Leveli békák

(Hylidae), a korongos ujju, farkatlan kétéltüek (Anura) egyik családja, melyeknek legfőbb jellemvonása, hogy lábujjaik végén kis tapadó korongocskák vannak s ezeknek segélyével ügyesen tudnak a fákon, sőt még a sima talajon is mászkálni. Ez időszerint mintegy 13 nemből 122 fajt ismerünk a föld különböző részeiből. Hazánkban egyetlen faj él: a közönséges leveli béka (Hyla arborea L.), háta élénk zöldszinü, hasa fehéres ezüstfényü; szivárványhártyája aranysárga, orrán egy feketés sáv vonulvégig a hátsó lábáig; a vedlés idején, ami 14 napi időközökben történik, elveszíti élénk szinét; a him torka feketés, a nőstényé fehérse; hossza 4 cm. Fákon és cserjéken a lombok között él; rovarokkal táplálkozik, április és májusban a vizben párzik, petéit csomókban rakja; télire az iszapba vonul. A him hanghólyagja az álla alatt van. Mint időjóst üvegekben is tartják és legyekkel táplálják.

Leveli bolhák

(Psyllidae Burm), a félfödeles szárnyu rovarok rendjének egyik családja. Az ide tartozó fajok valamennyien kicsinyek, tapogatóik szabadon elenállók, 8-10 ízüek, csúcsuk kétsörtés; homlokukon egymástól távol álló három pontszem van; szipókahüvelyük háromízü, mellső szárnyaik leggyakrabban bőrnemüek, a potrohot fedélszerüen födik; lábaik rövidek, combjuk mevastagodott, lábtövük kétízü s a mellékkarmok mellett tapadó készülékük is van. Mindig levelek élnek. Minden faj majdnem kizárólag egy bizonyos növényen tartózkodik, amelyről ügyesen elugrik. Táplálékuk a növénylevelek és hajtások nedvei s különösen lárva állapotban nagyon falánkok. A lárvák szúrása igen gyakran torzulásokat okoz a megsértett növényrészeken. Igen sok édes nedvet választanak ki cseppek alakjában. A Psylla Geoffr. génusznak néhány faja a gyümölcsfákon él, lárváik a virágokat szúrják meg, s igy a gyümölcstermést nagyon megapasztják; ilyen a körteleveli bolha (P. piri L.) és az alma-leveli bolha (P. mali Först); az elsőnek alapszine fekete, a másodiké zöld. A lárvák 10-14 nap alatt kelnek ki, a kifejlett rovarok rendesen májusban jelennek meg.

Levélilleszkedés

(növ., foliatio, praefloratio, praeflorescentia), a levelek egymáshoz való kölcsönös helyzete, kiváltképen a virágügyben, tehát főleg a kehelylevelek és szirmok fiatalkorbeli fekvése egymással. Lehet érintkező (f. valvata), ha csak szélökkel érintkeznek, sindelyező (f. imbricata), sodort (f. contorta) és átölelő (f. amplexa).

Levélízülés

(növ., articulatio foliorum), a legtöbb kétszikü levelének sziklárd, nem mozgékony összefüggése az ággal. Később, midőn a levél lehulló félben van, a L. helyén az összefüggés megszünik. A levél őszi lehullta után a L. mint forradás, sebhely (cicatrix, levélripacs) gyakran oly jellemző, hogy róla a fát téli időben is megkülönböztethetjük. Pararéteg fedi, de a kettészakadt edénynyalábok nyomait is látni rajta.

Levéljegyek

l. Postai értékjegyek.

Levélkaktusz

(növ.), Phyllocacatus Link, Phyllocereus Miq.), a kaktuszok génusza 13 fajjal Amerika forró vidékén nálun kis ápolt, elég közönséges laposszáru alak. Első ága aránylag vékony és hengerded, az utolsók megnyult, lapos és fürészelt szélü tagokká laposodnak. A levélhez való hasonlatosságot fokozzaaz, hogy darabjainak még középere is van, mint a leveleknek. A. Ph. grandis Lem. 4-6 m. magas, az Antillákon és Guyanában honos, virága nagy, fehér v. halavány rózsaszin, este nyilik. Nap keltével bezáródik. A Ph. angulifer Lem. (l. a Kaktuszok képén) mexikói, virága fehér v. rózsaszin: ága nagyobb- és mélyebb-fogu. A Ph. Ackermanni Haw. piros virágu, mexikói, de szobák ablakában gyakori. A Ph. phyllanthoides CD. virága élénk rózsaszin, nagyszámu; cserépben gyakori. Bár Amerikának legmelegebb részeiből valók, nálunk mégis mérsékelt üvegházban tarthatják. Ágdarabokról szaporítják, de csak azután ültetik el, ha már a sebbe behegedt.

Levélkancsó

(növ., phyllocantharus), forró tartományi növények sajátságos levélképződése. A levél lemeze kacskaringóval végződik, ez kiöblösödött kancsót v. tömlőt visel, a széle csonkított és nyitott, de záró fedőcskéje van. A tömlő bogárfogásra van berendezve; 1. Bogárfogó növények.

Levélképlet

(növ., phylloma), a tengerképlettel szemben az olyan szerve a növényeknek, mely magamagát reprodukálni nem tudja, vagyis amelyikből magához hasonló képlet nem lesz. Ilyen p. a levél, szirom, him. A tengelyképletből (szár és gyökér) hasonló ág szokott fejlődni.

Levélkorcsulás

(növ., hemiteria), a levélképletek korcsképződése, tehát azon növénytag eltérése, amelynek élete korlátolt s melynek lehullásával vagy átalakulásával az egész jelenség oda van.

Levélkút

(növ., ascidium), az átellenes levél aljának v. egy levél két szélének tölcsér v. pohár módjára való összenövése, p. a hélyakúton, gyíkpoháron v. a Lonicera Caprifoliumon természetesen, más növényeken (mogyorón, hárson, csuklyás levél) kivételesen. Alakja a levélkancsó is. V. o. Borbás, Pleiophyllia és ascidium a Fuchsián (Természett. Közl. 1885).


Kezdőlap

˙