Lélekzőkészülék

oly készülék, mely az ártalmas gázokkal telt helyiségekben való tartózkodást lehetővé teszi. Használják egyrészt vegyészeti gyárak munkásai, másrészt a tűzoltóságok, sőt tökéletesebb alakjában mint buvárkészüléket a buvárok is. Háromféle szerkezet szerint készül, u. m. levegő átszűrő rétegek összeállítása, friss levegőnek egy tartányban való összegyüjtése és friss levegőnek kivülről való leszivattyuzása alapján. Az első csoportba tartozó készülékek legkevésbbé felelnek meg, mert a lélekzést megnehezítik és igen hamar telerakódnak, elromlanak. A második csoportbeliek szintén csak rövid ideig nyujtanak friss levegőt és a tartó nagysága miatt alkalmatlanok; a légputtony t. i. a háton hordatik és a levegő egy tömlőn át vezettetik a szájba; mindkét alaknál orrcsiptető is viselendő az orron át való lélekzés megakadályozására. A harmadik alak egy az egész fejet burkoló bőr v. réz-sisak, mely a nyak körül teljesen záródik s melybe kivülről egy légszivattyu vagy fúvó segélyével tömlőn át szivattyuznak bele levegőt; l. Buvárkészülékek.

Lélekző szervek

(organa respirations), a vér gázcseréjét látják el a körléggel. A száj-, orr- és garatüregen át a beszitt levegő poros falu csőbe jut (trachea), melynek kezdete a hangképzés érdekében több részre van tagolva és saját izmokkal ellátva; ez a gége (larynx). Az utána következő gégecső (trachea) egy része a nyakon, a többi része a mellüreg felső részében van elhelyezve, kettévált ágai jobb- és balfelé a tüdők belső felszinéhez tartanak és azokba benyomulva elágaznak. A két tüdő a mellüreg oldalsó tágas részét foglalja el, közrefogva a szivet és a belőle kiinduló nagy vérereket; felszinük savós hártyával (pleura, mellhártya) van bevonva.

Egyenként véve a lélekző készülék berendezése a következő:

1. Gége (l. o.).

2. A lélekzőcső (trachea, 1. ábra) porcos-hártyás ujjnyi vastag cső, elül és oldalfelé domboru, hátul lapos; a 6-ik nyakcsigolyától a 4-ik hátcsigolyáig halad le: mögötte van a bárzsing, előtte a nyakon bizonyos nyakizmok és a pajzsmirigy; a mellkasban a szegycsont markolata mögött fekszik, közrefogva a nagy vérerektől (a carotis, v. jugularis stb.) 10-12 cm. hosszu, 1,5-2 cm. vastag. Vége az aorta íve mögött a tüdőcsövekre (bronchi) oszlik, ezek közül a jobboldali kurtább és tágasabb, mint a bal. indezen csövek ívalakulag hajlott tökéletlen porcos gyűrükből és a gyűrük széleit összetartó rostos-rugalmas hártyákból állnak, belső felszinöket nyálkahártya boritja, rajta réteges csillóhám van, melynek rezgése a szájüreg felé tart; a nyálkahártya alatti rétegben apró nyálkamirigyek vannak.

[ÁBRA] 1. ábra. Lélekzőcsövek elágazása a tüdőben. 1. Pajzsporc; 2. gyűrüporc; 3. gégecső (trachea); 4. ennek kettéágazása; 5. jobboldali tüdőcső (bronchus); 6. baloldali tüdőcső; 7. a jobboldali tüdő felső karélyához menő ág; 8. a középső karély ága; 9. alsó karély ága; 10. bal tüdő felső karélyához menő ág; 11. alsó karélyának ága; 12. a tüdőcsövek végső ágai; 13. a tüdők körvonalai; 14. tüdőcsúcs; 15. tüdők alapja.

