Lenzburg

az ugyanily nevü járás székhelye Aargau svájci kantonban, a Hallwyli-Aa jobbpartján, vasút mellett, (1887) 2501 lak., pamut-, selyemiparral, dohánygyárral; nagy kantoni börtönnel. A város fölött K-re emelkedő meredek várhegyen (507 m.) álló kastély egykoron a L.-i grófoknak volt székhelye; a grófi család kihalta után 1172. a kyburgi grófokra, 1277. a habsburgi grófokra és 1415. Bernre szállott, amelynek vogtjai egy ideig itt laktak.

Lenzen

város Potsdam poprzs kerületben, 2 km.-nyire az Elbétől, vasút mellett, 1890) 2766 lak. L. a régi Lunkini, 929 szept. 4. Benhard és Thietmar szász grófok itt megverték a szláv hadakat és elfoglalták a vendek erős várát.

Lenz-féle törvény

l. Lenz (2).

Leo

(lat.) a. m. oroszlán.

Leo

13 pápa neve:

1. L. (I.) a Nagy (440-461), származását s születése helyét homály födi, Szül. a IV. sz. vége féle, megh. 461. 418. Zozimus pápa a pelagianusok elleni ügyben Afrikába küldte. Az egyház ügyeire nagy befolyást nyert szt. Coolestin és III. Sixtus pápák alatt. Ez utóbbi halála után 440. az egész kereszténység Leót óhajtá a pápai székre emeltetni. Itáliában szerencsésen küzdött a manicheusok és pelagianusok, Spanyolországban a priscillianusok ellen. Hilarius arlesi érsek 444. tartományi zsinatot tartott, melyben Chelidonius püspököt némely vétségek miatt hivatalától megfosztotta; Chelidonius ügyét a pápához fölebbezvén, L. Rómában zsinatot tartott, mely Chelidoniust ártatlannak ismerte el s méltóságába visszahelyezve, az önkényről vádolt Hilariust pedig ugy büntette, hogy a metropolitai jogokat az arlesi egyházról a veienneire ruházta át. 452. megvédte Rómát s Olaszországot Attila, 455. pedig Genserich ellenében. 455. ő állapította meg a husvéti időt, mely ünnep a csillagászati számítástól függvén, nem tartatott mindenütt ugyanazon napon. Nagy szt. Gergely mellett őt tekintik a ker. ókor legnagyobb pápájának. XIV. Benedek az egyház doktorai közé iktatta. Művei közt hiresek: 96 beszéde, 141 levele, melyek kora történetére nagy világot vetnek.

2. L. (II.) (682-683). Első teendője volt zsinatot hivni össze, melyben az Agatho pápa alatt tartott 6. egyetemes zsinat határozatait elfogatassa. Nagy jártassága volt a latin és görög nyelvben, a zenében, ő javította a gregorianus egyház-éneket s több himnuszt szerkesztett. meghalt 683.; az egyház emlékét jun. 28. üli.

3. L. (III.) (795-816). Benső viszonyban állott Nagy Károllyal, ki elküldte neki nagy részét azon kincseknek, melyeket az avaroktól elvett, 799. Paschalis és Campulus élete ellen összeeskövést szőttek, azért Paderdornba ment, hol Nagy Károly fényesen fogadta, kit 8010. karácsony ünnepén császárnak koronázott s ekként visszaállította a nyugati császárságot. 801. elrendelte az áldozócsütörtök előtti keresztjáró napokat. 809. Aachenben zsinatot tartott, melyben azon kérdést tárgyalták: vajjon a Szentlélek szintugy származik-e a Fiutól, mint az Atyától. Megh. 816 jun. 11.

4. L. (IV.) (847-855). Helyreállítatta a szaracénok által elpusztított Péter-Pál bazilikát, a vatikán városnegyedét fallal vétette körül. 853. az egyházi fegyelem ügyében a római zsinaton 42 kánont hozatott. Megh. 855 jul. 17.

