Long-Branch

(ejtsd: -brencs) v. East L., város New-Jersey É.-amerikai állam Monmouth countyjában, az Atlanti-oceán partján, New-York közelében, vasút mellett, 6000 lak., igen látogatott tengeri fürdőkkel, óriási nagy hotelekkel; szomszédságában a Monmouth nevü lóversenytérrel, 1881. itt gyilkolták meg Garfield elnököt.

Longchamp

(ejtsd: lonsam) Boulogne-sur-Seinetől 2 km.-nyire, Páris mellett fekvő hely, ahol egykoron egy apátság állott és ahol most a Boulognei-erdő széle és a Szajna jobbpartja közt van azon lóversenytér, amelyen ápr., máj., jun. (100 000 frankos Grand Prix ekkor dől el) hónapokban és ősszel nagy lóversenyeket tartanak.

Longe

(franc., ejtsd: lonzs), az a hosszu vékony kötél, melyen a lovászmester a lovat maga körül futtatva idomítja.

Long-Eaton

(ejtsd: -itn), város Derby angol grófságban, Nottinghamtól DNy-ra a Trent közelében, fontos vasúti gócpont, (1891) 9636 lakossal, gyapju- és pamutszövéssel.

Longemer

(ejtsd: lonzsmer) v. Gérardmer (l. o.), tó, a Vosges-hegységben, Vosges francia départementban, 746 m. magasban. Hossza 2 km., szélessége 400-500 m.

Longerich

Köln egykori külvárosa, jelenleg egyik része.

Longfellow

(ejtsd: -ló) Henrik Wadsworth, amerikai költő, irói álnevén Caffis Josuah, szül. Portlandban 1807 febr. 27., megh. Cambridgeben 1882 márc. 24. Tanulmányai befejeztével három évig utazott Francia-, Spanyol-, Olasz- és Németországban, hogy magát az idegen nyelvekben gyakorolja, melyeknek tanszékét 1829. meg is kapta a brunswicki Bowdoin Collegeben. 1835. adta ki Bostonban Outremer címü regényét, mely nevét egész Amerikában népszerüvé tette. Ugyanezen évben kinevezték Cambridgebe az idegen nyelvek s a szépirodalom tanárának; ekkor ismét beutazta Európát. 1854. lemondott tanári állásáról s kizárólag csak az irodalomnak élt. Igen sokat irt, de költeményeiben inkább müvésznek, mint tehetségnek mutatkozik, s nem annyira eredetisége, vagy magasabb szárnyalása, mint inkább önmagába térő reflexiói és gyöngéd kedélye által hat. Legremekebb alkotása az indus tárgyu Song of Hiawatha (magyarul) is. Bernátsky F. fordításában, Budapest 1883) c. naiv eposza, mely eddig páratlanul áll az amerikai irodalomban. Egyéb munkái: Hyperion (New-York 1839); Evangeline (Boston 1847); Golden legend (u. o. 1851, magyarul is, Jánosi G. ford. Budapest, 1886); Tales of a wayside inn (u. o. 1863); The New England Tragedies (u. o. 1868); Three books of song (u. o. 1872, magyarul is, Jánosi G. fordításában, Budapest 1886); Ultima Thule (u. o. 1880); In the Harbor (u. o. 1882). Lefordította továbbá Dante Isteni szinjátékát is (1867-70). Összegyüjtött munkái (próza 3. köt., költemény 4 köt.) 1867. jelentek meg Bostonban.

Longford

1. grófság, Leinster ir tartományban Westmeath, Cavan, Leitrim és Roscommon között, 1090 km2 területtel, (1891) 42 647 (1 km2-re 48) lak., 1871. a lakosok száma 64 500 volt. É-i része egészen a szilur-korszakból, egyebütt mészkőből áll. Csakis ÉNy-i része emelkedettebb, ahol a Clanhugh Hillsben a Carn Clanhugh 278 m.-nyi magasságot ér el. Innen földje a Shannon felé lejtősödik. A Shannon és a tőle alkotott Forbes és Ree tavak itt veszik föl a Black, Camlin és Inny folyókat. A Royal Canal átszeli a grófságot. Az éghajlat hűvös és esős. Nagy területeket foglalnak el a mocsarak és tőzeges területek. D-en jó legelők nagy kiterjedésben vannak. A szántók 30 294, a rétek 50 912 ha.-t foglalnak el. Zab és burgonya a főtermék. A lovak száma közel 7000, a szarvasmarháké 51 000, a juhoké 24 000 és a sertéseké 18 000. Az ipar egyedül vászon- és durvaposztó-szövésre szorítkozik. Legérdekesebb régisége a Moat of Granard nevü dán tumulusz. - 2. L., az ugyanily nevü grófságnak és katolikus püspöknek székhelye, a Camlin és vasút mellett, (1891) 3850 lak., bőrgyártással, posztószövéssel; gabona- és vajkereskedéssel; székesegyházzal, amely egyike Irországban a legszebbeknek. Egykoron Athfada volt a neve.

Longhena

Boldizsár, olasz építész, szül. Velencében 1604 körül, megh. u. o. 1672. Palladio és Scamozzi nyomán tovább fejlesztette és virágzásának tetőpontjára emelte a velencei barokk stilt és irányának hatása még halála után is sokáig meglátszott Velence építészetén. Ő építette 1631-56. Velence leggyönyörübb templomát: Sta Maria della Salute, továbbá a Sta Giustina (1640), a Sta Maria ai Scalzi (1646), a San Tommaso (1672) templomokat és számos palotát, köztük legremekebb alkotását, a Pesaro palotát (1671), meg a Rezzonigo házat (1680).

Longhi

József, olasz rézmetsző, szül. Monzában 1766 okt. 13., megh. Milanóban 1831 jan. 2. Vangelisti Vince rézmetsző tanítványa volt Milanóban, ezután Morghennél tanult Rómában. 798. a milanói Brera tanára lett. Metszetei, a sokszorosító művészet remekei, rendkivüli érzékéről tesznek tanuságot, mellyel a festészet legkülönbözőbb termékeit tökéletes módon volt képes reprodukálni. Ilyenek: Bonaparte Napoleon képmása, Grostól: A zene géniusza, Guido Renitól; Madonna del Dante, Parmeggianinótól; Galatea a kagylón, Albanitól; Menekülés Egyiptomba, Procaccinitól; Sposalizio, Szt. Család, Ezékiel látomása, Madonna del Velo, Rafaeltől; Magdolna, Correggiótól; A bölcsész, Rembrandttól; Enrico Dandolo, Motteinitől; Ker. János lefejeztetése, Honthorsttól; Az utolsó itélet, Michelangelótól. Megirta Michelangelo életrajzát (1816) és a Teoria di Calcografia című könyvet (Milano 1830). V. ö. Sacchi, Biografia di Giuseppe L. (Milano 1831).


Kezdőlap

˙