Lénártó

kisközség Sáros vármegye szekcsői j.-ban, (1891) 691 tót lakossal; határában 1814. egy állítólag 100 kg. nehéz meteorkő hullott le.

Lenartowicz

(ejtsd: -vics) Teofil, lengyel költő, szül. Varsóban 1822., megh. Firenzében 1893 febr. 3. A népköltészetnek legkiválóbb művelője volt, feldolgozta a népköltészet minden nevezetes maradványát mondáit, regéit, leirta a nép életét s irt eredeti népdalokat. Munkái rendkivül kedveltek és közismertek. Lengyelország régi történetéből is merített tárgyat költői feldolgozásra. Ilyen a Rytmy narodowe (Lemberg 1881) és Ze starych sbroic (u. o. 1870) c. könyvei, melyekben Lengyelország régi dicsőségét irja le.

Lenau

Miklós, német költő, l. Niembsch.

Lenawee

(ejtsd: linaui), county Michigan É.-amerikai államban, 1870 km2 területtel, 48 345 lak., Adrian székhellyel.

Len-áztatás

l. Áztatás és Len.

Lenbach

Ferenc, német festő, szül. Schrobenhausenban 1836 dec. 13. Eleinte kőmüves volt, de csakhamar a festészetre adta magát; először Augsburgban Geyernek volt tanítványa, majd a müncheni akadémián és Gräfle műtermében tanult. 1855-57. egészen visszavonultan élt szülőföldén. 1857. tanítványa lett Pilotínak, akivel Rómába is elment. Onnan visszajövet, rövid ideig tanára volt a weimari művészeti iskolának, de, fölkeltvén Schack gróf érdeklődését, ennek megbizásából 1863. Olasz-, 1867. Spanyolországba ment és másolatokat készített a régi nagy mesterek, különösen Velasquez, Rubens, Giorgione és Tizian művei nyomán. L. a bajor királyi tanár címét viseli, jelenleg Münchenben él. Bár a Pásztorfiu (1856, Schack-féle képtár) és a Zivatar elől menekülő paraszttok (1858) annak idején, mint a német realista irány úttörői, nagy feltünést keltettek, főleg mint arcképfestő hires. I. Lajos király, Gladstone, Minghetti-Acton asszony, Strossmayer püspök, Liechtenstein herceg, Wagner Rikárd, Liszt Ferenc, Heyse Pál, Bisch Vilmos, Döllinger, Schwind, Lemper, Limhart, Morelli, X. Leo pápa és mások arcképei, de főleg ama képei, melyeken ismételten ábrázolta I. Vilmos német császárt, Moltkét és Bismarck herceget (az utóbbiak közül egy a magyar nemzeti muzeumban), minden idők képmásfestészetének remekei közé tartoznak. V. ö. Lenbachs-Zeitgenössische Bildnisse, Heliogravuren von Albert (München 1888).

Lenclos

(ejtsd: lańkló) Anna, rendesen Ninon de L. néven említik, a XVIIl. sz.-beli demi-monde egyik leghiresebb alakja, szül. Párisban 1616 máj. 15., touraini nemes szülőktől, megh. 1706 okt. 17. Korán árvaságra jutva, műveltségét Montaigne és Charron műveinek tanulmányozása által nyerte s szépsége és szellemessége által csakhamar általánosan ismertté lett. Kérőit visszautasította és házát az udvar legkiválóbb tagjainak, s a kor legkitünőbb tudósainak gyülekező helyévé tette. Scarron, Moliére, Fontenelle és Larochefoucauld szalonjának rendes látogatói közé tartoztak. Jóllehet a szabad szerelem levét követte és vallotta, házát mégis illemiskolának tekintették és Krisztina svéd királyné is fölkereste L.-t. Egyik fia, Villiers, akinek nevelését idegenekre bizta, nem tudta, hogy L. az ő anyja, szerelmes lett belé. Midőn azután megtudta a valót, főbe lőtte magát. Ez eseményt Lesage Gil Blas c. regényében feldolgozta. V. ö. Capefigue, Ninon de L. et les Précicuses de la place Royal (Páris 1864).

Lençoes

(ejtsd: lenszóesz), braziliai város, Bahia államban, a Paraguassu egyik forrásánál; 1884 óta a gyémántmosó telepek központja.