3. A tüdők (pulmones, 2. ábra), kúpidomu, szivacstapintatu lágy szervek. Mindegyiknek csúcsa (apex p.) elülről nézve tulemelkedik az 1-ső bordán s benyomul a bordatartó izmok által oldalról határolt térbe: alapja (basis) homoru, rajta nyugszik a rekeszen; oldalsó felszine erősen domboru, érintkezik, a bordákkal és bordaközötti izmokkal (u. n. bordai felszin); belső felszine kicsiny, homoru, befogadja a szivet és nagy vérereket, tehát azon képződményeket, melyek az u. n. gátorüregben feküsznek (azért «gátori felszin» a neve). A tüdőnek van elülső éles és hátulsó tompa széle; az elülső éles szél a jobboldali tüdőn meglehetősen egyenesen halad le, a baloldalinak alsóbb részén félholdalaku kivágás van, emiatt ez a tüdő kevésbbé takarja el a szivet, mint a jobboldali s igy a sziv egy része érintkezik a szegycsont alsó bal részével és 5-6-ik bordaporcokkal (u. n. szivtompulat). A tüdő belső felszinén van a tüdőkapu (hilus p.) a betérő vérerek és levegő-utak számára, az utóbbiak együttesen teszik a tüdőgyökeret (radix p.).Mindegyik tüdőnek külső felszinén rézsut lefelé haladó mély levágás van, mely azt felső kisebb és alsó nagyobb karélyra (lobus p.) osztja. A jobboldali tüdőn még egy kisebb bevágás is van, mely a felső és alsó karély között leválasztja a középső karélyt. Felnőtt ember tüdejének szine, ha kevés a vér benne, fehéres vagy sárgás-szürke; vértelt állapotban vöröses, palaszürke vagy feketén márványozott; külső felszinén 6-8 mm. átmérőjü többszögü mezők, az u. n. tüdőkarélycskák (lobuli p.) látszanak, melyeknek körvonalait a festéktartalmu kötőszöveti váz okozza. Tüdődarabkák addig, amig legevőtartalmuak, a vizen úsznak, légtelen állapotban a viz alá sülyednek. Szöveti szerkezetük a következő:

a) A tüdőcsövek a tüdőkapun benyomulnak és ott villa-alakban mindinkább vékonyodó ágakra oszlanak; a nagyobbak falában porclemezkék vannak, azért ezek átmetszve tátonganak, a kisebb csövek kivül rostos, belül nyálkahártyából állnak. A legvékonyabb tüdőcsövecskék (bronchioli) a tüdőlegenykék csúcsával függnek össze; az utóbbiak kúpidomuak, alapjuk a tüdő felszine, csúcsuk befelé áll, mindegyik több tölcséralaku végtömlőből (infondibulum) áll, ezeknek fala körteidomu levegőhólyagocskákkal (alveoli) van megrakva; szomszéd hólyagocskák falai közeli érintkezésben vannak, csak vékony kötőszöveti fal van közöttük. A tüdőcsöveket belül réteges csillóhám fedi, azután következik a nyálkahártya s ettől kifelé gyűrü-alaku izomréteg, kivül vannak a porclemezkék. A levegő-hólyagokban 3-4. ábra) a hám lapos sokoldalu sejtekből áll; alatta kötőszöveti hártya van, ellátva számos finom rugalmas recével és több-kevesebb festékszemecskével.

[ÁBRA] 2. ábra. Tüdők fekvése a mellkasban. 1. Bal tüdő felső karélya; 2. alsó karélya; 3. karélyközti barázdája; 4. elülső szélének félholdalaku kivágása; 5. szivburok; 6. jobboldali tüdő felső karélya; 7. középső karélya; 8. alsó karélya; 9-10. karélyközti barázdák; 11. rekeszizom; 12. elülső gátorüreg (mediastinum); 13. pajzs-mirigy; 14. nyakpólya középső lemeze; 15. ennek folytatása a szivburokra; 16. 7-ik borda; 17. haránt hasizom; 18. fehér vonal.

b) a tüdőverőér (art. pulmonalis) a tüdőkapuban oszlik, a jobb oldalon három, a balon két főágra, azután tovább. Az ágak többnyire a tüdőcsöveket kisérik, végeik a tüdőlebenykékhez mennek, anélkül, hogy egymással közlekednének. - A tüdővivőér (v. pulmonalis) nagyobb ágai szinte a tüdőcsöveket kisérik, folytonos összefolyás után végre ág lép ki a tüdőkapun. A verőerek végágaiból származó hajszálrecék behálózzák a levegő hólyagocskákat, ezekben megy végbe a vár élenyfelvétele a levegőből és a szénsav kibocsátása.

[ÁBRA] 3. ábra. Tüdő levegőhólyagocskái. a) végső tüdőcsövecske; b) magános levegőhólyagocska; c) levegőhólyagocskák csoportja.

[ÁBRA] 4. ábra. Levegőhólyagocska belső felszine, belövelt vérerekkel. 1-2. hajszálvérerek; 3. vérerek közti üregecskék (alveoli).

