Lausanne

(ejtsd: lozánn), az ugyanily nevü járásnak és Waadt kantonnak székhelye, 50 km.-nyire Genftől, a Louve és Flon összefolyásánál, 2 km.-nyire a Genfi-tó É-i partjától, a Jorat D-i lábánál, 528 m. magasban, több vasúti vonal mellett, (1888) 34 049 lak., vászon- és posztószövéssel, óra- és hangszer-, továbbá utazó cikkek készítésével és bőrgyártással. L. egyébként nem iparának, inkább iskoláinak és kulturális intézményeinek köszöni jólétét. Egyetemét 1536. mint akadémiát alapították, amelyben prot. papokat neveltek. 1806. a filozofia és jogtudományok részére alapítottak tanszéket, 1836. kibővítették teologiai, természettudományi, jogi és filozofiai fakultásokkal, 1873. gyógyszerésziskolát, 1888. pedig orvosi fakultást alapítottak. 1893-94. 70 docens működött benne, a hallgatók száma 482 volt; ezenkivül van technikai főiskolája; szőllőszeti és meterologiai iskolája, természetrajzi és régiségtára, közel 200 000 kötetből álló könyvtára; történelmi és természettudományi társulata; Arlaud néven ismeretes képtára, tanítóképzője, vakok intézete, nagy kórháza stb. A L.-i kat. püspök állandó székhelye Fribourg. L. a Flon és Louve által elválasztott három dombon és a köztük fekvő mélyedésekben épült. A régi részében sok a szűk utca; ellenben az újabb részek széles utcákból és szép terekből állanak. Az É-i dombon a Flon és Louve között fekszik a Cité nevü része; itt van a XIII. sz.-ban épült egykori püspöki kastély, amely most a kanton legfőbb hatóságainak székhelye; ennek közelében a szép kilátást nyujtó terrassz; az 1587. épített akadémia a könyvtárral és muzeumokkal; az egyetemi épület; a székesegyház (1235-75) Svájc egyik legszebb temploma, V. Felix pápának, számos püspöknek és több hires waadti férfiunak síremlékével, igen szép faragványokkal. A templomot X. Gergely pápa Habsburgi Rudolf jelenlétében szentelte föl, tornyát a legujabb időkben Viollet-le-Duc tervei szerint restaurálták. A Cité déli lábánál terül el a Quartier du Pont. A déli domb a Quartier du Bourg, amelynek főutcája, a Rue du Bourg, egykoron a nemességnek és a patriciusoknak volt lakóhelye és most is L. egyik legtekintélyesebb utcája. Ez Ny-felé a St. François-templom, amelyben a baseli zsinatot fejezték be. E térről egy 26 m. magas és 188 m. hosszu viadukt, a Grand-Pont vagy Pont-Pichard a Flon völgyén keresztül átvisz a Quartier St. Laurentba, a nyugati dombra, amelyen a XVIII. sz.-beli St. Laurent-templom áll. A St. Laurent és Ciét közt fekszik a Quartier de la Palud a régi (XV. sz.-ból való) városházzal, az Arlaud-muzeummal, a monumentális gabonacsarnokkal (Grenette). A Quartier du Grand-Prében van a St. Claire-templom. A Montbenonon, szép ültetvényekkel takart dombon áll a renaissance ízlésében épített Tribunal fédéral (szövetségi törvényszéki épület); továbbá Ny-ra a vakok intézete; DK-r a szinház; 4 km.-nyire ÉNy-felé a nagyszerü őrültek-háza és a börtön; D-re a Genfi-tó mellett fekszik Quchy, L. kikötője, amelyet vele sikló köt össze. L.-t szép fekvésénél és enyhe éghajlatánál (évi középhőmérséklet 9,8°) fogva is sok idegen keresi föl. L., az egykori Lausonium, a tó partján állott. 563. azonban az árviz elpusztította és ezért lakói a mai város helyére vándoroltak. 580., midőn az avenchesi püspökség székhelyévé lett, gyorsan virágzásnak indult. A 3 dombon épült rész 3 községet alkotott, amelyek többé-kevésbé a római szt. birodalom hercege címét viselő püspököktől függöttek. 1481. a három község egyesült. 1536. a reformáció befogadása után a város püspökét elűzte és Bernnek meghódolt. 1798. Léman kanton fővárosa lett, amelyből 1803. Waadt kantont alkották. L.-ban született Constant Benjamin. V. ö. Blanchet, L. des les temps anciens (1863).

