Lissa

1. L. (Kis-), egyike a dalmát szigeteknek, 20 km.-nyire Lesinától és 44 km.-nyire a dalmát parttól, 90 km2 területtel, (1890) 8674 lak. Partjai nagyobbára magasak 145-185 m.). Ny-on és É-on kényelmes öblök vannak; az utóbbi mellett van L., 4822 lak., nagy erődítményekkel. Legmagasabb pontja a Hum-hegy (592 m.). Vízben igen szegény. Főterméke a szőllő (90-100 000 hl. bor); ezenkívül a szárdina-halászat és a rozmarin-olajkészítés a főfoglalkozás. L., az antik Issa, mellett több tengeri ütközet történt. Kr. e. 384. sziciliai Dionysius legyőzte az illireket; 1811. az angol flotta a franciát; 1866 jul. 18. pedig Tegethoff osztrák admirális Persano olasz vezér hajóhadát. L. terén két emlék hirdeti e győzelmet. L. Lesina kerületi kapitánysághoz tartozik. - 2. L. (Polnisch-L., Leszno), az ugyanily nevü járás székhelye Posen porosz kerületben, a sziléziai határ közelében, vasút mellett, (1890) 13 116 lak. gép-, szivar-, likör- és bőrgyártással. L., azelőtt Leszczynski grófok ősi fészke. 1547. L. néven városi jogokat nyert. 1656. a lengyelek, 1707. pedig az oroszok dúlták föl. - 3. L. (Neu-Lissa, Lysá nad labem), város Jung-Bunzlau (ettől 24 km.-nyire) cseh kerületi kapitányságban, vasút mellett, (1890) 4137 lak., cukor-, sör- és téglagyártással, a Rohan hercegi csalás kastélyával.