5. L. (V.), 903 okt. 28. lett pápává. Christophorus bibornok azon ürügy alatt, hogy a kormányzatra nem alkalmas, börtönbe vettette, hol bánatában már 903 dec. 3. meghalt.

6. L. (VI.), 928. választatott pápává s állítólag Marozia és társai által 929 febr. 3. megmérgeztetett.

7. L. (VII.), 936. választották pápává; szt. Odót Clugnyból megbizta a római kolostorok reformálásával s a lorchi érseket Németország számára apostoli helytartóvá nevezte ki. Megh. 939 jul. 18.

8. L. (VIII.) (963-965), a római egyház titoknoka volt s egy Nagy Ottó császár által összehivott zúgzsinat, mely XII. János pápát letette, választotta pápává; miután a császár a várost elhagyta, neki is menekülnie kellett, mire XII. János visszatért. Ottó erre újra megjelent Róma alatt, s visszahelyezte Leót. Most zsinatot hivott össze, letettnek nyilvánította a XII. János halála után megválasztott V. Benedeket s a császár iránt engedékenységéből elárulta az egyház szabadságát, a pápa s püspökök megválasztásának érvényességét a császár jóváhagyásától tette függővé.

9. L. (IX.) (1049-54), korábban Brunó, a dachsburgi grófi nemzetségből. 1048. a wormsi birodalmi gyülésen III. Henrik javaslatára pápává választották, a római klerus és nép által megerősíttetett s 1049 febr. 12. lépett a trónra. Több zsinatot tartott, 1049. Rheimsban és Mainzban, 1050. Rómában. 1053 jun. 18. a lázongó normannok elfogták s Beneventben 9 hóig fogságban tartották. Meghalt 1054 ápr. 19. Az egyház szentnek tiszteli.

10. L. (X.) (1513'21), a Medicik családjából. szül. Firenzében 1475 dec. 11., megh. 1521 dec. 1. II. Gyula halála után választatott pápává, 1513 márc. 15. szenteltetett föl áldozó pappá, két nappal utóbb püspökké s márc. 19. lépett mint pápa a trónra. Minden tevékenységét a művészet s irodalomnak szentelte. A tómai egyetemet új fényre emelte, számos kitünő tanárt hivott meg, régi kéziratokat gyüjtetett s Lascarius vezetése alatt görög irók kiadására kollégiumot alapított. Az ő uralkodása az olasz művészet aranykora. Minden törekvése oda irányult, hogy saját családja fényét s hatalmát növelje. Hogy a szt. Péter-templom építését befejezze, búcsut hirdettetett, mely Németországban Luther föllépésére szolgált alkalmul. Miután Leo Luthert nem tudta elhallgattatni, 1520 jun. 15. kiiktatási bullát bocsátott ki ellene. Szövetséget kötött V. Károllyal azon célból, hogy a franciák Olaszországból kiűzessenek s Sforza Milanóban visszahelyeztessék. Az erre következett háboruban megkapta Parmát, Piacenzát és Milanót.

11. L. (XI.), szintén a Medicik családjából. Csak 26 napig uralkodott.

12. L. (XII.) (1823-29), előbb Annibale della Genga, szül. 1760 aug. 22., megh. 1829 febr. 10. 1790. a Sixtinában nagy tapintattal halotti beszédet mondott II. József császár fölött, 1793. tiruszi érsekké, 1794. kölni nunciussá, 1816. bibornokká s 1823. pápává lett. 1824 máj. 3. kiadott enciklikájában föllépett az indifferentizmus és a bibliai társulatok ellen. 1825. adakozásra szólította föl a hiveket a szt. Pál-bazilika retaurációjára, határozottan kikelt a titkos társulatok, szabadkőművesek s carboonarik ellen, Ázsia néhány szakadár egyházát egyesítette Rómával. Államában lényeges javításokat tett, kevesbítette az adókat, kórházakat alapított, a jezsuitáknak visszaadta a Collegium romanumot. Sírját Thorwaldsen által készített emlék díszíti.