Lauscha

falu Szász-Meiningen hercegségben, 11 km.-nyire Sonnebergtől, a Türingiai-erdő egyik szűk völgyében, a L. és vasút mellett, (1890) 3857 lak., jelentékeny üveg- és porcellángyárakkal, amelyeknek alapját az 1595. bevándorolt cseh protestánsok vetették meg.

Lauser

Vilmos, német publicista és történetiró, szül. Stuttgartban 1836 jun. 15. Tübingában hittant és nyelvészetet tanult, később Heidelbergában történelmi tanulmányokkal foglalkozott s 5 évet töltött Párisban mint publicista. 1868. beutazta Spanyolországot, hogy anyagot gyüjtsön ez ország történelmének megirásához. Hasonló célból járta be Olaszországot és a Keletet is. 1871. Párisban időzött a kommün alatt. Azután Bécsben élt mint a Neues Wiener Tageblatt szerkesztője. 1885 óta az Allgemeine Kunstchronik címü hetilapot s a Die Kunst in Oesterreich-Ungarn c. évkönyvet szerkeszti. 1892. Stuttgartba költözött, hol az Über Land u. Meer és a Deutsche Romanbibliothek szerkesztését átvette. Művei közül felemlítendők: Die Matinées royales unter Friedrich d. Gr. (Stuttgart 1865); Aus Spaniens Gegenwart (Lipcse 1872); Geschichte Spaniens von dem Sturz Isabellas bis zur Thronbesteigung Alfonsos XII. (u. o. 1877); Uunter der Pariser Kommune (u. o. 1878); Von der Maladetta bis Malaga, Reiseskizzen (Berlin 1881); Kreuz u. Quer (Stuttgart 1889); Der erste Schelmenroman. Lazarillo von Tormes (u. o. 1889). Lefordította: Klaczko Florentinische Plaudereien c. művét is (Páris 1874).

Lausigk

város Lipcse szász kerületi kapitányságban, 10 km.-nyire Bornától, vasút mellett, (1890) 3977 lak., szén- és mészbányákkal; közelében van Hermannsbad kénes és vasas ásványvizforrásokkal.

Lausitz

l. Luzsica.

Lausitzi-hegység

nagyobbára gránitból álló, hegyekkel megrakott, 190 km. hosszu, 320 m. átlagos magasságu fensík az Elbei-homokkő-hegység és az Iser, illetőleg Neisse között Csehország É-i határán. Két részre szokták osztani, az ÉNy-i tulajdonképeni L.-re és a Jeschken-hegységre. Amabban a Lausche (796 m.), emebben a Jeschken-hegy (1013 m.) a legmagasabb csúcsok. Ez utóbbiról igen szép kilátás nyilik a hegységre.

Lausitzi tipus

A szász királysághoz tartozó részben szláv, részben német lakosságu Lausitz területén rendkivül nagy számban találhatók urnatemetkezések, legnagyobb részben a bronzkor azon fejlett szakából, mely a vaskorra való átmenetet jelzi s részben már annak első peridusát, a hallstatti időszakot. Ezen temetők átkutatása s koruk megállapítása különösen Virchow érdeme s ő nevezte el az e temetőkből származó tárgyakat L.-t mutató tárgyaknak, mely elnevezés legkiválóbban az agyagedényekre vonatkozik.

Lauter

82 km. hosszu baloldali mellékfolyója a Rajnának Rajna-Pfalzban; a Hardtban, a Frankweide (812 m.) lábánál, Merzalben falunál ered, átfolyik Elzászba, Weissenburgnál határfolyóvá lesz és Neuburg közelében torkollik. Egyéb kis folyók is vannak Németországban, amelyek a L. nevet viselik, és pedig a Nahe, a Sarre, a Kinzig, a Neisse és a Fulda mellékvizei.

Lauterbach

az ugyanily nevü járás székhelye Felső-Hessen hesseni tartományban, 52 km.-nyire Giessentől, a Lauternak, a Fulda mellékvizének partján, vasút mellett, (1890) 3345 lak., len- és pamutszövéssel, viaszkos vászon-, szappankészítéssel és likörgyártással; közelében Salzschlirf nevü sósfürdővel.

Lauterberg

am Harz, falu Hildesheim porosz kerületben 18 km.-nyire Osterodétől, a Harz lábánál, vasút mellett, (1890) 4377 lak., vasművekkel, hidegvizgyógyintézettel; mint klimatikus gyógyhelyet sokan fölkeresik (1893. 3822 vendég).


Kezdőlap

˙