A tüdők méretei változnak a kor, nem, fejlettségi állapot és levegőtartalom szerint. Középkoru jól fejlett férfinál közép levegőtartalomkor a tüdő külső felszine 28 centiméter a belső 681/2 cm. magas; haránt irányban a gyökerével 11/2, az alapján 13 cm. széles; súlyuk átlag 1320 g. Egészen légtelen állapotban a két tüdő térfogata 694-879 cm3; ha sok a levegő bennök, akkor 3688 cm3, de felfujhatók 5-6000 cm3-re is. Közönséges lélekzéskor a tüdőkből 320-400 cm3 levegő távozik el; azon levegőmennyiség, mely a legmélyebb belélekzés által kibocsátható, férfinél átlag 4500 cm3.

A tüdőkapuban a tüdőcső oszlási helyén festékes nyirokmirigyek vannak. A tüdő felszinét takaró mellhártya a tüdőkapunál áthajlik a tüdőgyökérre és onnan a fali mellhártyába megy át melynek egyik része takarja a gátorüreg képződményeit, a többi a bordák belső felszinét és a rekeszt; fenn a mellhártya takarja a tüdő csúcsát. A rekesznek harangalaku felemelkedése miatt a tüdők nem töltik meg egészen a mellhártyatömlőket, nevezetesen oldalt a hónalji vonalban az alsó bordáknak megfelelőleg a rekeszi mellhártya érintkezik a bordai mellhártyával és pedig változó terjedelemben, a tüdők levegőtartalma szerint, mély kilélekzéskor kézszélességben: ezen pótüregeket mellhártyai öblöknek nevezik. Ily pótüreg van a bal tüdő elülső szélének alsó felén is, abba belélekzéskor benyomul a tüdőszél és eltakarja a jobb szivfelet, mely kilélekzői állapotban közvetlenül érintkezik a mellkas falával (u. n. szivtompulat).

Lelencügy

azon közintézmények és intézkedések foglalata, melyek a lelencek érdekében az állam és mai közigazgatási vagy nyilvános testületek által létesíttetnek. Már a niccai zsinat kimondotta, hogy az elhagyott újdonszülöttek közgondoskodás alá veendők. Rendszeresebb közintézkedések azonban e tekintetben csak modern államokban keletkeztek. A L. köréhez tartozik azon lelencházak kérdése, melyekbe az újszülöttek, s általán csecsemők, kisdedek ellátás és ápolás végett titkosan, vagyis a szülők s a tartásra kötelezettek neveinek bejelentése nélkül beadhatók (tolóládák intézménye). A lelencek ellátásának és nevelésének ügye, kapcsolatban a szegény árvák nevelési ügyével, korunkban egyik legfontosabb társadalmi és állami érdekü kérdéssé nőtte ki magát, melyet egyszerüen a szegényügyhöz utalni nem célszerü. Hazánkban sajnos a L.-ügy mindeddig nincs megfelelőleg szabályozva, s az a községnek szegényügyi hatásköréhez van csatolva. A lelencgyerek illetőségét, ha más jogalap annak kiderítésére nincs, a találás helye állapítja meg (1886. XXII. t.-c. 16. §-a). Vagyontalan lelencek ápolásáról és eltartásáról az 1872. évi 8803. számu belügyminiszteri rendelet, továbbá az 1875. évi III. t.-c. szabályainak megfelelőleg a községi előljáróság köteles gondoskodni. Ez intézkedik az iránt is, hogy a lelenc-csecsemők részére a gyámhatóság az 1877. évi XX. t.-c. szerint gyámot rendeljen ki; addig, mig ez meg nem történt, a községi közgyám gondoskodik a lelenc sorsáról. A gyám kötelessége lesz, gondosan kutatni az iránt, vajjon kik a lelenc szülei és rokonai, vajjon nincsenek-e vagyoni jogai, melyeket érvényesítenie kell. Az idézett t.-c. 122. §-a szerint a vagyontalan lelencnek gyámja tartozik lépéseket tenni, hogy gyámoltja esetleg jóltevők által eltartassék, tartásba vagy örökbe fogadtassék, valamely jótékony intézetbe, p. árvaházba, lelencházba, szeretetházba felvétessék, mig magát keresetével eltartani képes. A gyámhatóság köréhez tartozik a hatósági intézkedés az iránt is, hogy az ismeretlen lelenc szabályszerüleg anyakönyveztessék, elneveztessék s általán személyi státusa a fennálló magán- és nyilvánjogi szabályok értelmében megállapíttassék és biztosíttassék. V. ö. Frankl J., A L. rendezéséről (Budapest 1877).

