Lelkészhelyettesek

l. Káplán.

Lelkészválasztás

A hazai mindhárom protestáns egyházban a lelkészeket az illető gyülekezetek tagjai választják és pedig a legújabb időkben mindenik egyházban törvényesen megállapított módon. A reformátusok 1893. zsinatának főbb intézkedései ezek: Az egyházak a lelkészi fizetések mennyiségéhez képest 4 osztályba soroztatnak, ugyancsak a rendes és segédlelkészek is szolgálati idejük, illetőleg a papi vizsgálatokon nyert érdemjegyükre való tekintetből 4 osztályba soroztatnak. Az osztályzatok minden évben átvizsgáltatnak s a körülményekhez képest módosíttatnak. Az első osztályu lelkész minden egyházba, a harmadik csak a harmadik s az alantabb álló egyházakba megválasztható s igy tovább. Választói joga van az egyház minden önálló, apai v. gyámi hatalom alatt nem levő, 24 évet betöltött férfi tagjának, valamint az özvegy, férjetlen és vegyes házasságban élő nőknek, ha az előző évekről egyházi adójukat lefizették. Ha a gyülekezet választó tagjainak legalább kétharmadrésze egy ugyanazon jogosult egyént kivánja lelkészül, akkor ezen egyén megválasztottnak tekintetik, ellenkező esetben pályázat hirdettetik, s a jogosan pályázók közül abszolut szótöbbséggel választanak. Az evangelikus egyházban divatban van a próba-papolás is, tudniillik a gyülekezet óhajtására az illetők a választó egyházban megjelenhetnek, és maguk megismertetése végett egyházi beszédet tarthatnak.

Lelkiatya

(pater spiritualis), a katolikus egyházban a hivek lelki életét vezető áldozópap. A L. nevet többféle értelemben alkalmazzák. Igy az egyes hitközségekben a plébános vagy a hitközség élén álló egyéb javadalmas lelkész (curator, vicarius) a L.; ő hallgatja a hivők gyónását, ő tartja a vasárnapi és ünnepi szónoklatokat, szóval a hivőknek mindennemü lelki szükségleteiről gondoskodik. A kolostorokban, papnevelőintézetekben és egyéb katolikus jellegü nevelőintézetekben rendesen a házbeli áldozópapok egyike, az u. n. lelkiigazgató (director spiritualis) van megbizva a rendtagok stb. gyónásainak meghallgatásával. L.-nak neveznek még minden áldozópapot, akinél akár magánosok, akár egész társulatok, egyletek stb. álladóan végzik gyónásukat.

Lelki betegségek

l. Elmebetegségek.

Lelki épség hiánya

l. Irregularitas.

Lelkifurdalás

l. Lelkiismeret.

Lelki gyakorlatok

(exercitia spiritualia), a lelki élet felfrissítésére szolgáló ájtatossági gyakorlatok. Az exercitia spiritualia név először szt. Ignác művén szerepel, melyet amuresai magányában irt 1522. Hogy ezzel a benső ember megszentelésére és átalakítására egészen új utat nyitott, kétségtelen, bár nem egyszer vonták kétségbe, hogy az exercitia spiritualia gondolata nem tőle eredt. Tény az, hogy nem szt. Ignác találta ki a keresztény igazságok fölött való elmélkedést, sem a lelkiismeret vizsgálatát, sem a L.-at; az sem tagadható, hogy ilynemü munka P. Garzias Cisneros Exercitatorium spirituale-ja már 1500. nyomtatásban megjelent, mindazonáltal szt. Ignácé az érdem, hogy a már ismert gyakorlatokat rendszerbe foglalta, alkalmazásukat szabályozta és ez által egy módszert alkotott, miképen kell a lelket tanítani és a legfőbb tökéletességre vezetni. Az exercitia spiritualia könyve négy bizonytalan tartamu időszakra van osztva, amelyek heteknek neveztetnek. Az első hétben tárgyalva van: az ember és a teremtmények célja; az ember eltávolodása céljától, a bűn nagyága, a bűn büntetése v. a pokol. Célja a lélek megtisztulása. - A 2. héten: Krisztus országa, Krisztus az emberek királya mindenkit felhiv a követétére, elmélkedések Krisztus életéről, Krisztus és az ördög zászlói. Cél: az Istennek tetsző élet választása. - A 3. héten: Krisztus szenvedése. Cél: az eddig elért eredmények biztosítása. - A 4. héten: a feltámadt és megdicsőült Krisztus, Isten szeretete, és végződik a teljes odaadással Isten iránt. Függelékül: bevezetés a háromféle imamódhoz, az alamizsnálkodás szabályai, értekezés az aggályról és útmutatás, miképen kell az egyházzal gondolkodni és érezni. A teljes L. egy hónapig tartanak, rendesen azonban 8, 5 v. 3 napi tartammal birnak és külön e célra készült napirend szerint folynak le. Jelenleg ugy a növendékpapok, valamint a felszentelők, egyáltalában minden egyházi személy kötelezve van bizonyos alkalmakkor L.-ban részt venni. Szt. Ignác spanyolul irta művét. Frusius András fordította latinra (1548 körül), azóta majdnem minden európai nyelvre van fordítva.