Lissabon

(Lisbôa), Portugáliának és tartományának, Estremadurának fővárosa, érseki székhely, 7 dombon és a dombok mellett, az É. sz. 38° 42´ 24˝ és a ny. h. 9° 11´ alatt a Tejo jobbpartján, 25 km.-nyire a torkolatától, amely itt 8 km. széles, több vasúti vonalnál. A tengeráradat Villa Franca de Yiraig ér föl. Az éghajlat igen enyhe; az évi középhőmérséklet: 15,5°, a nyáré 21°, az 16,7°, a tavaszé 14,5°, a télé 10°. Az évi esőmennyiség 764 mm. A nyár rendesen igen száraz: benne alig esik az esők. A város területe jelenleg 12 722 ha., de a külső részekbe még sok a beépítetlen terület. A lakosok száma, Belemet is beleszámítva, (1890) 311 471, (1891) 308 701; legtöbb az idegenek közt a spanyol, akik mintegy 30 000-en vannak. A születések száma (1890) 17 748, a hálozásoké 15 866, a házasságoké 4062. Az ipar újabban nagy előrehaladást tesz. Ékszerek, arany- és ezüsttárgyak készítésén, ezen régi iparágakon kivül L.-ban és tőszomszédságában virágzik a parafa-, dohány-, gyufa-, kőedény-, üveg-, papír-, konzerv- és szappangyártás, pamut- és posztószövés. Ezeken kivül vannak vasöntők, kelmefestők, cukorfinomítók, bőrcserzők, kémiai és gépgyárak: a katonaság számára pedig ágyuöntők, puska- és puskaporgyárak és a tengerészet számára Junqueirában egy kötélgyártó (Cordoaria Nacional). A dohány- és gyufagyártásmonopolium. L. egykoron földünknek első kereskedő városa volt. Most azonban a kellő kikötői építmények hiányában és a forgalomra kivetett magas vámok miatt forgalma jelentékenyen csökkent; mindamellett az ország nagyságához mérten még elég jelentékeny. A kivitel fő cikkei: parafa és parafatárgyak, borok, tengeri só, olaj, mandula, füge, halak és déligyümölcsök; a bevitelé: szén, fa, búza, kézműiparcikkek, petroleum, nyers dohány, tea, tőkehal, bőrök, üveg, porcellán, kender, mindennemű vastárgyak, cukor, rizs, gabona és festékek. A portugál gyarmatárukra, ugymint kávéra (1893. 191, 819 zsák), kakaóra (75 701 zsák), kaucsuk, gummi, viaszkra (487 829 kg.) nézve L. a fő lerakodó hely. Fontosságot kölcsönöz még a városnak az, hogy az Empresa nacional, Empresa Insulana de Navegaçao portugál hajóstársaságok innen indítják el rendes járataikat a portugál gyarmatokba és Braziliába, továbbá hogy számos nyugat-európai hajójárat itt kiköt. L. kikötőjében évenkint itt megforduló hajók száma 2500-3000. 1891. megérkezett 2318 hajó 3,26 millió tonna tartalommal. Fekvés, terek, épületek. L. fekvése egyike a legszebbeknek: a város különböző pontjairól gyönyörű kilátás nyilik. Az amfiteatrumszerüen épült város 4 kerületre (bairros) van beosztva és néhány erősség védi; legjobban van megerősítve a Tejo-torkolat. A nyilvános terek és ültetvények számosak; jelentékenyebbek a 70 m.-nyi magasban fekvő Estrella-kert, a politechnikum botanikus kertje, amelyből gyönyörű kilátás nyilik az Avenidára, az alsó városra (Baixa) és a szemben fekvő dombokra (Castello de Sao Jorge 95 m., Monte 100 m. és a Penha de França 110 m.). A legelőkelőbb utca a 80 m. széles Avenida, két, szökőkutakkal ellátott sétahellyel. Szép terek még a Praça do Principe Real, négyszögű árnyas szép kert: Sao o Pedro de Alcantara; a Tapada nevü nagy királyi park; a város északi részében levő állatkert; a Praço 1750 m. hosszú és 1100 m. széles, amelyet keleten az Alfadega (vámház) és a börze, nyugaton pedig a főposta és a minisztériumok szegélyeznek; a Praça de Dom Pedro IV. vagyis do Rocio 105 m. hosszú és 92 m. széles tér; a két utóbbi teret 7 egymással egyközű utca köti össze, aminők a Rua Aurea, amely egy nagy diadalívvel kezdődik és a Rua da Prata. Az utcák mind kövezettek vagy makadamizáltak. L.-nak több mint 200 temploma van. A legrégibb a dos Martyres, amelynek alapítói a keresztesek voltak, akik L.-t 1147. elfoglalták. A Sta Maria de Belem, amelyet Nagy Emmanuel alapított és amely ma már düledezőben van, félig bizanci-mór és félig gót ízlésben épült pompásan ékesített keresztfolyosóval, Nagy Emmanuel, III. János, IV. Alfonz és Henrik kardinális síremlékeivel. A szt. Rókus-templomot az ugyanily nevü dombon a jezusiták építették; egyik kápolnájában pompás mozaikképek és faragványok láthatók. Az estrella-templom gazdag márvány faragványokban; benne van alapítójának, I. Máriának értékes mauzoleuma. A patriárkátusi templom a legrégibb; itt látható IV. Jánosnak és nejének síremléke. A Sao Vicente de Fora nevü zárdatemplom, a Sao Domingo, főképpen nagy és fényes egyházi szertartások szinhelye. A profán épületek egyike sem gazdag architekturai szépségekben. A király a kastélyai közül jelenleg abban lakik, amelyet 1473. kezdettek meg építeni és 1750. fejezetek be; Paço das Necessidadesnek hivják; azelőtt Paço de Belem szolgált a király lakóhelyéül. A harmadik királyi palota, a Paço d'Ajuda, az előbbitől 1 km.-nyire van egy magaslaton természetrajzi és egyéb értékes gyüjteményekkel. A királyi palotákon kivül jelentékenyebb profán épületek: a pénzverő (1720 óta); az állami könyvsajtó; az egykori bence-kolostor, most országház (Palacio das Cortes) állami levéltárral (Torre do Tombo); a Városház (Camara Municipal) márványlépcsőkkel; a tengerészeti arzenál; a vásárcsarnok és a börtönök, Az emlékszobrok: I. József bron lovagszobra, a terceirai és Sá da bandeirai hercegek, továbbá Camoes (1867 óta) szobrai, IV. Dom Pedro bronz szobra. és monumento dos Restauradores de Portugal azoknak szentelve, akik 1640. Portugáliát a spanyol iga alól felszabadították.