Lelesz

1. L., nagyközség Heves vmegye pétervásári j.-ban, (1891) 1415 magyar lak. - 2. L., kisközség Zemplén vmegye bodrogközi j.-ban, (1895) 1981 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. A zempléni várhoz tartozott L. községet II. Béla király keresztatyjának. Boleszló váci püspöknek, ez meg a premontrei kanononrendnek ajándékozta- Katapán egri püspök ottan a rend részére már a XII. sz.-ban templomot és kolostort építtetett. III. Endre, minthogy meggyilkolt neje, Gertrud testének egy rész a L.-i kolostor templomában temettetett el, a kolostornak jelentékeny birtokot adott a rendtagok ellátására. A birtok más királyok és mágnások adományaival gyarapodott, Zemplén. Ung és Szabolcs vármegyékben 15 községre terjedvén ki. A királyi kegyúri jogot a kolostor fölött hosszu időn át magános urak is gyakorolták. A kolostor gazdag vagyona a patronus és más urak birtokvágyát felköltve, sok kellemetlenséget okozott a lónyai Ruke-, Palóczy-, Thurzó- és Rákóczi-családokkal, kik a rendnek egyik-másik birtokát kezökre kerítették. A Lónyaiak 1302. Szalókot foglalták el; Palóczy Mátyás és Imre 1403. a klastromot kirabolva, a szerzeteseket bántalmazva, Helmecet kerítették birtokukba, amelyet csak Lorántffy Zsuzsánna későbbi örökösétől, II. Rákóczi Ferenctől váltott ki 18 000 forinton Schöllinger prépost. Az egyes nemes kényurak garázdálkodása többször a prépostság létezését is végveszéllyel fenyegette. legelőször Imre király vette el javadalmát, de II. Endre azt 1214. visszaadta és azt Róbert Károly és Nagy Lajos királyaink megerősítették. A királyi adományok dacára nemcsak egyes birtokait, de magát a konventet is többször kezükre kerítették; 1403. a Palóczyak, 1442. a Csicseriek, majd a Dobók, Bebekek (György 1555.), Perényi Péter, aki nemcsak kirabolta a templomot, de azt csaknem rommá tette s az ott volt kanonokat megölette. A XVI. század végétől a XVII. század végéig a prépostságot egyik-másik püspök birta (Melegh Boldizsár csanádi 1573-80, Felekessy István 1622-33, Benkovich Ágoston váradi 1697-96). Schöllinger Ferenc perneki prépost a kolostorukból a Bocskay-, Bethlen-, Rákóczi-féle felkelések idejében is többször kizavart rendtagokat visszaállította régi birtokukba, miután Helmecet II. Rákóczi Ferenctől visszaváltotta, majd magát L.-t is visszaszerezte a rendnek Benkovich váradi püspöktől. A helyreállított káptalant I. Lipót király beleegyezésével előbb a boroszlói káptalannak, majd a lucei apátságnak adta át s azt ezentul II. Józsefnek a prépostságot 1787-ben feloszlató rendeletéig helyettes kormányzók igazgatták. 1802-ben a prépostságot I. Ferenc király helyreállította és azt a jászói prépostsággal egyesítette s a kettő ma is egyesítve van. A L.-i prépostság keletkezése óta országos hiteles hely volt, mint ilyen fontos országos és magánérdekek őre. Gazdag országos levéltára sok viszontagságon ment át. 1403. a Palóczyak feldúlták, sok oklevelet semmisítve meg. I. Ferdinánd király a levéltár biztosítása végett megengedte, hogy a kolostort fallal és sáncokkal vegyék körül és a levéltár szolgálatára mindig legalább öt papot kellett tartani, amiben azonban előbb Schwendi Lázár császári tábornok, aki a kolostor birtokainak egy részét elzálogosította, majd Bocskay és Bethlen, aki az okiratok kiállítását és hitelesítését világiakra bizták, akadályozták a rendet. Ilyen megszakítások után 1659-től a legújabb időig teljesítették a rend tagjai a közjegyzői tisztet. L. városának fejlődése szoros kapcsolatban állott a konventével és természetesen osztozott annak balsorsában is. Balázs és Péter prépostok (1342-47) Nagy Lajos királytól évenkinti 2 vásár tartására eszközöltek ki privilegiumot, 1405 körül Csicsery Miklós, a konvent akkori patronusa, a 3-ik vásárra szerzett jogot. Ugyanő alapította ott a szt. Lélekről címzett szegény- és kórházat.

Leleszi vasajtó

a leleszi ős-konvent közel öt százados, szép művü és gót betükkel ékeskedő vas ajtaja, melyet 1871. a történelmi társulat leleszi bizottsága födözött fel és ismertetett először. A nevezetes régiség rejtélyes föliratát Lehoczky Tivadar fejtette meg, mely szerint a kaput 1400. Domokos leleszi prépost (1379-1403) építette, vagy javítatta ki. V. ö. Századok 1871. és 1872. évfolyam.

