Leoncavallo

Roger (Ruggiero), olasz zeneköltő, szül. Nápolyban 1858 márc. 8. A Mascagni diadala révén divatossá lett rövid operák szerzői közt, ugy látszik, legkiválóbb tehetség; I. Pagliacci (A bajazzók) c. 2. felvonásos tragikus dalműve Milanóban 1892 máj. 31. került szinre és ritka elterjedtséget nyert. (A magyar királyi operaház 1893 márc. mutatta be.) Újabb nagy operája: I Medici (A Mediciek); még 1889. Párisban irta Songe d'une nuit d'été (Szt.Ivánéji álom) c., s újabban átdolgozta Chatterton c. még régibb, rövidebb dalművét.

Leos de los Aldamas

város, l. Leon.

Leone

Monte, l. Szent Gotthard.

Leonforte

város Catania sziciliai tartományban, 15 km.-nyire Nicosiától, a Dittaino és vasút mellett, (1881) 16 000 lak., narancsligetekkel, pamutfonással; cink-, bizmut- és sóbányászattal.

Leonhard

János Mihály, kat. tábori püspök, nevéhez fűződik a Szatmárt fennálló katonák leányainak nevelőintézete. 1836. ugyanis Hám János szatmári püspök egyik körülbelül 80 000 forintnyi alapítványt szándékozik tenni katona-leánykák számára. Hám érintkezésbe lép L.-dal és megegyeznek, hogy ez intézet Szatmárt lesz. Az I. Ferdinánd által jóváhagyott alapítólevél szerint az intézetbe őrmestertől lefelé veendők fel a törvényes származásu katolikus leánykák és házi szolgálatra nevelendők. A felveendőket az időszerinti tábori püspök jelöli. L. 60 000 frt alapítványt tett le és ennek kamatai arányában veszik fel a leányokat. A valódi alapító nevét azonban titok fedi. Csak sejteni lehet, hogy ez nem L. volt, hanem egy titkos jótevő, ki nevét elárulni nem akarta. Ezt különben L. maga vallotta be. V. ö. Irsik, Hám János élete.

Leonhard

1. Károly Cézár, német mineralogus, szül. Rumpenheimben 1779 szept. 12., megh. Heidelbergában 1862 jan. 23. Kincstári tanulmányokat végzett, 1800. hesseni államszolgálatba lépett s 1810. kamarai tanácsos lett. 1816. engedett a müncheni tud. akadémia meghivásának, s 1818 óta haláláig a mineralogiát és geogniziát tanította a heidelbergai egyetemen. Legismertebb felolvasásai: Geologie, oder Naturgeschichte der Ende; 1807-29. kiadta a Taschenbuch für die gesammte Mineralogie vállalatot, s 1830-61. Bronnal együtt szerkesztette Jahrbuch für Mineralogie, Geognosie, Geologie u. Petrefaktenkunde gyüjteményt. - Fia, 2. L. Gusztác, szül. Münchenben 1816 nov. 22., megh. Heidelbergában 1878 dec. 27., szintén atyja hivatását követte. Fő munkái: Handwürterbuch d. topogr. Mineralogie (Heidelberga 1843); Grundzüge der Mineralogie (Lipcse 1860); Grundzüge der Geognosie u. Geologie (u. o. 1889).

3. L. Rudolf, német jogtudós, szül. Heidelbergában 1851 dec. 26. Habilitáltatta magát Berlinben (1878) és 1888 óta nyilvános rendes egyetemi tanár. 1895. átment a boroszlói egyetemre. Művei: Der Irrtum bei nechtigen Verträgen nach röm. Recht (Berlin 1882); Roms Vergangenheit und Deutschlands Recht (Lipcse 1889); Institutionen des röm. Rechts (u. o. 1894).

Leonhardit

(ásv.), l. Laumontit.

Leonhardt

Gellért Adolf Vilmos, porosz igazságügyminiszter, szül. Hannoverában 1815 jun. 6., megh. u. o. 1880 máj. 7. Tanulmányait Göttingában és Berlinben befejezvén, 1837. hannoveri államszolgálatba lépett és több évig törvényszéki biró volt, majd az igazságügyi minisztériumban előadói állást nyert. 1852. főjogtanácsossá, 1862-ben államtitkárrá nevezték ki. A hannoveri királyság megszüntetése után, 1866. (dec.) a porosz fölebbezési törvényszék alelnöke lett Cellében, 1867. pedig az új tartományok részére Berlinben felállított főtörvényszék elnöke, s még ugyanazon évben koronaügyész és az urakházának tagja. 1867 dec. 5. pedig az igazságügyminiszteri tárcát kapta, mely állásban tizenkét évig szolgálta Poroszországot. Működése a porosz igazságszolgáltatás modern átalakulására döntő lefolyásu volt. Mindenek előtt elődje kormányzata alatt megingott bizalmat, majd a büntető törvénykönyvet dolgoztatta ki, melynek három főeljárást a modern és humánus felfogás érvényre juttatása mellett újjáalakította. Reformjait 1879 okt. 1. életbeléptetvén, még ugyanazon évben megrongált egészsége miatt visszalépett. Művei közül felemlítendők: Kommentar üver das Kriminalgesetzbuch für das Königreich Hannover (Hannover 1846-51, 2 köt.); Die Justizgesetzgebung des Königreichs Hannover (u. o. 1851-61, 3 köt.); Zur Reform des Zivilprocesses in Deutschland (u. o. 1865).

Leoni

Leo, olasz szobrász, ötvös és ércöntő, szül. Arezzóban 1509-ben, megh. Madridban 1590. Eleinte Olaszországban működött, a milanói székesegyház számára elkészített márványból és bronzból Medici János Jakab síremlékét; 1540 körül Genoovában élt. Utóbb V. Károly császár szolgálatában eleinte Brüsszelben, majd Spanyolországban dolgozott. Különösen hires volt művei közül a császárnak nagy szobra, melyről a páncélt le lehetett venni. Kitünőek az Escorial temploma számára készített bronzszobrai és Ferrante szobra Guastallában; V. Károly császár, Michelangelo, Aretino Péter, Doria András és Gonzaga Ferdinánd emlékére készített érmei. Hű munkatársa volt fia, L. Pompejus (megh. Madridban 1610.), kinek önálló művei a lermai hercegnek és hercegasszonynak bronzszobrai a valladolidi szt. Pál-templomban és a négy apostol szobrai szt. Mihály-templomban (u. o.) V. ö. Plon E., Leone L., sculpteur de Charles V., et Pompeio L., sculpteur de Philippe II. (Páris 1886).

Leonidák és Perseidák

ama periodikus hullócsillagrajzok elnevezése, melyek évről-évre nov. 12., illetve aug. 10. körül tünnek fel és melyek közül az elsők az Oroszlán (Leo) z csillagja felől, az utóbbiak a Perseusból látszanak kiindulni. A Leonidák az 1866. I. Tempel-féle, a Perseidák az 1862. III. üstökösével megegyező pályában haladnak, illetve ezen üstökösökkel hozhatók összefüggésbe. A Leonidák periodusa 33-34 év és igy kiváló fényes megjelenés - milyen az 1833., 1866. és 1867-iki is volt - 1899-re várható.


Kezdőlap

˙