Művelődési intézmények és közigazgatás. Portugália szellemi élete L.-ban pontosul össze. A tudományos és művészi élet vezetői a kir. tudományos akadémia, a művészeti akadémia, a politechnikum (500 hallgatóval), az orvosi akadémia; továbbá a tudományos és művészeti intézmények: a tengerésziskola; a zene- és drámai konzervatorium; a kadetiskola; az ipariskola; az állatorvosi intézettel egybekötött mezőgazdasági iskola (Instituto Real de Agronomia e Veterinaria); az Escola do Exercito a tüzérség részére; a földrajzi orvosi társaság, a geodéziai intézet; a bibliotheca publica 300 000 kötettel, 952 paleotipiával, 7349 kézirattal és gazdag éremgyüjteménnyel; a Museu colonial, industrial e commercial, militar, agricola a florestel és a Museu nacional de historia natural; a meteorologiai obszervatorium; a botanikus kert; számos közép- és népiskola. A jótékonysági intézetekben sincs hiány; a kórházak száma 13, azonkivül van őrültek háza, vakok intézete, árvaház stb. A szinházak (összesen 7) közül a jelentékenyebbek: Dona Maria II., vagyis Theatro Normal és a Thatro Sao Carlos; végül a bikaviadaloknak szánt színházak. A különböző szakfolyóiratokon kivül van 22 politikai tartalmu újság (6 köztársasági, 3 liberális és 8 konzervativ, a többi szintelen). A város adminisztrációját 25 községi tanácsos (vereadores) teljesíti, akiknek élén a polgármester Presidente da Camara Municipal) áll. Az Aqueducto das Aguas Livres és az Alviella-csatorna látja el L.-t ivóvizzel. Az elöbbit 1749. fejezeték be; 127 ívezete közül azok a kiválóbbak, amelyek az alcantarai völgyet hidalják át. A városoknak van azonkivül néhány ásványvizforrása is.

Története. I. az ókorban Olisippo vagy Ulisippo, a rómaiak idejében Felicitas Julia, a svédeknél és nyugati gótoknál Olisipona és Ulyssipona, az arabok korában Al-Osbuna és Lisbuna neveket viselt. Az arabok 716. foglalták el, akiktől végleg 1147 okt. 25. I. portugáliai Alfonz vette el a keresztesek segítségével. Keresztény királyai alatt a város gyorsan fejlődött. A XIV. sz.-ban I. Ferdinánd falakkal és tornyokkal fogta körül. III. János királyi székhellyé, Nagy Emmanuel pedig a portugál tengeri expediciók középpontjává és ezzel földünk egyik legvirágzóbb kereskedelmi emporiumává tette. 1580. a spanyolok elfoglalták és ez időben gyors hanyatlásnak indult. Függetlenségét 1640. nyerte vissza és a Braganza-ház uralma alatt ismét gyors fejlődésnek indult és már 300 000 lakosa volt, midőn 1755 nov. 1. egy óriási földrengés, vizáradat és tűzvész 2-3-át tönkre tették; csakis a keleti részében látható még a régi L. szűk, kanyargós és rendetlen utcáival. Pombal miniszter energiájának köszönhető, hogy a város romjaiból rövid idő alatt újra fölépült. 1807 nov. 29-től 1808 aug. 30-ig a franciák kezében volt. V. ö. de Macedo J. A., A guide to lisbon and its environs (1874).