13. L. (XIII.), családi néven Pecci Joakim, szül. Carpinetóban 1810 márc. 2. Ősei Sienából költözködtek VII. Kelemen pápa (1523-34) alatt a pápai államba. Tanulmányait Viterbóban és Rómában végezte. 1832 nov. 13. a nemesek egyházi akadémiájába (accademia ecclesiastica dei nobili) lépett. Itt annyira magára vonta a figyelmet, hogy Pacca bibornok XVI. Gergely pápa különös figyelmébe ajánlotta, ki 1837 márc. 4. házi prelátusává nevezte ki. Mint pápai delegátus rendezte a zilált viszonyokat Beneventben és Perugiában, mely két tartományt a forradalmi elemtől teljesen megtisztította. 1843. már mint apostoli nuncius Brüsszelbe küldetik, hol a kat. iskolák elvilágiasítása ellen folytatott harcot. 1845. a pápa váratlanul visszahívta Rómába. I. Lipót belga király a legnagyobb kitüntetésekkel bocsátotta el, a pápához pedig e sorokat irá: «Kötelességemnek ismerem Pecci érseket Szentséged kegyességébe ajánlani, erre minden tekintetben méltó». Ugyanezen levélben bibornoki méltóságra is ajánlotta a király. XVI. Gergely 1846. perugiai püspökké, IX. Pius pedig 1853. a római egyház bibornokává majd 1877 szept. 21. camerlengóvá nevezte ki, mely hivatal viselője az apostoli szék üresedése alatt legfőbb hatalommal a pápa világi ügyeit rendezi. IX. Pius halálakor, 1878 febr. 20. másfél napi conclave után az összegyült bibornokok (köztük két magyar: Simor és Mihalovics) pápává választották. Az új pápa rögtön első körlevelében (Inscruatibili Dei consilio) megújította elődjének a szentszék kifosztása ellen közzétett összes tiltakozását. Helyzete Olaszországban azóta nem is javult, sőt többször kénytelen volt már helyzetét tarthatatlannak jelezni. Nagyobb sikert ért el a többi államokban: Poroszországban beszüntette a kulturharcot; Badenben kieszközölte az érseki szék betöltését; Svájcban véget vetett az egyház üldözésnek; Oroszországban, legalább egy időre, tűrhetőbbé tette a katolikusok helyzetét. E mellett barátságos viszonyba lépett Spanyolország, Portugália, Belgium, Angolország kormányaival, sőt egyes mohammedán és pogány uralkodókkal is, mint a török szultánnal, persa sahhal, Khina és Japán császáraival. A szent atya több ízben kifejezte a magyarok iránti vonzalmát s szeretetét. 1880 máj. 9. a magyar zarándokok előtt érinté a magyar történelem dicső tényeit, hazaszeretetre s vallásosságra buzdította a megjelenteket. A szegedi árviz, a horvátországi földrengés alkalmával tetemes pénzsegélyt küldött az inségesek számára. Enciklikái között leghiresebbek, melyeket a szocializmusról 81878), a szabadkőművességről 81884), az államok keresztényi szervezetéről (1885), a szabadságról (1888), a házasságról irt. Ez általános érdekü enciklikákon kivül egyes nemzetek püspökeihez is nagy számmal intézett bölcs leveleket, mint a spanyolokhoz, portugálokhoz, irekhez s több ízben a magyarokhoz. A világ bámulva szemlélte páratlan diplomáciai ügyességét, kormányzata alatt évről-évre annyira emelkedett a szentszék tekintélye, hogy fejedelmek és kormányok ítéletét pusztán világi ügyekben is kikérték. Igy Német- és Spanyolország a Karolinák birtokjoga miatt közöttük kitört viszálykodásban (1885), Poroszország egy nagyfontosságu hadügyi törvény megszavaztatásánál 81887). Angolország a irországi zavargások lecsillapítására. Életrajzát megirták: De Wall, Papst Leo XIII. Leben (Münster 1878); Tesi-Passerini Leone XIII. ed il suo tempo (1886); O'Reilly, Leo XIII. seine Zeit (Köln 1887); Füssy, XIII. Leo pápa élete (Budapest 1887); Leo XIII. (Contemporary Revicw 1892 szept. Ez a cikk hazai viszonylatainkra nézve is fontos. V. ö. P. Lloyd (1892 okt. 7.).

