Lignóz

a cellulóz (l. o.) másik neve. Igy neveznek továbbá egy a dinamittal rokon robbanó anyagot. L. Robbanó szerek.

Lignum

(lat.) a. m. a fa fája, v. a holt fa, t. i. a magyar, a pars pro toto alapján az arbort (élő fa) is, meg a fatestet, vagyis a kétsziküek kérge és bele között fekvő kemény faréteget is csak fa szóvaljelöli. L. campechianum, L. weruleum a. m. kékfa, l. Kampesfa; L. colubrinum, l. Strychnos; L. Guajaci, L. sanctum, l. Guajacum; L. Quassiae (surinamensis), l. Quassia; L. santali, l. Szantalfa; L. Sassafras, l. Sassafras.

Ligny

(ejtsd: linyi), falu Namur belga tartományban, 10 km.-nyire Gemblouxtól, a Ligne és vasút mellett, 1480 lak., márvány- és ólombányával. Ismeretes az 1815 jun. 16-kán vívott csatáról, amelyben Napoleon Blücher porosz vezért hátrálásra kényszerítette.

Ligny-en-Barrois

(ejtsd: linyi an barroa), város Meuse francia départementban, 15 km.-nyire Barle-Ductől, az Ornain és vasút mellett, (1891) 5101 lak., optikai eszközök, cipők készítésével, üvegcsiszolással, tésztagyártással. Templomában van Luxembourg marsallnak sírja.

Ligoriánusok

l. Redemptoristák.

Ligroin

A nyers, természetes petroleumból ledesztillálás útján kapott folyadék. Nem egységes vegyület, hanem a parafin-sorozatba tartozó szénhidrogének elegye. Főképen heptan (C7H16) és oktan (C8H18)-ból áll. Szintelen, igen mozgékony, a petroleumra emlékeztető szagu folyadék. Fs. 0,67-0,69, fp. 90-120°. Vizben oldhatatlan, borszeszben meglehetősen oldódik; éter, kloroform és zsíros olajokkalminden viszonyban elegyedve a meggyuladáskor veszedelmesen robban. A L. a zsíroknak és gyántáknak igen jó oldszere, amiért is az iparban ilyféle célokra elég gyakran használják. Világítási célokra alkalmazzák.

Ligue du bien public

(franc., ejtsd: lig dü bien püblik) a. m. a közjó érdekében kötött szövetség. E névvel jelölték a Vakmerő Károly charolaisi (utóbb burgundi) herceg vezérlete alatt 1465. fegyveres szövetségre lépő francia főnemesek szövetkezésüket, melynek éle a mindnyájukat fenyegető zsarnok XI.Lajos király ellen irányult. A liga élén Károly, Berry hercege, Ferenc, bretagne hercege és Nemours herceg állottak. Eleintén a szövetségeseknek kedvezett a szerencse és XI. Lajos kénytelen volt magát ellenfelei előtt megalázni. De nemsokára ez az éppen oly ravasz mint erőszakos király viszályt hintett a L. soraiba, melynek tagjait azután egyenkint kényszerítette megadásra. 1471. a L. még egyszer felemelte feét, de ez alkalommal tagjai már nem rendelkeztek akkora hatalommal, mint előbb; Anglia és Burgundi Károly sem támogatták többé és igy Lajos könnyü diadalt aratott rajtuk, aki azután a L. tagjain, azok családain és ártatlan gyermekein is rettenetes módon megboszulta magát.

Ligula

(növ.) a. m. nyelvecske v. levélhártya, a pázsitfélék levele és levélhüvelye határán levő hártyanemü levélfüggelék, a szegfűfélék koronulájával homolog.; L. bovis, l. Atracél. - L. vagy haldobóka, a zoologiában a laposférgek osztályának Cestoda rendjébe tartozó féregnem, melynek proglottisei egymással teljesen összenőttek s egyetlen állatot képeznek. Halak és vizi madarak testüregében és bélcsatornájában élősködik, de fejlődését még nem ismerjük pontosan. Nápolyban kisütve megeszik.

