Lind.

növények után Linden J. (szül. Luxemburgban 1817.), egykor a brüsszeli növénykert igazgatója nevének rövidítése (Hortus Lindenianus, Brüsszel 1859-60; Iconographie des Orchidées u. o. 1860).

Lind

Jenny, svéd énekesnő, szül. Stockholmban 1821 okt. 6., megh. Londonban 1887 nov. 2. Párisban Garcia vezetése alatt tanult. Stockholmban, alig 18 éves korában lépett föl először a svéd «csalogány». 1844. Berlinben és Drezdában tünt föl. 1846. Bécsben és Pesten. Angliában, mely utóbb hazájává vált, 1847. lépett föl először, hol példátlan művészi diadalok jutottak osztályrészeül. 1850-51. felkereste Amerikát hű kisérőjével Goldschmidt Ottó angol zeneköltővel és művésszel, kinek, Európába visszatérve, (1852) kezét is nyujtotta. Csakhamar félbeszakította művészi pályáját, állítólag vallási okokból, s az utóbbi időkben mindig egyházi és jótékonysági hangversenyekben működött közre. Amerikai körútja jövedelmeit Svédországban tett jótékony és iskolai alapítványokra fordította. Könyvet irta róla: Becher A. (1846); Lyser J. P., Meyerbeer und J. L. (1847); emlékiratai angolul 1847. jelentek meg; férje 1893. kiadta életrajzát.

Lindau

város és az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi Sváb-kerületben, a Boden-tó ÉK-i végében, 3 egyesített szigeten, melyeket egy fahíd és a vasúti töltés köt össze a szárazfölddel, (1890) 5349 lak., tészta- és sörgyárakkal; élénk vaj-, gabona-, gyümölcs- és fakereskedéssel; II. Miksa bronzszobrával; régi római toronnyal, városi muzeummal és könyvtárral; igen szép fekvéssel, fürdőkkel. Az 1812. alapított kikötőt idővel nagyon kibővítették. L. helyén már a rómaiak idejében Castrum Tiberii állott. 1275. birodalmi szabad várossá lett. 1804. Ausztriához és 1806. Bajorországhoz került.

Lindau

1. Pál, német drámairó, publicista és kritikus, szül. Magdeburgban 1839 jun. 3. Felsőbb tanulmányait Halléban és Berlinben végezte; de az irói pályára szánva magát, Párisba ment és itteni hosszabb tartózkodása volt drámairói és kritikai működésének előiskolája. Visszatérve 1863., átvette a düsseldorfi, utóbb az elberfeldi újság szerkesztését, 1869-1871. Lipcsében a Das Neue Blatt c. maga alapította lapot szerkesztette, 1871. Berlinbe költözve a Gegenwart címü előkelő politikai, társadalmi és irodalmi heti lapot megalapította; ő indította meg azonkivül a Nord und Süd c. tekintélyes havi folyóiratot is. Szinműveinek hosszu sorát a Marion (1868) nyitotta meg. Ezt követte a modern életből vett vígjátékok és szinművek szakadatlan láncolata; a legismertebbek ezek közül: Maria und Magdalena (1872); Ein Erfolg (1874); Tange Therese (1876); Johannistrieb (1878); Gräfin Lea (1879, Lea grófné, 1880, magyarul is adták Dóczi L. fordításában); Verschämte Arbeit (1881); Galeotto (Echagaray nálunk is előadott művének szabad átdolgozása). Mind e szinművekben L. tárgyait korának társadalmi életéből meríti és franciás élénkséggel, a hatás eszközeinek kitünő ismeretével, de mélyebb felfogás nélkül dolgozza fel. Esztetikai, kritikai és társadalom-politikai, űvei szellemesen és sok szarkazmussal vannak irva; ilyenek: Harmlose Briefe eines deutschen Kleinstädters (1870, 2. kiadás 1879); Litterarische Rücksichtslosigkeiten (1871); Moderne Märchen für grosse Kinder (1870); Gesammelte Aufsätze, Beiträge zur Litteraturgeschichte der Gegenwart (1875); Dramaturgische Blätter (2. köt., 2. kiad. 1875, újabb sorozat 2. köt. 1878); Nüchterne Briefe aus Bayreuth (1876); Überflüssige Briefe an eine Freundin (1877); Wie ein Lustspiel entsteht und vergeht (1877); Aus dem litterarischen Frankreich (1882); Bayreuther Briefe vom reinen Thoren (5. kiad. 1883). A pozitiv, termékenyebb kritika körébe tartoznak: L. Moliere (1871, magyarra ford. Bánfi Zs. 1891) és Alfred de Musset (1877). Irt elbeszéléseket is: Herr und Frau Bewer (1882); Toggenburg und andere Geschichten (1883); Mayo (1884) stb. és egy regénycyklust Berlin c. alatt, továbbá útleirásokat: Aus dem Orient (1889) és Amerikáról a Pacific-vasút megnyitása alkalmából: Aus der Neuen Welt (1884). Legújabb műve: Die Gehilfen (1894). V. ö. Paul L., eine Charakteristik (1875) és Hadlich, Paul L. als dramat. Dichter (2. kiad. 1876).