Lelethely

a. m. lelőhely (l. o.).

Lelewel

Ignác, lengyel történetiró, szül. Varsóban 1786 márc. 22., megh. Párisban 1861 máj. 29. Miután tanulmányait Vilnában elvégezte 1818-1821. a bibliográfia tanára volt Varsóban, majd Vilnában, de 1824. gyanuba fogták titkos szövetség miatt s megfosztották állásától. 1830. beválasztották az országgyülésbe, s aztán a lengyel forradalom egyik legbuzgóbb bajnoka, végre a nemzeti kormány tagja lett. A forradalom leveretése után Franciaországba menekült s midőn onnan 1833. kiutasították, Brüsszelbe ment; száműzetése idejében sokszor a legkeserübb nyomorral kezködött. Különösen fontosak L.-nek a középkor földrajzára vonatkozó munkái: Géographie des Arabes (Páris 1851); Geographie du moyen âge (Brüsszel 1852-57); továbbá a rokon: Numismatique du moyen âge (u. o. 1835); Études numismatiques et archeologiques (u. o. 1840). Számos történeti munkái közt legfontosabb: La Pologne au moyen âge (Posen 1846-51). Lengyel nyelven irott művei Polska c. alatt 20 kötetben jelentek meg (Posen 1853-76); önéletrajzát 1858. adta ki Posenben.

Lelkek órája

l. Lélek.

Lelkesedés

(enthusiasmus), emelkedett, a köznapin magasan fölötte álló hangulata az elmének, midőn valamely érzelem, gondolat, szándék nemcsak eltölti tudatunkat, uralkodik rajtunk, legnagyobb érdeklődésünket kelti, hanem egyszersmind boldoggá tesz és gyakran viharos erővel tettekre ragad bennünket. Ami csak értelmünket ingerli, nagyon foglalkoztat bennünket, anélkül hogy L.-t keltene, p. midőn valamely tudományos kérdésen megfeszült erővel munkálkodunk; ami csak érzelmeinkre hat, p. bánat, öröm: az vidámmá, szomoruvá tesz bennünket, de nem lelkesít, nem izgatja akaratunkat; végre szenvedélyünk, indulataink folyton ösztönzik akaratunkat, de ezt az állapotot se nevezzük L.-nek, aki p. egészen a pénzszerzésnek, birásvágynak stb. él, az minden egyéb, csak nem lelkesedő. A L.-ben az érzelem dominál; valamint nagyon szeretünk, annyira, hogy saját magunkról megfeledkezünk, saját magunkat a szeretett személy v. ügy szolgálatába bocsátjuk; ez áll előtérbe, ennek rendeljük alá magunkat, ennek tulajdonítunk mindent meghaladó becset; s ha ez a szeretet, ez az inteziv érdeklődés egész valónkat megragadja, erősebb mozgásba hozza, tettekre birja, akkor van meg a L. A L.-ben ez a magunkról való megfeledkezés s viharos indulat a fő. A lelkesültbe mintha más vagy új lélek szállt volna, mely egészen eltölti. Amiben lélek van, az erős és erejét ki is mutatja. A görög megfelelő szó is hasonló eredetü: enthusiasmus, entheos-ból, aki istennel van teli, akibe isten lelke szállt és magánkivüli állapotba helyezte. A L. rendesen pillanatnyi, gyorsan keletkező és muló állapot, mert ily fenkölt állapotban huzamos ideig nem maradhatunk, az élet prózája csakhamar a köznapi hangulatot teszi helyébe; de akiben igazi L. lakik, abban megmarad nemcsak az emelkedett hangulat eleven emléke, hanem egyszersmind erős fogékonyság iránta; amely L. csak mulékony, az nem az igazi, azt a magyar találóan a gyorsan fellobbanó, de csak pillanatra melegítő szalmatűzhöz hasonlítja. Az igazi L. alapja tehát állandó, erős szeretet az ügy iránt, melyért van. továbbá józan ész, mely e szeretet érvényesülésének útján megszabja és tulzásoktól visszatart, végre erős akarat, mely e két erő behatása alatt az ügyért cselekszik is. Akiben a L. iránti fogékonyság megvan, azt lelkesnek nevezzük; rokon értékü szók: lelkesülés, lelkesültség, az előbbi inkább az állapot beállását, az utóbbi tetőpontját jelenti.

Lelkész

l. Lelkipásztor és Pap.


Kezdőlap

˙