Lomnici csúcs

a Magas-Tátra másodmagasságu csúcsa (2634 m.), mely Szepes vmegye ÉNy-i részében, Tátrafüredtől É-ra emelkedik. A L. a Magas-Tátra leglátogatottabb és könnyebben megmászható csúcsai közé tartozik; megmászása Tátrafüred felől a Kis-Tarpataki völgyön s Tüzelőkövön át 5 órát vesz igénybe. A csúcsáról kinálkozó kilátás kevésbbé jutalmazó, mint a Tátra számos más csúcsáról.

Lomnitz

1. város Semil (ettől 10 km.-nyire) cseh kerületi kapitányságban, (1890) 3507 lak., vászoniparral, mekanikai szövő- és gazdasági gépgyárral, a Rohan hercegek kastélyával. - 2. L., város Wittingau (ettől 11 km.-nyire) cseh kerületi kapitányságban, kisebb tavaktól takar vidéken, vasút mellett, (1890) 1934 lak., papirgyártással.

Lomond

1., L. (Ben-), hegycsúcs (973 m.) D.-Skóciában, 45 km.-nyire Stirlingtől, a Loch Lomond balpartján, terjedelmes kilátással. - 2. L. (Loch-L.), Stirling és Dumbarton skót grófságokban elterülő tó, 38 km.-nyire Glasgowtól, 10 m.-nyi magasságban, 7060 ha.-nyi területtel. Legszélesebb D-i részén; itt a mélysége (20 m.) a legcsekélyebb, ellenben Tarbet és Invernglas között csaknem 200 m. mély. Számos különböző felületü szigetet látni benne. Partjain néhány szép nyaraló van. A Douglas, Luss és Fruin táplálják; lefolyása a Leven.

Lomonoszov

Vasziljevics Mihály, orosz költő, szül, az arhangeli kormányzóság Denjiszovka falujában 1711., megh. Szt. Pétervárt 1765 ápr. 4. Szegény halász fia volt, akitől 17 éves korában megszökött, felvétette magát a moszkvai akadémiára, 1734-től kezdve a kormány költségén Szt. Pétervárt tanult, majd Marburgba ment, hol matematikát, később Freibergbe, hol bányászatot tanult. Haza menve, 1741. a tud. akadémiánál kapott állást s az ásványtani gyüjtemény igazgatója lett. 1745. kinevezték a vegyészet tanárává, 1764. államtanácsossá lett. Mint költő leginkább a lirában jeleskedett s ő vetette meg alapját az orosz verstannak. Irt ódákat, egyházi és világi énekeket, tankölteményeket, episztolákat stb. Drámai és Petriada nagyobb hőskölteményre értéktelenek. Ő irta az első rendszeres orosz grammatikát, mellyel kivonta az élő orosz nyelvet az egyházi elavult nyelv gyámsága alól. Összegyüjtött munkáit a szt. pétervári tudom. akadémia adta ki 6 kötetben (1803) s azóta is többször; legutóbb 1891.

Lom-Palanka

(Lom), az ugyanily nevü bolgár kerület székhelye, a Duna jobbpartján, a Lom torkolatánál, (1888) 8564 lak., folyami kikötővel, erősséggel. Ny-i Bolgárország kereskedelmi forgalmának középpontja.

Ló munkabirása

l. Állati munkaerő.

Lomzsa

(Lomza), 1. kormányzóság Orosz-Lengyelország É-i részében, K-i Poroszország, Szuvalki, Grodno, Szjedlec, Varsó és Plock kormányzóságok közt, 12 087 km2 területtel 613 792 (1 km2-re 50) lak. KNy-i irányban egy dombsor húzódik rajta végig, amelynek mélyedéseiben számos a tó és mocsár; a magasabb helyek művelés alatt állanak vagy erdők takarják. Legterméktelenebb az osztrolenkai járás. A lakosság főfoglalkozása a földmivelés és állattenyésztés. Az ipar sem hiányzik. Van L.-ban 160 gyár (43 sörfőző, 27 szeszégető, 2 cukorgyár és számos malom) 1270 munkással. A kormányzóság járásai: L., Kolno, Makov, Mazoveck, Osztrolenka, Osztrov, Pulturszk és Scsucsin. - 2. L., az ugyanily nevü kormányzóság és járás székhelye, 128 km.-nyire varsótól, a Narev balpartján, vasút mellett, (1892) 19 130 lak., fa-, gabona- és kátránykereskedéssel.

Lóna

1. Aranyos-L. (l. o.). - 2. Kendi-L. (l. o.). - 3. Szász-L. (Lóna-Sesesk), kisközség Kolozs vmegye gyalui j.-ban, (1891) 1464 magyar és oláh lakossal.

Lónadály

(állat) l. Lópióca.

Lonc

(növ., Lonicera L., l. o., Caprifolium Juss., l. o.), a bodzafélék átelleneslevelü cserjéje vagy iszalagja. Virágzata a levél tövében nyeles, gömbös v. álernyős, virága gyakran kettes, szirma hosszucsövü v. csaknem harangforma, a tövén kis öble van, 5 hasábu, majdnem kétajaku. Bogyója 2-5 rekeszü, gyakran iker. Mintegy 80 (hazánkban 10) faja az északi földgömb mérsékelt és meleg vidékein terem. Valamennyi kertbe illő, gyakran ültetik, az iszalagfaj lombozatnak vagy lugasra célszerü. A L. Periclymenum L. Közép- és D.-Európa, Kaukázus és É.-Afrika iszalagja, levele nyárizöld, elliptikus. Virágörvei sűrüen következnek egymásra, jóillatuak, pirosak, bent sárgák, bogyója piros. Levele valamint a virága szine is változó. Kerti lombnak ültetik. A L. Caprifolium L. (jerikói lonc v. rózsa, kecskeszakállfű, szulák) hazánktól kezdve Európa déli részén és a Kaukázusban terem. Levele szintén csak nyáron zöldel, a visszája többnyire deres szin, a felsőbb párok alja összenő, ugy hogy belőle egész vizálló öböl keletkezik. Virágörve a legfelső levelek tövében nyeletlen, jó illatu, de változó szinü, mintegy 5 cm. hosszu. Bogyója piros, 5 m. magasra is felkúszik, könnyen szétágazik és szétterjed, azért kerítést, lugast stb. futtatnak be vele. A L. Xylosteum L. (kutya- vagy ebcseresznye, ükörke vagy ikerke, ikeres cseresznye, csontfa) az óvilágban gyakori, merevszáru, 1-21/2 m.-nyi cserje. Levele tojáskerek, szőrös, virága fehér, később sárguló. Bogyója piros. Meztelen testvére hazánkban a L. leiphylla Kern. Amaz vadon gyakori, gyakran ültetik, nagyon kemény fáját feldolgozzák (puskavessző, ostornyél, pipaszár; kötő és himző tű Livoniában). A L. Tatarica L. Szibériában, Tatárországban és Oroszország délkeleti részén terem, innen terjedt szét, most mindenfelé ültetik. 2-3 m.-nyire bokrosan nő, levele meztelen, halaványzöld, virága fehér vagy rózsaszin, bogyója piros. Ezeken kivül még sok más szép L.-ot ültetnek, a L. Canadensis L. meg a nagy- és szépvirágu L. Ledebourii Eschsch. a legnevezetesebb. Virágjokat a méh szivesen látogatja. A görög a fiatal hajtását eszi, s vizelethajtónak tartja. Levelét a kecske meg a juh eszi, de a bogyó meghajt, sőt erősen meg is hánytat; a L. coeruleaét L. Kamcsatkában eszik.


Kezdőlap

˙