2. L. Rudolf, német iró, L. Pál testvérbátyja, szül. Gardelegenben 1830 okt. 10. Mint a svájci kormánytanács kereskedelmi ügyvivője tiz éven át élt Kelet-Indiában, Khinában, Japánban és Kaliforniában; részt vett a kokhinkhinai-khinai háboruban és francia lapok harctéri tudósítója volt. A német-francia háboruban a gárdahadtest törzséhez volt beosztva és a hivatalos tudósításokat szerkesztette. Később a külügyi hivatalban működött. Főképen elbeszélő műveket, regényeket, novellákat és úti rajzokat irt. Novellái közül nagyon sokan az általa oly jól ismert wxotikus talajon játszanak. Regényeinek és novelláinak gyüjteménye Gesammelte Romane und Novellen c. alatt Berlinben 1892-93. jelent meg. Első munkáit francia nyelven irta; novellákat: Peines perdues (1880) és egy útleirást: Un voyage autour du Japon (1864); egy másik novellagyüjteményét pedig angolul adta ki: The philosophers Pentulum and other stories (1883). Legújabb munkája: Aus China und Japan (Berlin 1896).

Lindblad

Adolf Frigyes, svéd zeneszerző, szül. Stockholmban 1801 febr. 1., megh. u. o. 1878 aug. 23. Zeltertől tanult; irt szimfoniát, hegedüszonátát, de számos dala tette őt is, nemzeti zenéjét is népszerüvé.

Linde

1. Jusztin Timóth Boldizsár, hesseni államférfiu és jogtudós, szül. Brilonban 1797 aug. 7., megh. Bonnban 1870 jun. 9. Münchenben, Göttingában és Bonnban tanult, hol 1820. habilitáltatta magát. 1829. Darmstadtban miniszteri tanácsos, 1836. a giesseni egyetem titkára és titkos tanácsos lett, majd 1839. nemességet kapott. 1847. nyugalomba lépett, mire beválasztották a parlamentbe, s 1850. Liechtenstein herceg követe volt a szövetségi tanácsban, 1863. pedig az id. Reuss-ágat és Hessen-Homburgot is képviselte. A szövetségi tanács felosztása után teljesen visszavonulva élt Dreiss kastélyban. Számos művei közül említésre méltók: Lehrbuch des deutsch. gem. Civilprozesses (Bonn 1850); Handbuch des deutsch, gem. bürgerl. Prozesses (Giessen 1831-40); kiadta ezenkivül: Zeitschrift für Civilrecht u. Prozess (u. o. 1827-64) és Archiv für das öffentliche Recht des deutschen Bundes (u. o. 1853-64) folyóiratokat.

