Lepus

(állat), l. Nyúl. - L. cuniculus, l. Házi nyúl.

Lerakodás

a geologiában a viz lerakta anyag; ugyanaz, mint az üledék, szedimentum. - botanikában (appositio) a sejtfal növekedésének egyik módja, midőn az új részecskék a kész sejtfal felszinére rétegeken rakodnak le. Ellenkezője a magábavétel, vagyis intussusceptio (l. Intus), midőn a kész részecskék közé újabb cellulosa molekulák helyezkednek el. L. még Emelkedés és sülyedés, Folyó, Hordalék.

Lerbach

porosz falu Zellerfeld kerületben, (1890) 1497 lak., ásványvizforrás, serfőző, papirgyár és vasbányák. A L.-i kolió, a harzi hegységek egyik kincstári telepe, 1840 óta működik; van olvasztó kemencéje, vasöntödéje és zománc-gyára.

Lercara Friddi

(ejtsd: lerkara-), város Palermo olasz tartományban. 35 km.-nyire Termini Imeresettől, vasút mellett, (1881) 13 342 lakossal, kénbányákkal.

Lerche

Vincze (Stoltenberg), norvég festő, szül. Tönsbergben 1837 szept. 5., megh. Düsseldorfban 1892 dec. 28. A düsseldorfi akadémián tanult, azután Olasz- és Németországban, majd Norvégiába tett utazásain motivumokat gyüjtött építészeti képeihez, amelyeknek azonban többnyire genreszerü jellegük is van, amennyiben templomait és kolostorait a papi életből vett humoros jelenetekkel szereti élénkíteni. A legismertebbek: A düsseldorfi Lambert-templom belseje; Kolostori könyvtár; Dézsmanap a kolostorban; Kölni korcsma a francia okkupáció idejében; A templom terve; Tengerésztörténetek, stb. Sok illusztrációt is készített német, svéd és norvég folyóiratok részére. Mint iró is föllépett két kötet útleirással (1872 és 1873), a Sma Billeder for store Börn c. könyvvel stb.

Lerchenfeld

egykoron falu, 1810 óta Bécs kiegészítő része (VIII. kerület). Neulerchenfeld szintén be van Bécsbe olvasztva és a XVI. kerület részét teszi.

Lerchenfeld

1. Gusztáv Antal báró, bajor államférfiu, L. Miksa fia, szül. Ulmban 1806 máj. 30., megh. Berchtesgadenben 1836 okt. 10. ama sérülés következtében, melyet az Untersbergről történt esése folytán szenvedett. Jogi tanulmányait befejezvén, több éven át Pfalzban mint járásbiró, majd Bambergben mint a fellebezési törvényszék tanácsosa működött. Atyja halála után (1843) kilépett az állami szolgálatból s átvette ősi birtokait, de 1845. képviselőnek választatta magát és az Abel-miniszterium ellen elszánt küzdelmet folytatott. 1848. pénzügyminiszter lett, novemberben pedig belügyminiszter. Az év utolsó napjaiban erről a tárcáról is lemondván, ezentul csupán mint a bajor képviselőház tagja szerepelt a közéletben. Wrede herceggel vívott párbajában megsebesült. Az ötvenes évek reakcionárius mozgalmaiban Hegnenberg gróffal együtt a szabadelvü ellenzéknek volt vezére. Mint a nagy-német pártnak egyik vezérférfia, az 1862. alapított reformpártnak elnöke lett. Művei: Die altbayrischen landständischen Freibriefe u. Landesfreiheitserklätungen (München 1851); Geschichte Bayerns unter König Maximilian Joseph I. (Berlin 1854) és Das Verfahren der Deutschen Grossmächte gegen Schleswig-Holstein und den Bund (Jena 1866).

2. L. József (von Radnitzky, vagy talán helyesebben J. Raditschnig von L.), erdélyi botanikus, született Klagenfurtban 1753 február 19., megh. Nagyszebenben 1812 január 16. Mint róm. kat. tanító került ide s csakhamar igazgató lett. 1786 nov. 8. Erdély összes elemi iskoláinak igazgatója. E mellett Erdély floráját kutatta, növénygyüjtéseit másokkal szivesen közölte. A nagyszebeni Sigerus patikáriussal Erdély flórájának kidolgozására szövetkezett s evégre a tartománygyüléstől költséget és szabad utazásra jogosultságot kapott. Művök megjelenését az 1811-iki devalváció késleltette, azután pedig halálok tette lehetetlenné, kézirataik nem kerültek nyomtatás alá. Gombagyüjtésükhöz Neuhauser Ferenc, nagyszebeni cs. kir. rajz- és építészettanár száznál több képet festett; virágzó növényeikről 85 festett tábla ismeretlen szerzőktől maradt fenn, melyek hazánknak becsületére válnak, de mindedddig kiadatlanok. V. ö. Kanitz és Schulzer, J. v. L. (Nagyszeben 1884; Verh. u. Mitth. d. siedenbürg. Ver. für Naturwissenschaften zu Hermannstadt). XXXIV. évf. kivonata, 46. oldal 4 oldal rajzzal).

