Lallemant

l. Avé-Lallemant.

Lally-Tollendal

(ejtsd: lali tolanda), 1. Tamás Artur, Lally gróf és Tollendal báró, született Romansban (Dauphiné) 1702-ben, kivégeztetett Párisban 1766 máj. 9. Előbb atyja, L. Gérard ezredes alatt szolgált, aki II. Jakab angol királlyal Franciaországba menekült volt. Hősiesen harcolt 1741 óta Flandriában, Skóciában és Németalföldön; kitünt Fontenoy mellett, mire 1756. az összes francia előindiai gyarmatoknak kormányzójává nevezték ki. Eleinte szerencsével harcolt az angolok ellen és számos várost foglalt el tőlük, Vandarachi falai alatt azonban csatát vesztett és hősies védekezése dacára 1761 március 16. Pondichéryben meg kellett magát adnia. Mint hadifogolyt Angolországba vitték; de midőn megtudta, hogy Franciaországban árulással és gyávasággal vádolták, nem nyugodott, mignem szabad lábra helyezését kieszközölte (1764), mire azután Párisban jelentkezett. Hiába volt azonban minden védekezése, süket fülekre talált. A kormány a Bastilleba vetette és mint állítólagos árulót 1766 máj. 6-án halálra itéltette, mely itéletet harmadnap végre is hajtották. Fia és Voltaire azonban mindaddig nem nyugodtak, mignem - 10 esztendő mulva - a pört megújították, a midőn teljes ártatlansága kiderült. Erre a király 1778 máj. 21. kelt leiratával az itéletet megsemmisítette és L. becsületét tisztázottnak jelentette ki. V. ö. Jobez, La France sous Louis XV (5 köt., Páris 1869); Hamont, La fin d'un empire français aux Indes sous Louis XV (Páris 1887).

2. L. Trophime Gérard marquis, az előbbinek fia, szül. Párisban 1751 március 5-én, megh. 1830 március 11-én. Férfias bátorsággal küzdött ártatlanul kivégzett atyjának becsületéért. 1789-ben a harmadik rend képviselőihez csatlakozott, később azonban a demokrácia kinövéseitől való félelmében ismét az udvarhoz közeledett. Az október 5. és 6-iki események után elhagyta hazáját és Svájcba költözött. 1790. Quintus Capitolinus név alatt maró szatirát adott ki a nemesi előjogok eltörlése ellen, 1792-ben pedig visszasietett Párisba, hogy a királyt védelmezhesse. Az aug. 10-iki fölkelés után fogságba vetették, de a szeptemberi vérengzést szerencsésen kikerülte s Angolországba menekülhetett. A király pere alkalmával bátran védőnek ajánlkozott, de a konvent feleletre sem méltatta levelét, mire védőbeszédét Plaidoyer pour Louis XVI cím alatt nyomtatásban adta ki (1795). Ő irta a Défense des émigrés français, adressée au peuple français (1794; új kiad. Páris 1825, 2 köt.) c. művet is. XVIII. Lajos államtanácsossá, 1815. (aug.) pedig pairré nevezte ki.

Lalofobia

(gör.) a. m. beszédiszony, a beszédnek ideges megszakítása, amelynél a beteget, midőn beszélni kezd, heves fájdalmak támadják meg torkában, ugy hogy az elfuló lélegzés miatt a hang nem képződhetik.

Lam.

növénynevek után Lamarck J. A. P. M. nevének rövidítése (l. o.).

L. A. M.

(lat.) a. m. Liberalium artium magister (a szabad művészetek mestere).

Lama

tibeti nyelven a. m. felsőbb; ez a tibea tieknél, mongoloknál és kalmukoknál a buddhisti, papok címe. Dalai L., a tibeti buddhisták vallás. és világi feje. Az elnevezés eredetileg mongol- de most már általánosan elfogadott címe a Khinában és annak hűbéres tartományaiban, valamint az orosz területen élő buddhisták főpapjának. L. még Lamaizmus.

Láma

(állat, Auchenia Lama Desm.), a kérődzők, tevefélék vagy kérgestalpuak családjába tartozó hasznos délamerikai házi állat. Hosszusága mintegy 2 méter, fejmagassága 1,8 méter, vállmagassága 1,2 méter. Szine változó, fehér, fekete, vörösbarna, fakó, tarka. Mint házi állatot főleg teherhordásra használják; húsát eszik, bőrét kikészítik. Szőre gyapjas, felszőr- és pehelyszőrből áll. Pehelyszőre bélmentes, s a legfinomabb gyapjuval versenyző finomságu s e mellett sokkal fényesebb. Női divatcikkek készítésére használják.

Lamachos

athéni tábornok, Xenophanes fia. A peloponnezusi háború idején szerepelt és épp ugy kitünt rettenthetetlen bátorsága, mint önzetlensége által. Lármás harcrakészségét Aristophanes gúnyolta ki Lovagok c. darabjában 453. Vezénylő tábornok volt a Szicilia elleni expedicióban. 414. halt meg Szirakuza ostrománál.

Lamacs

(Blumenau), kisközség Pozsony vármegye pozsonyi j.-ban, (1891) 948 tót lak., vasúti állomással és táviróhivatallal. 1866 jul. 22. itt heves ütközet volt a poroszok és osztrákok közt, melyben csak a fegyverszünet hire vette elejét az utóbbiak biztos vereségének.

Lamaizmus

a messze szétágazó Buddha tannak az a változata, melyet az 1353. szül. Tszonkhapa alapított. Tszonkhapa követői külsőleg az által különböztek a korábbi buddhistáktól, hogy a papok veres ruháját a régi sárga színű öltönnyel cserélték föl. Tanításuk a különféle buddhista tanok eklektikus gyűjteménye. Fejük a Dalai Lama, kit a bodhiszattva Avalokit esvara újra megtestesülésének tartanak. Ez a Buddha-jelölt nem lehet addig Buddha és nem nyerheti el a Nirvanát, mig csak az egész emberiséget meg nem váltja; hogy ezt az óriási feladatot elvégezhesse, újra meg újra embernek születve a földre jön. Minden egyes Dalai Lama egy ilyen törekvő Buddha-pretendens. Ha a Dalai Lama meghal, a papok új főpap keresésére indulnak. Bizonyos külső jelekről lehet szerintök a Dalai Lamautódot felismerni. Természetesen sok függ itt a khinai helytartó tetszése és egyéb politikai tekintetektől, sőt a meghalt Dalai Lama végrendelkezését is tekintetbe kell venni. Egyenrangu a Dalai Lamával a Tasi-Lumpo-kolostorban székelő Bogdo Lama, kiben a Dhjáni-Buddha újjászületését tisztelik. V. ö. Köppen, Die Lamaische Hierarchie u. Kirche (Berlin 1859); Schlagintweit, Buddhism in Tibet (Lipcse 1863); Waddell, The Buddhism of Tibet or Lamaism, with its nystic cults, simbolism and mythology, and in its relation to Indian Buddhism (London 1895).


Kezdőlap

˙