Lófa

(növ.), l. Bignonia.

Lófark

(törökül tugh), Törökországban hajdan a legmagasabb katonai rang küljelvénye. Eredetére nézve a turáni nép legrégibb szokásaiból származik, mely a zászló használatát csak a persák s arabokkali érintkezése után kezdte használni. Alakjára nézve egy aranyfélholdon függő hosszu L., mely arany gombbal ellátott dorongról függ le. Mint méltósági jelvényt csak a szultán, a nagyvezér és a pasák használták. Használatára nézve megjegyezendő, hogy vagy előttük vitték, vagy sátruk előtt tűzték ki. A szultánt hat, a nagyvezért és a vele egyrangu pasákat három, a II. rangu pasákat két, a III. ranguakat egy L. illette meg. Törökországban a rendes katonaság életbeléptetése óta e jelvény is megszünt, de Turkesztán lakosai közt még maig is használatos.

Lófarkfű

v. farkfű, az Equisetum arvense L. népies neve Erdélyben; vizi lófark v. úszszakáll Diószegiéknél, a Hippuris vulgaris L., mely külalakjára szintén hasonlít a zsúrlókhoz.

Lofcsa

török neve Lovecsnek (l. o.).

Lófélék

(állat, Equidae), a páratlan ujju patás állatok egyik családja, melynek jellemei azonosak a ló nemével (l. o.).

Lofer

falu Zell am See salzburgi kerületi kapitányságban, 639 m. magasban, (1890) 458 lak., mint nyaralót látogatják. Tőle D-re vannak a L.-er Steinberge (2503 m.).

Lófi Jankó

magyar mesealak, l. Fehérlófia.

Lofot-szigetek

Nordland és Tromsö norvégiai járásokhoz tartozó nagy szigetcsoport az Északi Jeges-tengerben, az É. sz. 67° 40´ és 69° 21´ között a Vesteraal-csoportot is beleszámítva 5820 km2 területtel. Az egyes nagyobb szigetek a következők: Voero (18 km2), Moskenoes (210), Flagstad (106), Ny-i Vaago (427), Gimsö (48), Keleti Vaago (728), Lille-Molla (10), Store (Nagy-) Molla (34), Hindö (2193), Ulfö (103), Lango (888), Skogsö (36) és Andö (594). A L.-et a szárazföldtől a Vestfjord választja el; mindannyi magas; nagyobbára gnájszhoz hasonló gránitból állanak és csak ritkán van a tenger mellett egy kissé szélesebb lapály. Legnagyobb magasságukat a Vaagekallanban (942 m.), a K-i Vaagön érik el. Erdők rajtuk nincsenek és csak elszórtan látni egyes fákat is; ellenben a buja rétek gyakoriak. A tenger közöttük csaknem folytonosan háborog. Az évi középhőmérséklet 3,6°. A földmivelés jelentéktelen és csupán egy kis rozs- és burgonyatermesztésre szorítkozik. Házi állatokul majdnem kizárólag a juh szolgál. Jelentékenyebb jövedelmi forrásul szolgálnak a Ny-i részen található egyes madárhegyek (nyker) és főjövedelmi forrás a halászat, amelyet már 1000 óta űznek nagy mértékben. A halászok száma (1892) 30 092, a halászbárkáké pedig 7148 volt. A halászat főtárgyai a tőkehal és a hering. 1888. körülbelül 26 és 1892. 16 millió tőkehalat fogtak, amelyet elkészítése módjához képest stockfisk, kleptisk, torfisk és rundfisk, v. rödskjger néven hoznak kereskedésbe. A halászat mindenkire nézve szabad, csak szombat estétől vasárnap estig van megtiltva. Tulajdonképeni város a L.-en nincs; de K-i Vaagön Kabelvag elég jelentékeny forgalom szinhelye. V. ö. Herman Ottó, Az északi sark madáréletéből (1889).

Lofö

sziget a Mälar-tóban, l. Drottningholm.

Lófő

(primi pili), a székely nemzet hajdani rangsorozása szerint L. (lovasfő, lófejü) székelyek ama rendbeliek voltak, kik a hadban lóháton, a maguk lován voltak kötelesek szolgálni. V. ö. Báthory István levelét 1583-ból (Történeti tár, VIII. 234.). L. még Főrendek.


Kezdőlap

˙