Lissajous

(ejtsd: liszazsú) Gyula Antal, francia fizikus, szül. Versaillesben 1822 márc. 4. A tanári pályát választván, a párisi College St. Louison nyert alkalmazást, hogy a fizikát adta elő. 1874. a chambéryi akadémia rektora lett, 1875-79. pedig a besançonin ugyanezen tisztséget viselte. Munkássága főkép az általános rezgéstan és a hangtan terére esik. Ő tanulmányozta a pálcák rezgését; ezért az azok által leírt különböző rezgési alakzatok L.-féle rezgési alakzatoknak neveztetnek. Ezen alakzatok könnyebb tanulmányozhatására L. egy igen célszerű módot talált ki, mely szerint egy fénysugár segítségével egy ernyőre vitethetők ez alakzatok és igy könnyen észlelhetők. Ugyane célra szolgál a L.-féle rezgési mikroszkóp. Munkái közül a következő címüek nevezetesek: Sur la position de noeuds dans les lames qui vibrent transversalement) Anna. Chim. phys. Sér III. T. XXX. 1850); Mém.sur l'étude optiqued.mouvements vibratoires (u. o. LI. 1875); Sur in cas particulier de stéréoscopie fourni par l'étude optique des mouvements vibratoires (Compt. rend. XLIII. 1856); Sur les vibrations transversales des lames élastiques (u. o. XLVI. 1858).

Lissajous-féle alakok

Négyszögü keresztmetszetü pálca, mely egyik végén meg van erősítve, két, egymásra merőleges irányban indítható rezgésekre, melyeknek száma a keresztmetszetekkel arányosak. Ferde ütés által mindkét irányu rezgés egyidejüleg hozható létre és a szabad vég ekkor görbe vonalu pályát ir le, melynek alakja a rezgésszámok arányától függ s melyek jól észrevehetők, ha a pálca vége fényes gombban végződik (Wheatstone kaleidonfonja, Melde- Lippich univerzális kaleidofonja). Legszebben állítható elő ez ábrák Lissajous optikai módszere szerint.

[ÁBRA] 1. ábra.

Az A lámpát körülvevő hengeres átlátszatlan cső egy nyilásán fénysugár esik az S hangvillára, illetve a rajtalevő B tükörre (l. az 1. ábrát), innen az R hangvillán levő C tükörre s innen valamely ernyőre. Az első hangvilla p. vizszintes síkban rezeg, a második függélyesben. Ha az R villam maga rezeg, az ernyőn fényló pont helyett függélyes vonal látható, ellenben ha csak az S villa rezeg, vizszintes vonal látszik. Ha egyidejüleg mindkét villa rezeg, a L. valamelyike lép fel, melynek alakjáról a rezgésszámok viszonyára lehet következtetni. Ilyen ábrákat tüntet fel a 2. ábra. A L.-at egymásra derékszög alatt rezgő lemezek, egymást keresztező rezgő rések által is lehet létrehozni (Stöhrer készüléke).

[ÁBRA] 2. ábra.

Lissza-szoros

l. Kárpátok.

List.

Latin természetrajzi nevek után Lister Márton (1638-1711) angol orvos nevének rövidítése.