Lencse

(növ., Lens Tourn., Ervum Tourn.), vitorlás virágu, kacskaringós fű, levele ágas, 2-sok páru levélkékből alakul, a csúcsa szálkaheggyel (lemeztelen levélnyél) v. kacskaringóval végződik. Virágfürtjét magános v. kevés virág alkotja, hüvelye lapított, egyrekeszü, 1-2 magu, magva nagyon alapított, kerek. A Lens génusznak 8 faja van a mediterrán vidéken és Ázsia nyugati részén. A Lens esculenta L. v. Ervum Lens L. (termesztett L.) Európa déli részéről és Keletről ered, 15-45 cm. magas, szőrös; levele többnyire hatpáruan szárnyalt, levélkéje hosszas, csonkított v. csorbított; virága 1-4-enként nő, fehér lilával eres v. kékes, hüvelye kopasz, kétmagu.

A L. a legrégibb kulturnövények egyike, melynek több faja létezik. Közülük a legértékesebb a nagyszemü fillér- és Középszerü szürke L. Tájfajtái közül kiemelendők a stockeraui és a gömöri L. Sikeres termelésének feltételei: szelid éghajlat és jó mivelésben álló, homokos és meszes vályogtalaj. Megfelelő előveteményei a trágyázott kapásnövények. Vetés ápril hóban történik legcélszerübben sorvetőgéppel 20-30 cm.-nyi sortávokra. Minthogy a L. szára a földön elterül, mi esős időben szemtermésének hátrányára van, a L.-t árpával keverten is szokás termelni. Legveszélyesebb ellensége a L.-zsizsik (Bruchus lentis). Ahol ez a rovar honos, zsizsikmentes L. nem termelhető. A tisztán vetett L.-t éréskor kinyűvik, a keverten vetettet lekaszálják. Kataszt. holdjáról 6-12 hl. 75-86 kg.-os L. és 4-8 q takarmánynak alkalmas szalma nyerhető. - A L. betegségeit l. Hüvelyesek.

A L.-nek, mint valamennyi hüvelyes veteménynek, nagy tápláló értéke van, könnyebben emészthető, mint a borsó, a magyar közmondás szerint szépít is. A beduin kenyeret süt belőle. Egyre-másra 24,81% fehérje, 54,78% keményítő és dextrin, 1,85% zsír, 3,58% celluloza, 2,47% só, különösen káli- és foszforsó s 12,51% viz alkotja. A L. ősrégi vetemény, már az ókorban szerették, az egyiptomiak és zsidók (Ézsau öröksége) ismerték. A régi görögök meg a rómaiak is termesztették. Egyiptom is sokat termesztett s a Nilus torkolatából, Pelusium városából sokat szállítottak. Az a nagy hajó, melyen most a Péter-templom előtt álló obeliszk Rómába került, hajónehezékül 120 000 római véka L.-t hozott magával. Lencsét a bronzkorszak cölöpházaiban is találtak, p. a Bieli-tóban. Athénben az V. sz. közepén csak a szegényebb nép ette, Cato az ültetését is leirta. A Alpescken át terjedt el Németországba. A L. lisztjét mint a babét orvosi borogatónak használták. L. még Vadlencse.

Lencse

lényeges alkotó része a távcsőnek, mikroszkópnak, a szemüvegnek és sok más optikai készüléknek. Legtöbbször lencsealaku üvegdarab; készülhet azonban bármely más tisztán átlátszó anyagból is, aminő p. a quarc, a só, a jég stb. Legalább az egyik lapja valamilyen szabályos görbe felületre (gömb, ellipszis, henger) van csiszolva; a másik lehet sík, v. szintén görbe felület. A leggyakoribb a gömbfelületü L. A határoló felületek középpontjain átmenő egyenes a L. tengelye.

[ÁBRA] 1. ábra. Különféle lencsék keresztmetszetei.

Az 1. ábra a gömbi lencse tengelymenti átmetszetét mutatja. A L.-k két csoportba oszthatók, aszerint amint széleik felé vékonyodnak v. pedig vastagodnak; az első csoportbelieket röviden domboru, a másodikba tartozókat homoruaknak szokás nevezni. Az 1. ábrában A B C domboru, D E F pedig homoru L.-k keresztmetszetei láthatók; neveik sorban a következők: kétszerdomboru (biconvex), síkdomboru (planconvex), domboru-homoru (convex-concav), kétszerhomoru (biconcav), síkhomoru (planconcav), homoru-domboru (concav-convex).

