Leroy-Beaulieu

(ejtsd: löroá-bóliö), 1. Anatol, francia hirlapiró és közgazdasági iró, szül. Lisieuxben 1842 febr. 12. Kezdetben művészet-történelemmel foglalkozott, majd több ízben beutazta Oroszországot, melynek társadalmi intézményeit és szokásait tanulmányozta. Negyedik utazásából visszatérve, a történelem tanára lett a párisi Sciences politiques szabad liceumban. Főbb művei: L'Empire des Tsars et les Russes (Páris 1881-1889); La France, la Russie et l'Europe (u. o. 1888); La papauté, la socialisme et le démocratie (u. o. 1892); La révolution et la libéralisme (u. o. 1890); Les Juifs et l'antisémitisme és Israël chez les nations (u. o. 1893).

2. L. Pál Péter, francia közgazdasági iró, szül. Saumurben 1843 dec. 9. Nagyobb utazásai és külföldi egyetemeken végzett tanulmányai után 1869. a Revue des Deux Mondes szerkesztőségébe, egy év mulva a Journal des Débats munkatársai közé lépett. 1872. elfoglalta az École libre des sciences politiques pénzügyi tanszékét, 1880. pedig mint Chevalier M. utódja, a Collége de France tanárává lett. 1873. alapította L. a legtekintélyesebb francia közgazdasági heti lapot, az Économiste francais-t, amelyet azóta állandóan szerkeszt, s melynek első cikke hétről-hétre az ő tollából jön. 1878 óta tagja a francia akadémiának s azonkivül a belga, szt. pétervári és stockholmi tudományos akadémiák is tagul választották; a bolognai és edinburgi egyetemek pedig tiszteletbeli doktorrá tették. L. egyiken a legmunkásabb, de egyúttal a legszebben iró és legvilágosabb közgazdasági iróknak. Nagyszámu munkái nagy élvezetet adnak s a nagyközönségnek is hozzáférhetők. Magyarra a m. tud. akadémia könyvkiadó bizottsága Pénzügytanát (4 köt., fordította Láng Lajos) és Új szocializmus (ford Sasvári) fordíttatta le. Ezekenkivül következő munkái nevezetesek: De l'état moral et intellectuel des populations ouvriéres (akadémiai díjat nyert 1868); Recherches économiques, etc. sur les guerres contemporaines (1869); La question ouvrére au XIX. siécle (1872); L'administration locale en France et en Angleterre 81873); Le travail des femmes (1873); La colonisation chez les peuples modernes (1874); Précis d'économie politique (1888); L'état moderne et ses fonctions (1889). Legtöbbet idézett könyve azonban a L'essai sur la répartition des ruchesses (1881, 3. kiad. 1888), amelyben a szocialistákkal szemben azt bizonyítja, hogy (Franciaországban) a vagyon mind egyenletesebben oszlik meg a népség között.

Leroy de Saint-Arnaud

Jakab, francia tábornok, l. Arnaud.

Leroyer

(ejtsd: löroájé), Elie, francia miniszter, szül. Genfben 1816., református francia szülőktől. Párisban jogot végzett s előbb ugyanott, majd Châlons sur Saôneban s végül Lyonban mint ügyvéd működött és politikai nézeteivel a köztársasági párthoz csatlakozott. A császárság bukása után 1870 szept. 4. Lyon főprokurátorává neveztetett ki, mely állásban arra törekedett, hogy a beállott háborus és zavarteljes napokban a törvények végrehajtassanak s az ártatlanul elitéltek szabadlábra helyeztessenek. 1871 febr. 8. a Rhône département a nemzetgyülésbe választotta, hol a köztársasági balpárt hive s az Union républicaine elnöke lett. Mint a nemzetgyülés egyik legtehetségesebb szónokát beválasztották az új alkotmány kidolgozására kiküldött harmincas bizottságba is. 1876. élethossziglani szenátorrá lett. 1879 febr. 4. Waddington minisztériumában az igazságügyi tárcát vállalta magára s azonnal megkezdte a biróságoknak klerikális és bonapartista elemektől való megtisztítását. 1879. visszalépett, 1882. a szenátus elnökévé választatott.

Leroy-féle borsajtó

Egyike a legjobb borsajtóknak, kevés helyet foglal el, igen szolidan van készítve és többszörös fogas kerék áttételénél fogva igen nagy nyomást képes gyakorolni. Ezen sajtó az orsós borsajtókhoz tartozik s abban tér el a legtöbb borsajtótól, hogy a sajtoló gépezet nem a prékosár felett, hanem annak alatta van elhelyezve, minélfogva a kosarat könnyen lehet kiüríteni és megtölteni.

Le Roy

(vagy: la Reine) le veut (franc.) a. m. a király (a királyné) akarja. Angliában a parlamenti billhez való hozzájárulásnak formulása. Adóbill esetében a királyi hozzájárulás formulája ez: Le Roy (la Reine) remercie ses loyals sujets, accepte leur bénévolence, et ainsi le veut a. m. a király (a királyné) köszönetét nyilvánítja hű alattvalóinak, elfogadja jóakaratukat s igy akarja. A hozzájárulás megtagadása ily formában történik: Le Roy (la Reine) s'avissera, a király (a királyné) megfogja gondolni a dolgot.

Lers

Vilmos, politikai iró, szül Budapesten 1869 máj. 4. Középiskolai tanulmányait u. o. végezte. 1891 okt. nyerte el az államtudományok doktori oklevelét. Ekkor jelent meg tőle A Duna folyóra vonatkozó nemzetközi jogállapot c. nemzetközi jogi műve, mellyel a budapesti egyetem pályadíját nyerte el. Ez év nov. lépett mint címzetes miniszteri segédfogalmazó a kereskedelmi minisztériumba, hol az elnöki osztályban alkalmaztatván, évek óta a miniszterek személye melletti teendőket végzi; ez idő szerint miniszteri fogalmazó. 1892. jelent meg tőle egy A souverainitás tana c. értekezése az elméleti politika köréből; segédmunkása volt Jettelnek (Handbuch des internationalen Privat und Strafrechtes, Bécs 1893), munkatársa a Mischler és Ulbrich főszerkesztése alatt Bécsben megjelenő Oestereichisches Staatswörteerbuch-nak és számos kisebb cikk jelent meg tőle a magyar szépirodalmi folyóiratokban is. E lexikonnak is munkatársa. L. a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaságnál felügyelő bizottsági tag.

Lerwick

(ejtsd: lerrik), a Shetland szigetek fővárosa Mainland szigetén, a Bressa-szoros mellett, (1891) 3990 lak., élénk halászattal.

Les

kisközség Beszterce-Naszód vmegye ó-radnai j.-ban, (1891) 1299 oláh lak.

Les

török város, l. Alessio.

Les.

természetrajzi nevek mellett a Lesson René nevének rövidítése (l. o.).


Kezdőlap

˙