List

Frigyes, német közgazdasági iró, született Reutlingenben 1789 aug. 6., agyonlőtte magát Kufstein mellett 1846 nov. 30. L. Tübingában tanult s nemsokára miniszteri titkárrá, majd 1816. számtanácsossá, 1817. egyet. tanárrá nevezték ki. L. szabadelvüséget hirdető tanításai azonban nem tetszettek a későbbi reakcionárius kormánynak, s mikor azt merte tenni, hogy megalakította a német kereskedők és iparosok egyesületét, mely a belföldi vámok eltörléseért izgatott: be kellett nyujtania lemondását (1819 máj.). most már minden idejét az egyleti agitációnak szentelte 1820-ig, midőn - egy megsemmisített megválasztása után - tagjává lett a Würtenbergi kamarának. Itt adta be szülővárosának polgárai nevében azt a kérvényt (1820 dec.), mely az önkormányzatot és a közigazgatás szabad vezetését sürgette, s melyre a kormány L.-et nem csak kizárta a képviselőtestületből, de egyben 10 évi várfogságra itélte. L. menekült, de sem egyéb német tartományokban, sem Svájcban nem tudott megszabadulni kormánya zaklatásától és anyagi gondjaitól; barátai unszolására négy év mulva visszatért Würtembergbe s a király kegyelmét várta, de elfogták s csak 1825 jan. bocsátották szabadon, arra az igéretére, hogy kivándorol. Igy ment Amerikába, ahol keservesen küzdött a megélhetés gondjaival, mig végre egy kirándulás alkalmával kőszénbányát fedezett föl s ez jobb módba juttatta 1837-ig, mikor vállalata megbukott. Ez idő alatt azonban L. előbb Amerikában izgatott nagy hatásu röpirataival a védvámok ellen, s 1830. hamburgi konzullá neveztetve ki magát, visszaindult hazájába. Franciaországba érve, tudta meg, hogy konzuli kinevezését megsemmisítették, s ezért tollával kereste itt meg kenyerét, különösen a Revue encyclipédique számára dolgozva, melynek mintájára később L. kezdeményezéséből indult meg Németországban Rotteck hires, szabadelvü lexikona. L. visszament ezután Amerikába, hogy 1832. újból hazatérve, az Egyesült-Államok lipcsei, majd badeni konzula legyen. Ekkor indította Szászországban nagy hatásu agitációját vasutak építésére (Eisenbahn-Journal 1835) s csakugyan létrehozta evvel az első szász vasutakat. 1840. kiadta National System der politischen Oekonomie című korszakos művét (magyarra ford. Sárváry), mely rendkivüli hatást tett és 1843. megindított Zollvereinsblatt-jával a német védvámrendszer megteremtésének kútfejéül tekinthető. 1844. utazta be hazánkat, hol kitüntetéssel fogadták s arra vették L.-et, hogy Magyarország fölsegítésére is tegyen javaslatokat. 1845. kezdve Németországon ismét küzdenie kellett az élet nyomorúságaival, s egy sikertelen londoni út után, mivel anyagi elismerést hiába keresett otthon megölte magát. V. ö. Fr. L.'s gesammelte Schriften (3. köt., 1850).

Lista y Aragon

Albert don, spanyol költő és tudós, szül Trianában 1775. okt. 15., megh. Sevillában 1848 okt. 5. Már 15 éves korában a matematikát tanította, s 1807. szülővárosa egyetemén a retorika és a poétika tanára lett. A franciák iránti rokonszenve miatt sokat szenvedett, kénytelen volt hazáját is elhagyni; alig tért vissza Madridba - hol az Imparcial és Censor szerkesztője volt - ismét kényszerült kivándorolni, s 1824. Baxonneba, majd Párisba és Londonba ment, honnét csak 1833. került haza, mint a Gaceta de Madrid szerkesztője. Ezután átvette a cadizi kollégium vezetését, majd tanár lett a sevillai egyetemen, hol haláláig működött. Művei: Poesias, melyek klasszikus szépségükkel nagy tetszést arattak; Lecciones de literatura dramática espanola; Ensayos literarios y criticos. A politikára mint tanár nagy befolyást gyakorolt; Ventura de la Vega, Duran, Espronceda, Escosura, Ochoa, stb. az ő tanítványai voltak.

Lister

(ejtsd: lisztr) József, angol sebész, szül. Londonban 1827 ápr. 5. Sebésztanár volt Glasgowban, majd Edinburgban, mignem 1877. Fergusson William halála után, mint annak utóda Londonba kapott meghivást. Kezdetben élettani és szövettani tanulmányokkal foglalkozott, később tisztán a sebészetre adta magát; ő hozta be az antiszeptikus kötéseket, mi az újabb sebészet haladására mondhatni korszakot alkotó hatással birt. Számos nagybecsű dolgozata közül felemlítjük: Early stages of inflammation (Philos. Transact. 1859); On excision of the wrist for caries (Lancet 1865); On the germ theory of putrefaction and other fermentative changes (Nature 1873); A furthet contribution to the natural history of bacteria and the germ theory of fermentative changes (Quart. Journ. of Microscop. Sc. 1873); The germ theory of fermentation and its bearings on pathology (Patholog. Transact. 1878). 1878. az eidinburgi, 1879. az oxfordi, 1880. a cambridgei egyetem választották meg tiszteletbeli tagjukká, 1884. bárói ranggal tüntették ki. V. ö. Vasárnapi Újság (1883. évf. 641).

Lister-féle sebkezelés

általában a sebészet újabb sebgyógyítás módja, mely antiszeptikus anyagokat használ az operációknál és a sebek kötözésénél (l. Antiszepszis).


Kezdőlap

˙