A L. hatása a rajta átmenő fényre néhány egyszerü kisérletből ismerhető fel. ha a nap sugarai, melyek párhuzamosaknak tekinthetők, a tengely irányában egy domboru L.-re esnek, a L.-n áthaladván ugy törnek meg, hogy valamennyi egy pontban kereszteződik. A kisérletet sötét szobában ejtvén meg, ugy hogy a szobába a napsugarak csak megfelelő, p. a L.-vel egyenlő nagyságu nyiláson keresztül hatolnak be; a szoba levegőjében úszkáló porszemek a fény útját és elosztódását igen szembetünően mutatják. A sugarak útját a L. előtt hengeralaku megvilágított oszlop jelzi, mely a L. mögött kúppá lesz- a kúp alapja a L.-n, csúcsa E pedig a L. tengelyén van (2. ábra).

[ÁBRA] 2. ábra. Gyüjtőlencse gyujtópontja.

A csúcsban összefutó sugarak az E csúcson tul egy második, az előbbivel egyenlő nyilásu kúpban szélednek szét. Minthogy mindazok a sugarak, amelyek a L. egész AB lapjára estek, a L. mögött kisebb területre tereltetnek, hatásuk is fokozottabban mutatkozik. Ha a kúpba fehér lapot tartunk, világos kör tünik fel rajta, mely annál fényesebbé válik, mennél közelebb van a kúp csúcsához; magában a csúcsban minden átlátszatlan tárgy fehér fényben ragyog s ha könnyebben gyulad, a napsugarak melegítő hatása révén lángra is lobban.

[ÁBRA] 3. ábra. Kapcsolt pontok.

Ez okból ezt a pontot a L. gyujtó pontjának, a távolságát a L.-től gyujtótávolságnak, magát a domboru L.-t pedig gyujtó vagy gyüjtő L.-nek nevezték el. Nemcsak a napból, hanem minden, a L.-től igen nagy távolságra levő fénylő pontból kiinduló sugarak a gyujtópontban kereszteződnek. Ha most a fénylő pont a tengelyen haladva, folyvást közeledik a L.-hez, a belőle a L.-re eső sugarak még mindig a tengelyen találkoznak, de a találkozás pontja az F gyujtóponttól állandóan távolodik.

Amikor a fénylő pont a gyujtótávolság kétszeresével egyenlő távolban van a L. előtt, a sugarak metszéspontja ugyanakkor a L. mögött ugyanakkora távolságban található. A fénylő pontot tovább közelítvén, a törött sugarak metszéspontja távolodik a L.-től s amidőn a sugárzó pont a L.-hez gyujtótávolságnyira közeledett, a sugarak párhuzamosan lépnek ki, azaz a metszéspont a végtelenben van. Az R-ből (3. ábra) kiinduló sugarak S-ben találkoznak, az F-ből kilépő FA sugár pedig AN irányban halad; ugyanez az iránya az F-ből kilépő minden más sugárnak. Az ábra ezt az esetet mutatja; F lámpából a lencsére eső sugarak ugy töretnek, hogy párhuzamosan haladnak tova. Könnyen megmutatható, hogy az S-ből kiinduló sugarak R-ben találkoznának, miért is R és S kapcsolt vagy konjugált pontok. Ha a sugárzó pont F-en tul is közeledik a lencséhez, a sugarak a lencsében szenvedett törés folytán jobban összehajlanak ugyan, de többé nem találkoznak. A fénylő pontot ezentul tárgynak, a törött sugarak metszéspontját pedig képnek nevezzük, és pedig ha a sugarak tényleg metszik egymást, a kép valódi, ha pedig csak meghosszabbításukban kereszteződnek, a kép képzetes v. látszatos.

Ugyanilyen fejtegetés tehető a homoru L.-re nézve, mely a reája eső sugárnyalábokat mindig széttartóbbakká alakítja át. A 4. ábra mutatja, hogy a párhuzamos sugárnyaláb ugy törik a kétszerhomoru (s bármely homoru) L.-n, mintha F-ből indulna ki. Ez okból ez esetben is gyujtópont az F-nek a neve.

[ÁBRA] 4. ábra Szórólencse gyujtópontja.

Az olyan sugárkúp, melynek csúcsa a homoru L. gyujtópontjába esnék, a törés által párhuzamossá lesz; ha pedig a sugárkúp csúcspontja a gyujtótávolságon belül esnék, a törés olyan kúppá alakítja át, melynek csúcsa a tengelyen, a gyujtóponton tul van. A homoru L.-ket viselkedésük folytán szóró-L.-knek nevezik.