2. L. Károly Pál Gottfried, német gépész, szül. Berndorfban 1842 jun. 11. Zürichben tanult, azután Borsig berlini gyártelepeiben képezte ki magát gyakorlatilag. 1868. rendkivüli, 1872. rendes tanár lett a géptanból az ottani műszaki főiskolán; 1879. lemondott s átvette a wiesbadeni jogkészítő gépgyár vezetését, de 1891. már Münchenben egy kisérleti laboratoriumot nyitott s tudományos kutatásainak él. Miután számos tanulmányában elméletileg megmagyarázta a mesterséges hideg előállítását, föltalálta az anyagot is, melynek segítségével ipari célokra különböző hőfokot lehet előidézni. L. Jéggép.

3. L. Sámuel Gottlieb, lengyel nyelvész, szül. Thornban 1771., megh. Varsóban 1847 aug. 8. Lipcsében tanult, hol a lengyel nyelvet is tanította, majd később Ossolinski gróf könyvtárosa lett Bécsben, s 1803. a porosz kormány kinevezte a varsói liceum rektorává és könyvtárigazgatóvá. 1833-38. az ottani gimnázium igazgatója, s a mazoviai kormányzóság főtanfelügyelője lett. Főmunkája: Wörterbuch der poln. Sprache (új kiadás, Lemberg 1854 s köv.), melyet Czartoryski herceg és Ossolinski gróf támogatásával adott ki.

Lindeman

Móric Károly Adolf, német iró, szül. Drezdában 1823 márc. 27. A brémai községtanács gyorsirója volt; 1878. nyugdíjazták s ezóta a tudományis irodalomnak élt. Már 1877. a Deutsche geogr. Blätter szerkesztője volt, s térképe: Karte der Seefischereien Europas, 1886. a berlini nemzetközi tengeri halászati kiállításon az ezüst érmet nyerte el. Egyéb művei: Finnland u. seine Bewohner (Lipcse 1854); Die arktische Fischerei der deutschen Seestädte, 1620-1868 (Gotha 1869); Die zweite deutsche Nordpolarfahrt (Lipcse 1874); Die Seefischereien, ihre Gebiete, Betrieb u. Erträge, 1869-78 (Gotha 1880); Der Norddeutsche Lloyd, Geschichte und Handbuch (Bréma 1892) stb.

Lindemann-Frommel

Károly, német festő és litografus, született Markirchben (Elzász) 1819 aug. 19., megh. Rómában 1891 máj. 16. Nagybátyjának, Frommelnek, a karlsruhei képtár igazgatójának és Rottmannak volt tanítványa, 1844-1849. Olaszországban tartózkodott, azután Münchenben, majd Párisban élt, végre Rómában telepedett le, hol a római San Luca akadémia tanára volt. Finom kivitelü, részben szines kőrajzai közül nevezetesek: Róma, Nápoly, Firenze városok látképei; képek a pontinusi mocsarakból; 24 potsdami látkép. Legkiválóbb olajfestményei: Kolostorudvar Albanóban; La Spezia; Villa Mattei; Viareggio; Capri szigetén; A Neusi-tó mellett; A császári paloták romjai Rómában; Rocca di Papa; Villa Melini a Campagnában stb. Illusztrációkat is készített, igy többek közt Gregorovius Capri címü könyve számára. - Fia L. Manfréd szül. 1852 nov. 18., északi és olasz tájképeket fest.

Linden

l. Lind.

Linden

az ugyanily nevü járás székhelye Hannovera porosz kerületben, Hannovera tőszomszédságában (csak az Ihme választja el), vasút mellett, (1890) 28 035 lak., vasöntőkkel, kémiai iparral, pamutszövéssel és fonással, gummi-, gyufa-, ultramarin-, aszfalt- és kocsikészítéssel.


Kezdőlap

˙