Liguori

Alfonz Mária, a redemptoristák vagy ligorianusok rendjének alapítója, született Nápolyban 1696. előkelő, nemes szülőktől, meghalt Noceraban 1787 aug. 1. Kezdetben jogot, később teologiát tanult. 1726. pappá szentelték s mint ilyen alapította társulatát (Congregazione del San Redentore), mely fő feladatául a tudatlan nép lelki gondozását s oktatását tűzte maga elé. E rendet XIV. Benedek pápa erősítette meg 1749. Első főnöke (rector major) maga a rendalapító lett, ki hivatalát akkor is megtartotta, midőn XIII. Kelemen parancsából a Sta Agata Gothi-i egyházmegye kormányzatát átvette 1762-1775. Miután felvirágoztatta megyéjét, lemondott állásáról s kolostorba vonult. XVI. Gergely pápa 1839 május 26-án a szentek közé iktatta, IX. Pius pápa pedig 1871 március 23. az egyháztanítók (doctor ecclesiae) sorába emelte. Művei között korszakalkotó Theologia Moralisa (Nápoly 1753). További művei: Instruzione e pratica per li confessori (1757; latinul Homo apostolicus, 1759); il confessore diretto per le confessioni della gente di campagna (1763); Instruzioni al popolo sopra i precetti del decalogo (1767) és sok más számtalan. Művei németül Regensburgban (1842-50) jelentke meg 31 kötetben. Életrajzát Jeaucard (Regensburg 1857) s Gisler (Einsiedeln 1887) és mások irták meg. V. ö. Liguori Szt. Alfonz látogatásai a legméltóságosabb oltári szentség és bold. szűznél (Pest 1861); Kálváriajárás (magyarítá J. F., u. o. 1861).

Liguria

ókori ország, melynek kiterjedése különféle népvándorlási mozgalmak következtében hol tágult, hol szűkült, de Augustus császár idejében hivatalosan a következő határok özt terjeszkedett: északon a Padus (Po); Keleten ill. délkeleten a Macra folyó és a tulajdonképi Itália; nyugaton a Varus, a Tengeri-Alpok és Gallia; délen a Liguri-öbök. L.-nak ezen hivatalos térképe tehát megfelel a mai Nizzának. Genovának, Piemont déli, Parma és Piacenza nyugati részének. Ezen a területen, mely tulnyomólag hegyes volt és melynek lapályain is nagy mocsarak terjeszkedtek, a hosszuhaju ligurok (Ligures comati vagy capillati) laktak; hatalmas őserejü, baromtenyésztő nép, melynek őshazája magában foglalta a Tengeri-Alpok és Apenninek közt levő területet Masiliától Pisáig. A néprajzkutatói hol tiszta keltáknak tekintik és a helvétek legközelebi rokonainak, hol keverék népnek, melyben összeolvadt a nem-árja őslakók törzse a bevándorolt keltákkal és italikusokkal. Mint ilyen hatalmas és nagy területen lakó nép nagyon magukra vonták az ókori földrajzirók figyelmét, annyira, hogy Eratosthenes Európának egész nyugati félszigetét róluk nevezte el. Eredetileg csak kisebb helységekben és jellemzetes váracsaikban laktak, mely váracsok körül egy-egy törzs csoportosult. Ilyen törzsek voltak (latinosított nevük szerint idézve): Vediantii (Monaco tájékán), Intemelii (vintimiglia körül), Ingauni (Albenga), Genuates (Genova), Taurini (Torino), Statielli (Polenza körül). Kr. e. 280. kezdődött a keménynyaku ligurok leküzdése a rómaiak részéről, amely azonban elhúzódott Kr. e. 14-ig. - A mai L. Olaszország ÉNy-i részének egy vidéke az Apenninek és Földközi-tenger közt; a Genovai-öböl körül Franciaország határától a Speziai-öbölig nyulik, 5282 km2 területtel, (1881) 899 322 lak. Jelenleg Porto-Maurizio és Genova (l. e. címeket) tartományok közt oszlik meg.


Kezdőlap

˙