Igen vékony lencsének metszéspontja a tengellyel a lencsének optikai középpontja (5. ábra) és minden rajta átmenő egyenes melléktengely. Az optikai középponton átmenő sugarak, minthogy a lencsének párhuzamos felületi részein mennek át, irányváltozást a törés miatt nem szenvednek s a melléktengelyen levő sugárzó pontnak ugyanazon a melléktengelyen kapcsolt képpontja van, éppen ugy, mint a főtengelyen.

[ÁBRA] 5. ábra. A lencse optikai középpontja.

Ez lehetővé teszi a L. által létesített képek szerkesztését. Legyen a 6. ábrában ab valamilyen tárgy. Az a-ból O-n keresztül menő sugár irányváltoztatás nélkül halad tovább; a-ból a tengellyel párhuzamosan haladó sugár ugy törik a L.-n, hogy F gyujtóponton keresztül megy; ahol az előbbi sugarat találja, ott találkoznak az a-ból a L.-re eső többi sugarak is s ott lesz a-nak a képe.

[ÁBRA] 6. ábra. Valódi kép keletkezése a gyüjtőlencsénél.

Ábránkban A. Ugyanigy szerkeszthető b pont képe is, mely B-ben lesz. A és B közé az a és b közé eső pontok képei fognak esni, vagyis AB-n a fény elosztása hasonló az ab-hez s azért ennek képe. A kép nyilván annál nagyobb, mennél közelebb jó a tárgy a L.-hez, és megfordított állásu; amikor a tárgy a gyujtótávolságba jő, a kép végtelen távol van s ha a tárgy még ennél is közelebb jő a L.-hez (7. ábra) a sugarak ugy hagyják el a L.-t, mintha ugyanazon oldalon levő képből jönnének. Ez a kép látszólagos; szerkesztése az ábrán látható. A 8. ábra a szóró L. képének a szerkesztését mutatja. A kép látszólagos, kicsinyített.

[ÁBRA] 7. ábra. Látszólagos kép keletkezése a gyüjtőlencsénél.

Látni való, hogy a kép nagysága és helyzete a gyúponttávolságtól függ. A törés törvénye (l. Fénytörés) segélyével megmutatható, hogy a gyujtótávolság (f) a L. anyagának törésmutatójától (n), továbbá a felületek görbületi sugarától (r és r) függ; az összefüggést a kétszer domboru L.-re nézve a következő képlet adja:

[ÁBRA]

Ha t a tárgy, k pedig a kép távolsága a lencsétől, áll még a következő kifejezés:

1/t + 1/k = 1/f

Megjegyzendő, hogy a gyüjtő L.-re f +jellel, a szóró L.-re ellenben -jellel veendő.

A L. nyilása alatt azt a szöget értik, melyet a L. szélének két ellentett fekvésü pontjából a határoló gömbfelület középpontjaihoz húzott egyenesek egymással bezárnak.

[ÁBRA] 8. ábra. Látszólagos kép keletkezése a szórólencsénél.

Az eddig mondottak csakis a kis nyilásu L.-kre állanak egész szigoruan. Nagyobb nyilásu L.-knél az u. n. gömbidom miatti eltérés (sphaerikus aberratio, 9. ábra) mutatkozik. Ez onnét van, hogy a L. széleihez közelbeérő r r sugarak nem abban a C pontban metszik egymást, ahol a tengelyhez közel eső c c (centrális) sugarak, hanem a L.-hez közelebb eső R pontban. A görbületek célszerü megválasztásával ez a hiba csökkenthető. Igy a koronaüvegből készült L. gömbidom miatti eltérése akkor a legkisebb, ha a két görbület sugara 1:6 viszonyban van egymáshoz s a sugarak az erősebben görbült lapon esnek be.

[ÁBRA] 9. ábra. Gömbi eltérés.

A L.-k egy másik hibája az u. n. szini eltérés (kromatikus abberratio). Ugyanis a különböző szinek törékenysége nem egyforma s igy a L.-re eső fehér fény különböző szinei más és más pontban gyüjtetnek össze; a legmesszebb a piros sugarak, a legközelebb pedig a legtörékenyebbb sugarak, t. i. az ibolyaszinüek. A 10. ábrában r r a piros sugarak útját, v v pedig az ibolyákét mutatja. A sugarak különböző törékenységének az a következménye, hogy a L.-ből kilépő fénykúp útjában tett fehér papirlap a gyúponttávolon belül piros szegélyü, a gyúponton tul pedig kékes szegélyü. A szini eltérés két különböző anyagu L.-nek egyesítése által megszüntethető (l. Akromatizmus.).

