Lax

József, osztrák szobrász, szül. Bécsben 1851 május 19. s az ottani akadémián tanult Bauertól és Kundmanntól. Olaszországi tanulmányútjából visszatérve, először 1877. tünt föl, midőn a Grillparzer emlékszobor pályázatán tervezetét is megjutalmazták. Ezután igen sokat dolgozott a bécsi építkezéseknél; számos síremléket faragott, s mintázta Schubert szobrát a prágai művészek palotájában. 1893. fejezte be a bécsi cs. és kir. vár oszlopcsarnokában fölállított kolosszális szoborcsoporozatát: Herkules megszabadítja Prometheust, s mot ugyanoda a Béke csoportozatot mintázza.

Laxál

(lat.) a. m. kitágít, enyhít, meghajt; laxitás, tágasság, ernyedtség.

Laxantia

l. Hashajtó szerek.

Laxenburg

(Lachsenburg, azelőtt Lachsendorf), község Baden alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, 11 km.-nyire Bécstől a Schwechat és vasút mellett, (1890) 1126 lak. Ismeretes mint a királyi családnak nyaraló helye, ahol különösen Mária Terézia, II. József és Ferenc is igen gyakran laktak. A régi kastély 1377., az új 1600-ban épült. A kastély templomában egy oltárkép látható van Dycktől, a könyvtári szobában 6 festmény Canalettótól, a billardszobában Meleager szobra. A park 400 ha.-nyi és 17 szigetből áll; egyike a legszebb angol parkoknak Európában; benne láthatók II. Ferenc márvány mellszobra Marchesitől, az 1801. épített, viztől körülfogott Franzensburg, amelyet állítólag egy tiroli lovagvár mintájára készítettek; az érdekes közép- és újkori emlékeket innen a bécsi császári gyüjteményekbe vitték; a Mariannen-sziget szép római mozaikkal.

Laxmann

Erik, finn geologus és utazó, szül. Âbóban 1737 jul. 24., meghalt Toboszlkban 1796 január 16. Barnaulban (Szibériában) volt lelkész (1764-70), majd 1781-ben az Amur melléki Nercsinszk bányakerületben bányatanácsos lett és a császári kabinet megbizására több tanulmányutat tett a bányászat emelése érdekében. V. ö. Lagur, L. (1880).

Layard

(ejtsd: leard) Austen Henrik, angol utazó, archeologus és államférfiu, szül. Párisban 1817 márc. 5., megh. Londonban 1894 jul. 6. Jogot végzett, azután tanulmányi útra kelt és beutazta 1839-40. Kis-Ázsiát és Sziriát. 1840. (április) tutajra ült és lehajózott Moszultól kiindulva a Tigris folyón. Útközt kiszállt Ninive romjainál és három évvel később (1845) Ninive rendszeres kiásatásához fogott. Ekkor födözte fel azokat a nagybecsü műemlékeket, melyek most a British museum termeit díszitik és Aszurbanipal cseréptáblákra irt könyvtárát is kiásta. Kutatásainak történetét és eredményét a Niniveh and its remains c. díszmunkában tette közzé (London 1848. 2 köt., 100 képmelléklettel; németül Meisserntől 1850). 1849. Konstantinápolyba nevezték ki követségi titkárrá és ebben az állásban, részint a British museum, részint a kormány költségén folytatta az ásatásokat, nemcsak Ninive, hanem Babilon romjain is. 1852. a külügyi minisztériumban lett helyettes államtitkár, de 1853. pártfogóját, Stradford lordot Konstantinápolyba kisérte. Időközben kiadta második expediciójának történetét: Discoveries in the ruins of Niniveh and Babylon (London 1853). 1854 őszén visszatért Angliába, részt vett mint Ailesbury képviselője a parlament tárgyalásaiban és örömmel üdvözölte az Aberdeen-kabinet bukását. 1858. Elő-Indiában tett tanulmányi utat; 1860. Southwarkban választották a parlamentbe; 1861. helyettes államtitkár lett a külügyminisztériumban, mely állásban 1866 jul.-ig működött. Midőn Gladstone 1868 dec. új kabinetet alakított, L.-t szemelte ki a közmunkák miniszterévé. Ezt a tárcát azonban L. már 1869 okt. letette és követ minőségében Madridba távozott. 1877 márc. Konstantinápolyba küldték mint nagykövetet és egy évvel később megkötötte a portával azt a szerződést, melynek alapján Anglia Ciprus birtokába jutott; 1880. pedig nyugalomba vonult. Azóta felváltva Olaszországban és Angliában időzött és kizárólag tanulmányainak élt. Utolsó munkája e cím alatt jelent meg: Early adventures in Persia, Susiana and Babylonia (2 köt., 1887).

Laynez

v. Lainez Jakab, Jézus társaságának egyik alapítója, szül. Almancarióban (Castilia) 1512., megh. 1565 jan. 19. 21 éves korában 1533-ban Loyolai szt. Ignáchoz csatlakozott. Egyike ő a ma 7 férfinak, akikkel Loyolai szt. Ignác Jézus társasága rendét alapítá, ő szerkesztette a Jézus társasága statutumait. 1558-ban a rend általános főnökévé választatott. Alázatossága és jámborsága által igen kitünt. Részt vett a tridenti zsinaton és 1561-ben a vallási értekezleten, mely Poissyben az Úr vacsorája tanításáról közte, Lothringen bibornok és Espenceus teologus, másrészt Beza, Marsil, Vermili Péter közt tartatott. A IV. Páp pápa által neki kinált bibornoki kalapot el nem fogadta.

Laz

község Zágráb vármegye stubicai j.-ban, (1891) 2031 horvát lak.

Láz

1. kisközség Trencsén vármegye puchói j.-ban, (1891) 1660 tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Kalocsa-L., l. o.

Láz

török dialektust beszélő mohammedán népfaj, mely a Fekete-tenger partvidékein, Számszun és Trapezunt körül lakik. E területet Lázisztánnak (l. o.), azaz Láz-országnak is nevezik. A lázok török dialektusából következtetni lehet, hogy e népfaj nem tartozott eredetileg az oszmánok törzséhez, amint hogy viseletében, szokásaiban és egyéb néprajzi sajátságaiban is nagyon eltér a kisázsiai többi török törzsektől. Régi viseletük az iráni hatást mutatja, nyelvjárásuk meg azt vallja, hogy a török nyelvet csak később tanulták el. Nyelvük és költészetük ismertetését v. ö. Kunos, Kisázsiai török nyelvjárások (akad. kiadásában 1893).


Kezdőlap

˙