Leo

több bizanci (keletrómai) császár neve, kik közül ismertebbek:

1. L. (I.), másként indokolatlanul a Nagy, bizanci császár (457-473). Illiriában született 400 körül, a katonai pályára lépett, melyen a legmagasabb rangra emelkedett; elvégre Aspar segélyével császárrá lett. Belső uralma üdvösnek bizonyult, de háboruiban nem volt szerencséje és Genseich vandal királytól Afrikában nagy vereséget szenvedett. Ariadne leányát isauri Zeno hadvezérhez adta nőül,, e házasságból született unokáját pedig, Leót, utódává koronáztatta (573).

2. L. (II.), 474 febr. követte nagyatyát a trónon, de még ebben az évben (nov.) meghalt.

3. L. (III.), vagy az Isauriai, bizanci császár, (uralkodott 717-741.) született Germanikeiában (Kis-Ázsia) 675. és eleintén Konon-nak hivták. II. Anastasios az ázsiai hadsereg vezérévé tette, midőn pedig III. Theodosius 716. amazt megbuktatta, L. Theodorost taszította le a trónról és megkezdé uralkodását (717). Néhány hónappal koronáztatása után egy egész esztendőig az arabok ellen kellett Konstantinápolyt megvédelmeznie, mignem tőlük megszabadult. Több ellencsászárral is kellett harcolnia. A hadügy és a közigazgatás terén több üdvös reformot létesített, a képek tisztelete ellen irányuló rendeletével azonban maga ellen irányuló rendeletével azonban maga ellen ingerelte a papság, a barátok és az alsó nép haragját. Megh. 741 jun. 18. V. ö. Schenk, Kaiser L. III. (Halle 1880).

4. L. (IV.), a Kozár, bizanci császár (775-80). V. Konstantinos császár és egy kozár hercegnő fia, szül. 750., megh. 780 szept. 8. 775. követte atyját a trónon, de nemsokára lázongó testvéreivel gyült meg a baja, kiket kegyetlenül megbüntetett. Egyébiránt szelid uralmat vitt és a képek tiszteletének kérdésében türelmesebbnek mutatkozott atyjánál. 780 óta az arabokkal kellett küzdenie. Halála után tudós özvegye, Irene, kiskoru fiuk, VI. Konstantin nevében vitte egy ideig a kormányt.

5. L. (V.) az Örmény, bizanci császár, előbb I. Mihályt Rhangabe császár hadvezére, 813-820. pedig császár. Egészben véve uralkodott és a bolgárokat is megfékezte, mindazonáltal ellenfelei amorioni Mihály érdekében összeesküvést szőttek ellene, melynek L. áldozatul esett.

6. L. (VI.) másként a Bölcs (Philosophus), bizanci császár (886-912), I.: Bazilios császár fia, szül. 866 és 886 aug. 29. követte az atyját a trónon. Sokat kellett harcolnia bolgárok-, arabok- meg oroszokkal, kik ellen ugy védekezett, hogy egyik ellenségét a másik ellen izgatta. 893. L. császár a magyarokkal szövetkezett a bolgárok ellen, akiknek fejedelme, Simeon cár, fenyegette a görög-keleti birodalmat. L. követe, Niketas, ajándékokkal kedveskedett a magyaroknak és erre a magyar sereg, talán Liuntin (Árpád fiának) vezénylete alatt, átkelt görög hajókon az Al-Dunán és tűzzel-vassal pusztította a bolgár király országát. Három csatában is legyőzték a bolgár sereget és magát Simeont is ostrom alá fogták Mundraga hegyi várában. Azután a zsákmánnyal együtt visszatértek Etelközbe. (Utóbb a bolgárok boszut vettek ezekért a magyarokon.) 912. Oleg kijevi fejdelemmel kereskedelmi szerződést kötött. Belkormányát sok erőszakos tett emléke homályosítja el. Az ő megbizásából készült alkalmasint a nevéről elnevezett Taktika (l. Bölcs Leo), mely fontos kútfő a görög-keleti birodalom ellenségeit megismerteti. L.-nak tulajdonítják még a Konstantinápoly sorsára vonatkozó jóslatszerü mondásokat is (Oracula, kiadta Legrand, Les oracles de Léon le Sage, Páris 1875). V. ö. a keletrómai birodalomnál közzétett irodalmat.

