Ling

(khin.) a. m. hegy, hágó stb.

Ling

Péter Henrik, svéd iró, a svéd gimnasztika megteremtője, szül. Ljungában 1776 nov. 15., meghalt Stockholmban 1839 máj. 5. Szülővárosában, Lundban, 1797-től az upsalai egyetemen tanult. Utazásokat tett Európa nyugati részében, s a többek közt a porosz hadseregben is szolgált. 1799. Kopenhágába jutott, ahol megösmerkedett Ewald és Öhlenschläger költészetével. Ez időből származik északi tárgyu drámáinak nagyrésze s ezek közt az Eylif den Göhiske is. Főműve Asarne. De nemcsak a költészet terén vált nagyjelentőségüvé neve. Kopenhágában jobb karja megbénult. Az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Ekkor ara az ötletre jött, hogy mérsékelt, de rendszeres gyakorlatokkal gyógyítsa meg beteg karját. Megtanult vívni és mire mesterré képezte ki magát, fölállított a gyógy-gimnasztika rendszerét. 1806. vívómesterré lett Lundban, 1813. Stockholmban, ahol a most is virágzó központi testgyakorló intézetet alapította. Ez időben lett az akadémia tagjává és nyerte el a királyi udvar nagy kitüntetéseit.

Lingam

(szanszkrit) a. m. a görög fallusz, alapjelentése: jegy, jel, nem. Igy hivják Siva férfierejének szimbolumát. Tisztelete, mely eredetileg nem volt meg a bramanizmusban, Siva kultuszának megerősödésével lett népszerüvé. Ezegyik szennyfoltja a mia hinduizmusnak. V. ö. Kittel, Über den Ursprung des Lingamkultus in Indien (Mangalor 1876).

Linge

(Linga, Lindsa) kikötőhely Larisztan persa tartományban, a Persa-öböl partján, Tavila-sziget végével szemben, 6-7000 lak., akik gyöngyökkel és kagylóhéjakkal kereskednek.

Lingen

az ugyanily nevü járás székhelye Osnabrück porosz kerületben, az Ems, Ems-csatorna és vasút mellett, (1890) 6304 lak., vasöntővel és gépgyárral.

Lingerie

(franc., ejtsd: Lénzs'ri) a. m. fehérnemü-kereskedés, továbbá a vászonipar és azon helyiség, ahol a fehérnemüt tartják.

Lingg

Hermann Lajos Ottó, német költő, szül. Lindauban a Boden-tó mellett 1820 jan. 22. 1837. az orvosi pályára lépve a müncheni, berlini, prágai és freiburgi egyetemet látogatta; tanulmányai befejeztével Münchenben telepedett le; utóbb katonaorvos lett, de 1851. betegeskedése folytán a szolgálatból kilépett; azóta felváltva Münchenben és Lindauban él. Költeményeinek első gyüjteménye elé (Gedichte 1853) Geibel irt előszót, a második sorozat (Gedichte 2. köt.) 1868. jelent meg, a harmadik 1870. L. lirája általában lemondó, elegikus hangulatu; balladái, melyek többnyire történelmi tárgynak vagy vonatkozásuak, szárnyaló dikciójukkal és a helyzetek plasztikus rajzával hatnak; mindenütt azonban méyl érzésü és gondolatokban gazdag költő. Nagy epikus munkája: Die Völkerwanderung, melynek hőse az elbukó Róma, a kellő koncentráció hiányában szenved; de egyes részletei, különösen az első énekek, rendkivül hatásosak. Egyéb művei: Vaterländische Balladen u. Gesänge (1868); Zeitgedichte (1870); Dunkle Gewalten (1872); Schlussteine (1872). Novellák: Byzantinische Novellen (1881) - Von Wald und See (1883). Drámái: Catilina (1864); Die Walkyren (1865); Violanta (1871); Die Besiegung der Cholera, szatirdráma (1873); Der Doge Candiano (1873); Berthold Schwarz (1874); Die sizilianische Vesper (1876); Macalda (1877); Die Bregenzer Klause (1877); Derr Herr des Feuers (1893). Ezekben is inkább nagy lirai, mint eleven drámai tehetség mutatkozik. L. szerkesztett még egy lirai anthologiát: Liebesblüthen aus Deutschlands Dichterhain (1869) és Ballestrem grófnővel együtt 1883. kiadott egy balladagyüjteményt: Skaldenklänge, Balladenbuch zeitgenössischer Dichter.

Lingga-szigetek

l. Riau.

Lingköping

(ejtsd: lindsöping), város és püspöki székhely Östergötland svéd länben (tartományban) a Stangan partján, 5 km.-nyire a Roxen-tóba való torkollásától, vasút mellett, (1892) 12 975 lakossal, bőrgyártással, posztószövéssel és nagy gabonakereskedéssel; gimnáziummal, amelynek nagy könyvtára van (40 000 kötet, 1500 kézirat), természetrajzi muzeummal és régiségtárral; Székesegyháza (1150-1499) sajátszerü vegyüléke a román és gót stilusnak és az upsalai után a legnagyobb Svédországban. Az erősség nagy épület a XV. sz.-ból. Közelében, Stangebrónál Károly, Södermannland hercege 1598 szept. 25. megverte unokaöccsének, a lengyel Zsigmondnak hadait. 1152. itt konciliumot is tartottak.

Lingónok

kelta népség a Matrona és Mosa forrásai mellett; a trevirek és sequánok között. Fővárosuk Andenatunnum volt (most Langres). A nagy kelta népvándorlásokhoz, melyek Itália felé vették útjokat, minden egyes esetben jelentékeny hányaddal járultak. Még a császárok korában is számot tettek, ami kiviláglik onnan, hogy Otho császár a törzs valamennyi tagját megtette római polgárnak.


Kezdőlap

˙