A görbületi sugarak, valamint a L.-k anyagának célszerü megválasztása révén keletkeznek az akromatikus és aplanatikus l.-k, vagyis olyanok, melyek torzítatlan, szines szegélyek nélküli képeket adnak. Aránylag legegyszerübb összetett L. a távcsövek tárgylencséje (objektiv). Többnyire egy gyüjtő és egy szóró L.-ből áll, melyek kanadabalzsammal vannak egymáshoz ragasztva, v. egyszerüen egymásra helyezve.

[ÁBRA] 10. ábra. Szini eltérés.

Nem sokkal bonyolultabb az egyszerü nagyító (loupe) L.-je, melynek két alakját a 11. ábra mutatja. Az összetett nagytó (mikroszkóp) objektivje, minthogy jelentékeny nagyítás és nagy nyilás kivántatik, többszörösen összetett. Ilyen a Amici-féle 3 darabból álló L.-rendszer (12. ábra). A legalsó darab koronaüvegből való félgömb, melynek jelentékeny hibáit a másik két összetett L.-pár kiigazítja; a szini eltérés megszüntetéséhez az okulár is hozzájárul. A mikroszkóp hatását fokozó oly L.-rendszer, melynél az objektiv és a preparátumot takaró fedőlemezke közé folyadékcsepp van téve (immerziós L.). E célra sűrített éterikus cédrusfaolajat használnak. Igy a preparatum és az objektiv között optikailag teljesen homogén összeköttetés létesül, mely a fénysugarak törését az objektivbe való belépése előtt akadályozza.

[ÁBRA] 11. ábra. A kromatizált lencse.

A fotográfiai L.-eknél nem elegendő, ha a gömbi és szini eltérés van megszüntetve. Az ilyen objektiv még a következő feltételeknek kell hogy megfeleljen. Minthogy a fotográfia sík kép, kell, hogy az objektivre eső sugarak kereszteződési pontjai mind egy síkba essenek. Hogy a kép a szemben létrejövő képnek megfelelő legyen, a perspektiva követelményeinek kell megfelelnie. Végül, hogy a kép «mély» legyen, a L.-nek igen különböző távolban levő tárgyak éles képét kell egy és ugyanazon síkon megrajzolnia. A jó akromatikus objektiv nem szenved a fókuszkülönbség (gyúpontkülönbség) hibájában: a kémiailag legerősebben ható sugarak gyujtópontja egybeesik a legerősebb világító hatásu sugarak gyúpontjával s azért a szemmel élesen «beállított» objektiv éles fotografikus képet is ad, holott nem akromatikus objektivet a szemmel való beállítás után a gyúpontkülönbséggel még el kell tolni, hogy a fotográfiai kép éles legyen.

[ÁBRA] 12. ábra. A kromatizált lencse-rendszer.

A legrégibb fotográfiai objektiv az u. n. egyszerü tájképlencse (13. ábra). Ez aktromatizált kettős L., melynek azonban meglehetős nagy a gömbi eltérése. Ez utóbbit egyszerüen akként szüntetik meg, hogy a L. széleire eső fényt fényfogókkal (diafragma) visszatartják, vagyis a L. nyilását csökkentik; de ezzel a L. fényszegény lesz és hosszu ideig kell exponálni. Ez okból alkalmatlan volt arcképfelvételekre. Az első hasznavehető arcképlencsét (14. ábra) Petzval József hazánkfia számította ki, mely mintegy 20-szorta erősebb, mint a tájképlencse. Újabban igen sokféle igen jó fotográfiai L.-t állítottak elő; a legkiválóbbak a Steinheil-féle antiplanet (15. ábra) és a Zeiss-féle anasztigmát (16. ábra). - A szem L.-jét l. Szem.

[ÁBRA] 13. ábra. Tájképlencse. 14. ábra. Petzval arcképlencséje.

[ÁBRA] 15. ábra. Steinheil-féle antiplanet. 16. ábra. Zeiss-féle anasztigmát.


Kezdőlap

˙