Leo

halicsi fejedelem, a Rurik-házból való Dániel halicsi herceg s Anna novgorod-halicsi hercegnő fia, 1269. öccsének, Svarnonak megöletése után lett Halics, Kulm és Drobics fejedelme 1257. szerencsésen hadakozott a tatárok ellen, 1260. azonban kivánatukra kénytelen volt lerombolni Lemberget s egyideig mint a tatárok szövetségese viselkedett. IV. Béla magyar király, ki nagyon tartott a mongolok újabb berontásától, a velök szövetségében álló Dániel fiát, Leót már 1251-52. eljegyezte leányával, Konstanciával. E házasságból származott György herceg (megh. 1316). 1271. V. István őt is belefoglaltatta a II. Ottokárral kötött békébe, 1278. azonban a dürnkruti csatában L. hadai Habsburgi Rudolf s a vele szövetséges magyarok ellen Ottokár oldalán küzdöttek. Mint a tatárok hűbérese, ő kormányozta Kijevet, 1280. pedig a Krakót és Sandomirt is el akarta szakítani Lengyelországtól, de sikertelenül, 1300. pedig Kijevet is oda kellett hagynia. A következő évben hunyt el.

Leo

1. Africanus (Al-Haszab b. Muhammed Al-Vazzán), Granadából származó arab utazó és iró, 1492-től kezdve sok éven át beutazta Észak-Afrikát, a középső Afrika egy részét, Arábiát, Persiát, Sziriát, Örményországot és a Tatárságot. Mikor 1517-ben Egyiptomból Feszbe akart hajózni, Dserba szigete táján (Tripoliszban) tengeri rablók fogságába került, kik tudós foglyukat X. Leo pápának ajándékozták. Rómában a kereszténységre tért át és a Leo nevet vette fel. E lépése után felváltva élt Rómában és Bolognában, elsajátította a latin és olasz nyelvet és számos főpapot az arabra tanított. 1526 után halt meg. Az É.-afrikai iszlám ismeretére nézve nagy fontossággal bir Descriptio Africae címü munkája, mely az arab eredeti kéziratból olaszra fordítva legelőször Ramusio Raccolta c. gyüjteményében (Velence 1550, 1. köt.) jelent meg, később latin fordításban Florianus-tól (Antwerpen 1556, 2 köt., Lejda 1632), franciául Jean Temporal-tól (Antwerpen és Lyon 1556); németre Lorsbach fordította (Herborn 1805). Kevesebb értékkel bir L. egy másik arab munkája, melynek latin fordítását: Tractatus de vitis philosophorum arabum, Hottinger (Zürich 1664) adta ki.

2. L. Diakonus, bizanci történetiró, szül. Kaloëben, Kis-Ázsiában 930. Konstantinápolyba jött, hol az udvarnál kapott állást. Utóbb II. Basiliosnak udvari papja lett és a bolgárok ellen viselt háborukban is megmaradt ura oldalán. Krónikája a keletrómai birodalom történetét foglalja magában 959-től kezdve 975-ig. (Kiadta Bekker a görög irók bonni kiadásában és Hase a párisi kiadásban.)

3. L.Grammaticus, bizanci történetiró, 1013. egy világkrónikát fejezett be, melyet 948-ig vezetett s melyben a 836. évnél először tesz említést a magyarokról, kiket ungereknek, hunoknak és turkoknak is nevez. Sokat kölcsönzött Georgius Monachus könyvéből. Kronográfiájának legjobb kiadása a bizanci irók gyüjteményében (Bonn 1842) van, hol a 266-269. lapon irja le a görög-magyar-bolgár háborut. V. ö. Putzig E., L: G. (Byzantinische Zeitschr. III. köt., 1894).

