Levien

Ilse (Ilse Frapan néven ismeretes), német irónő, szül. Hamburgban 1852 febr. 3. Kezdetben szülővárosában tanítónő volt, aztán Stuttgartban és Münchenben élt, 1892 óta pedig Zürichben a természettudományokkal foglalkozik. L. a modern irodalom egyik legtehetségesebb művelője, aki realisztikus irányu és megkapó hűséggel megirt novelláival (Hamburger Novellen, 1886) tünt föl. Ezt követték: Bescheidene Liebesgeschichten (Hamburg 1888); Zwischen Elbe u. Alster (Berlin 1890); Bekannte Gesichter (u. o. 1893); Enge Welt (u. o. 1890); Bittersüss (u. o. 1891) stb., melyeket a közönség nagy tetszéssel fogadott. Irt még költeményeket is: Gedichte (u. o. 1891).

Levin

Rákhel, Varnhagen v. Ense (l. o.) felesége.

Leviratikus házasság

(jibbum; sógorházasság) a. m. a levirrel, az elhunyt férj fivérével való házasság. A zsidó törvény (Mózes 5. k. 25. fej.) arra az esetre, ha az elhunyt férj gyermeket nem hagyott, a L.-ot kötelezőleg irta elő, nehogy a fivérnek magva szakadjon. De csak az első figyermek viselte az elhunyt férjnek nevét, a többi gyermekek a második házasságból valók voltak. Ha a sógor sógornőjét elvenni nem akarta, az özvegy a vének elé idézate, s ha vonakodása mellett akkor is megmaradt, az u. n. khalizának volt helye, vagyis a nő lehúzta lábáról a vonakodónak saruját, arcába köpött, mondván: «igy járjon az, aki fivérének házát felépíteni vonakodik». A keleti népeknél a L. még most is dívik.

Levirostres

(állat), l. Könnyücsőrüek.

Levis

az ugyanily nevü grófság székhelye Quebec (ezzel szemben) kanadai államban, a Szt. Lőrinc jobbpartján, vasút mellett, (1881) 7597 lakossal, jelentékeny kereskedelemmel és erődítményekkel.a

Levis

(lat.) a. m. könnyü, kicsiny; L. nota, feddés; L. notae macula, hirhedtség. - Levis a. m. sima.

Levisticum

Koch (növ., lestyán, levescsik, libistök, löböstök), ernyős kóró, csak egy faja él Európa déli részének hegyein. Ez a L. paludapifolium Lam. (L. officinale Koch, Ligusticum levisticum L.), többnyári, nálunk is, sőt egész messze fel északra, porkertbe szokás ültetni, néhol el is vadul. Levele kétszer szárnyalt, a zelleréhez hasonló, gallérja meg a gallérkája soklevelü, virága sárga, szemgyümölcse hosszas tojásdad. Valamennyi része erős fűszeres ízü és szagu. Világos barnaszürke gyökere nagyon puha, erős balzsamos illatu, kesernyés, kissé édeses. Párolgó olaj, gyánta, cukor stb. van benne. Radix levistici néven még ma is officinális, mint heves izgató és vizelethajtó. A középkor azért orvosolt vele, mert a régiek ligusticumának (l. o. és Bordamag) tartotta. Nagy Károly a császári kertekben termesztette. Díszkertbe is ültetik. Hazánkban a L. levelével a tejes fazekat mossák, hogy a tej jobbízü legyen, gyökerét a tenéhhel etetik.

Levita

Éliás ben Áser. kit Báchur névvel is jelölnek, hires zsidó nyelvész, a héber nyelvtudománynak a keresztények közt nagy befolyásu terjesztője, szül. Neustadtaban (Nürnberg közelében) 1472. megh. Velencében 1594. A XVI. sz. elején Olaszországba vánorolt. Padovában héber nyelvtanító volt, itt irta kommentárát Kimchi Mózes Máhálách címü nyelvtanához (Pisa 1508). a háborus idők következtében Rómában telepedett meg, hol Egidio di Viterbo bibornokot héberre oktatta, aki nemcsak megélhetéséről gondoskodott, hanem görögre és egyéb ismeretekre is tanította. Itt irta Hábáchur (héb. grammatika, Róma 1518), Háhárkábá (u. o. 1518) és Pirké Elijáhu (1527) nyelvtani dolgozatait. 1525. ismét Velencébe tért, itt irta Mászóret hámászóret (1538) művét, melyben bizonyítja a zsidó hangjelzésnek fiatal korát. Fágius Pál unszolására 1540. az Ulm melletti Isnyben telepedett meg: itt keletkezett Tisbi c. rabbinikai és Meturgamán címü khald. szótára (1541). Visszatérve Velencébe, folytatta termékeny irói tevékenységét és egyúttal mint héber nyelvtani munkáknak korrektora és kiadója is működött. V. ö. Buber. Leben u. Schriften des Elias Bachur (Lipce 1856) és Bacher V.. Elija L.-'s wissenschaftliche Leistungen (a Zeitschr. d deutsch-morgenl. Gesellsch. 43., 1889. köt.).

Leviták

lévinek, Jákob fiának utódai. A törzsnek legrégibb története, amely a Lévi nevet viseli, igen homályos. Valószinü, hogy sok viszontagságon és küzdelmen ment keresztül, amelynek következtében tagjai Izrael többi törzsei között elszóródtak. A Kr. e. VIII. sz. táján kezdik a források mint áldozópapokat említeni. A VI. sz.-ban még nem tettek különbséget L. és papok között. A papok és L. teendőinek szigoru elkülönítése a tudósok nézete szerint a babiloniai fogság korában keletkezett és ekkor jutott is a pentateuchus ez időben keletkezett részeiben kifejezésre. A második templom korában a pentateuchus és a Krónikák könyve idevágó határozmányai folytán minden kétségen felül állott, hogy az áldozatok bemutatása a papok, a templomi szolgálat (zene, ének stb.) egyéb részei a L. teendői közé tartoznak. A Lévi törzsének történetét megirta Graf (Gesch, des Stammes Levi) Merx, Archif für alttestamentliche Wissenschaft címü folyóiratának elsö kötetében. A második templom koráról v. ö. Schürer, Gesch, des jüd. Volkes im Zeitalter Jesu Christi (2 köt.); Büchler, Die Priesterschaft und der Cultus im letzten Jahrzehnt des Tempels zu Jerusalem (Bécs 1895).

Leviticus

Mózes 3-ik könyve, l. Biblia.


Kezdőlap

˙