3. L. Miksa Emánuel Ferenc báró, bajor államférfiu, szül. Ingolstadtban 1778 növ. 16., megh. Heinersreuthben 1843 okt. 17. Tanulmányait szülővárosában fejezte be s 1803. bajor államszolgálatba lépvén, 1808 hazáját a würtembergi udvarnál képviselte, később mint főbiztos szolgált 1817-25. és 1833-35. pénzügyminiszter volt, 1825-33. és 1835-től haláláig diplomáciai ügyvivő részben Frankfurtban, részben pedig Bécsben. 1840. Pozsonyba rándult hol az országgyülésen meghallgatta Deákot, Beöthyt és Nagy Pált és mint szemtanu irja le emlékirataiban a diétának márc. 15. végbement befejezését. Mint a bajor alkotmány egyik előharcosa, szabadelvü szellemben működött. V. ö. M. v. Lerchenfeld, Die bayrische Verfassung u. die Karlsbader Beschlüsse (Nördlingen 1883). Emlékirataiból unokája, L. Miksa báró rendezett 1887. gyüjteményt e címen: Aus den Papieren des bayr. Staatsministers M. Freiherr von L. (Nördlingen). A magyar vonatkozókra nézve l. Századok 1887. 866. old.

Lerici

(ejtsd: lericsi), város Genova olasz tartományban, 9 km.-nyire Speziától, a Spezia-öböl K-i partján, (1881) 607 lak., vitorlavászonykészítéssel; stalaktitákban gazdag barlanggal; régi erősség romjaival, amelyben két genovai doge volt elzárva.

Lerida

1. tartomány Spanyolország északi vidékén Franciaország, Andora, Gerona, Barcelona, Tarragona, Saragossa és Huesca közt 12 366 km2 területtel (1887) 285 417, 1 km2-re 23 lak. A Ségre felső és mellékfolyóinak (Noguera, Pallaresa, Noguera Ribagorzema, Conca) völgyeiből áll; azonkivül itt ered a Garonne. A Pireneusok lejtőin pompás legelők vannak, itt az állattenyésztés virágzik. Az alantabb fekvő és öntözött vidékeken gabona, szőllő és olajfa terem. Az ipar igen csekély. Járásai: L., Balaguer, Cervera, Solsona, Sort, Tremp, Urgel és Viella. - 2. L. (Lleyda), az ugyanily nevü spanyol tartomány fővárosa, püspöki székhely, a Ségre balpartján, vasút mellett, (1887) 21 885 lak., üvegpapirgyártással, gyapju- és pamutszövéssel. A XVIII. sz.-ból való, rossz ízlésben épült terjedelmes székesegyházzal, San Lorenzo régi templommal (a XIII. sz.-ból). A város melletti dombon van a citadella és a régi, 1203. fölszentelt szép architekturáju székesegyház, amely most elhagyatva áll. Egykori egyetemét 1717. V. Fülöp Cervetába tétette át. L., az antik Ilerda (l. o.), 713. került az arabok birtokába; tőlük 1117. foglalták vissza a keresztények. A franciák 1642. elfoglalták, 1646. és 1647. eredménytelenül, 1707. sikeresen ostromolták. V. ö. Pleyan de Porte, Historia de L. (Madrid 1874).

Lerini-szigetek

(Lerins), Alpes-Maritimes francia départementhoz tartozó szigetcsoport, 4 km.-nyire Cannestől; 2 nagyobb és több kisebb, lakatlan szigetből állanak. A nagyobbak: Sainte-Marguerite 7 km2 területtel, a másik, délibb Saint-Honorat 3 km2 területtel. Mindkettő már a rómaiak idejében gyarmatosítva volt. A kereszténység első századaiban a nagyobbikon a S. Marguerite-apátság, a kisebbiken hires teologiai iskola keletkezett, amely a kalózok rablásai miatt nem sokáig állhatott fenn. S. Marguerite erődje Richelien idejében épült; ebben volt fogva 27 évig a miszteriózus vasálarcu ember és 1873. Bazaine marsal. A L.-et 1536. elfoglalta Doria, 1635. a spanyolok és a 30 éves háboruban az osztrákok. V. ö. Puverel, Les iles de Lérins (1869).


Kezdőlap

˙