4. L. Hebraeus, l. Abravanel.

Leo

1. Henrik, német történetiró, szül. Rudolfstadban 1799 márc. 19., megh. 1878 ápr. 24. Boroszlóban és Jenában végezte tanulmányait. 1820. Erlangenben, 1822. Berlinben magántanár lett. 1823-24. beutazta Olaszországot, 1825. Berlinben rendkivüli, 1828. pedig Halleban a történet rendes tanára lett és ott működött haláláig. 1863. a porosz urak házának lett tagja, ahol a klerikális-konzervativ párttal szavazott. Ifju kora szabadelvü nézeteihez később hűtlen lett, ami meglátszik munkáin is. Első művei: Über die Verfassung der lombardischen Städte (1821) és Entwicklung der lombardischen Städte (1824). Klerikális szempontja a Lehrbuch der Geschicte des Mittelalters c. munkájában tünt fel először (1830), mig az öt kötetnyi Geschichte der italienischen Sttaten c. műben (1829-32, a Heeren-Ukert-féle vállalat egy része) némileg elmosódott. A 12 Bücher niederländischer Geschichte (2 küt., 1832-1835) is meglehetős tárgyilagos tollal van irva. Időben azonban a «hallei oroszlán», amint hivták és amint később önmagát nevezte, jobban és jobban hadi lábra helyezkedett a liberalizmussal és politikai tekintetben a reakciónak, vallási kérdésekben pedig az ortodoxiának lett szószólója. További e szellemben szerkesztett munkái: Die Hegelingen (1838; polemikus röpirat); Signatura temporis (1849); Lehrbuch der Universal-Geschicte (6 köt., 3. kiad.); Leitfaden für d. Unterricht in der Weltgeschichte (1838-40. 3 rész); Vorlesungen üver die Geschichte des deutschen Volks u. Reiches (5 köt., 1854-66). Nagyobb becsüek nyelvészeti dolgozatai, mint p. az Altsächsische und angelsächsische Sprachproben (1838); Beowulfkiadása (1839); a Rectitudines singularum personarum kiadása (1842); Die Malbergische Glosse (2 rész, 1842-45); Ferienschriften (22 rész, 1845-47). Történeti munkái közül mai nap csak Olaszország történetét használják még. Halála után jelentek meg emlékiratai: Aus meiner Jugendzeit (Gotha 1880).

2. L. Leonardo, olasz zeneköltő, szül. San Vito degli Schiaviban 1694., megh. Nápolyban 1746. Scarlatti és Fago voltak mesterei a nápolyi Conservatorio delle Pietában, majd Pitoni Rómában; maga is a Pietá, utóbb a Sant Onofrio konzervatorium tanára lett, egyszersmind 1716. az udvari kápolna s Santa Maria della Solitaria orgonása. Csak oratoriumot és operát 18 éves kora óta mintegy 60-at irt; 4 és 5 szólamu miséi, motettjei, himnuszai stb., gordonka-hangversenyművei, 2 kötetnyi orgonafugái, a párisi Choron és a berlini Schlesinger cégnél, s Braune, Rochlitz, Commer, Weber (Kirchliche Chorgesänge). Kümmel és Lévesques és Béches (Soiteges d'Italie) gyüjteményében jelent meg.

Leoben

az ugyanily nevü stiriai kerületi kapitányság székhelye a Mura és vasút mellett, (1890) 6513 lak., régi erődítmények romjaival, bányászakadémiával, bányász- és ipari továbbképző iskolával. L. a felső stiriai barnaszénbányászat középpontja, amely a XVIII. sz. óta áll fenn és évenkint mintegy 300 000 tonna szenet szolgáltat. Egy márványemlék emlékeztet az 1797 ápr. 18. Ausztria és Franciaország közt itt kötött fegyverszünetre.


Kezdőlap

˙