Lelki hatalom átruházása

l. Institutio.

Lelki igazgató

l. Lelkiatya.

Lelkiismeret

az a képességünk, melynél fogva saját cselekedeteink és egész erkölcsi mivoltunk fölött erkölcsi itéletet mondunk; az erkölcsi itélet általában értékre vonatkozik; ugy mint a logikai, mely a gondolat igazságáról vagy nem igazságáról, vagy mint az esztetikai, mely a dolgok tetsző vagy nem tetsző voltáról nyilatkozik; az erkölcsi itélet az akaratra vonatkozik s annak értékét nyilvánítja; ha ezt az erkölcsi itéletet saját magunkra vonatkoztatjuk, áll elő a L. szava. Csakhogy mig mások akaratát, cselekedeteit teljes szabadsággal biráljuk, saját magunkkal szemben az erkölcsi itélet gyakran összeütközésbe jut szenvedélyeinkkel, indulatainkkal s általában magunkszeretetével; de rendes körülmények közt ezek ellenére is érvényesül L.-ünk; ámbár magunk vagyunk érdekelve, mégis megszólal a L. és elitéli ami elitélendő. Ha az indulat hevében minden más hang elnémul belsőnkben, és a kárhoztatandó tettet elkövetjük, vagy pedig, ha a tettre unszoló motivum erősebb mint a L. helytelenítő itélete; a tett elkövetése után ismét megszólal elnémíthatatlanul a L. s ezt nevezzük lelkifurdalásnak. Tagadhatatlan azonban, hogy 1. az emberekben a saját erkölcsi mivoltuk fölött való itéletmondás ereje igen különböző foku; némelyik a kis vétséget is erősen hányja magának szemére; más a nagyobb vétséggel is meg tud alkudni, s magát megnyugtatni; 2. a L. ereje fokozódhatik és hanyatlik; aki folyton lábbal tapossa vagy lábbal taposva látja az erkölcsi itéletet, annak L.-e hanyatlott, mig a gondos erkölcsi nevelés azon van, hogy mindig megélesítse és élességét megőrizze; 3. a L. függ erkölcsi itéletünktől; aki valamit nem tart erkölcstelennek, annak erre nézve nem lehet L.-e; 4. a L. tehát csak mint képesség az embernek mintegy veleszületett adománya vagy ősrégen kifejlődött szerzett tulajdona; de mind tartalmát, mind erejét illetőleg függ a történeti fejlődéstől, ez egyéni neveléstől, életkörülményektől, környezettől, korszellemtől, stb. Nem állandó erő, hanem a társadalmi élet produktuma. A közéletben jelenti nemcsak a magunk erkölcsi megitélésének képességét, hanem az itéletek összességét is. Valakinek jó v. rossz L.-e van, azaz a magáról való erkölcsi itéletei megnyugtatók, v. helytelenítők. Lelkiismeretes az az ember, ki minden adott esetben az erkölcs parancsainak tesz eleget, hogy saját maga részéről gáncs ne érje. Lelkiismeretesség a lelkiismeretes ember állandó tulajdonsága, készsége. Átvitt értelemben: általában valamely munkának oly gondos végzésére irányuló törekvés, hogy hiba ne essék benne. Lelkiismeretlen, aki nem törődik az erkölcs szabványival, vagy aki gondatlanul, hibásan végzi a rábizott dolgot; tág lelkiismeretü, aki el tudja csöndesíteni a L. intő szavát, nem veszi föl a gáncsot, mely különben is nagyon halkan szólal meg benne. A L. maga magával jut ellenkezésbe, ha valamely akaratelhatározás alkalmával az elhatározás mellett is, ellen is egyenlő vagy majdnem egyenlő erkölcsi okok szónak; ilyenkor a kötelességek kolliziója áll be, a drámának ez az érdekfeszítő témája.


Kezdőlap

˙