Lósy

Imre, esztergomi érsek, szül. Loóson (Sopron) 1580körül protestáns szülőktől, megh. Nagyszombaton 1642 nov. 7. A kat. egyházba Lamormain Vilmos jezsuita által visszavezetve, a papi pályára lépett és Rómában végezte a bölcsészetet és teologiát, ahol pappá is szentelték. Hazájába visszatérvén, egy ideig a lelkipásztorkodás terén működött. 1605. nyitrai, 1607. pozsonyi, 1611. esztergomi kanonok; 1623 szept. 20. csanádi, 1625 okt. 24. nagyváradi, 1633 okt. 24. egri püspök, 1637 ápri. Pázmány Péter halála után, kinek 16 éven át helynöke volt, esztergomi érsek. Mint esztergomi érsek nevét emlékezetessé tette a pozsonyi kis szeminárium (Emericanum) alapításával és azzal, hogy a nagyszombati akadémián létesítendő jogi tanszékre jelentékeny hagyományt tett, amelyhez utóda Lippay György a hiányzó tőkét csatolta. Az 1639-ikiközinség alkalmával összes jövedelmét az éhség enyhítésére fordította. A jezsuitákat Gyöngyösön megtelepítette és igen sokat tett a kat. vallás megszilárdítása körül. V. ö. Török, Magyarország primása; Bartay Gusztáv ésEde, Magyarország primásai; Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.

Lószőr

a ló farkát és sörényét képező szálak. A 60 cm.-nél hosszabb szálakból szitaszöveteket, ruhabetéteket s vonókat készítenek, a rövidebb szálakból pedig keféket. A L. kitünő párnázó anyag, csakhogy magas ára miatt mind szűkebb alkalmazást nyer. Párnázáshoz a lószőr csak göndörített állapotban használható; e célból erős sodratu kötelet fonnak a L.-ből, ezt 10-15 percig forró vizben kezelik, ezután kiszárítják és kisodorják.

Lot

1. a Garonne 481 km. hosszu, kanyargós mellékfolyója Lozére, Aveyron, Cantal, L. és Lot-et-Garonne départementokban. A Goulet-hegyen (1499 m.) ered, 4 vagy 6 km.-nyire Blaymareltól; csakhamar szűk mederbe jut, fölveszi a Colagnet, Truyéret, amely nálánál nagyobb, a Célét, a Divonnet, a Leygue-et és Aiguillon közelében torkollik. Vizkörnyéke 11 254 km2; Entrayguestől kezdve hajózható, de csak kevés hajó jár rajta. - 2. L. département Franciaország DNy-i részében Corréze, Dordogne, Lot-et-Garonne, Tarn-et-Garonne, Aveyron és Cantal között, 5213 km2 területtel, (1891) 253 885 (1 km2-re 48) lak. A primer-kőzetek ÉK-i kisebb, a tercier-kőzetek DNy-i nagyobb részét takarják; köztük keskeny liasz-szalag vonul el. A gránit- és gnájsz-talajban van a legnagyobb emelkedés (781 m), amely a Plateau Centralra támaszkodik. Csaknem egész L. felülete a causses duQuercyből áll, amelyet a Lot és Dordogne a causse de Martel, de Cahors és de Roeamadourra oszt. Ezekben számos barlang és üreg. Összes vizei a Gironde környékéhez tartoznak, ezek: a L., Séoune, Barguelonne, Tarn és a Dordogne (l. o.). K-i része hűvösebb mint a Ny-i és D-i. A jelentékenyebb iparágak posztó-, len-, kenderszövés, gazdasági gépgyártás (Bourg, Figeac), vaskohászat (Bourzolles, Souillac), bőrgyártás (Cahors, Figeae, Gourdon), a malomipar (több mint 1000 szél- és vizi malom), végül a téglaégetés. Járásai: Cahors, Figeac és Gourdon. Székhelye: Cahors. A középkorban Quercy volt Guyennének egy része. V. ö. Gluck, Album hist. du département du L. (1850); Joanuc, Geogr. du L. (1879).

Lót

(Nagy-), kisközség Bars vmegye verebélyi j.-ban, (1891) 1287 tót és magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Lót

a bibliai elbeszélés szerint Háránnak fia és Ábrahám unokaöccse. Az utóbbival együtt Kánaánba jött, itt azonban tőle elvált és Sodomában telepedett le. Sodoma pusztulása alkalmával két angyal megmenti őt két leányával együtt, akikkel azután Moabot és Ammont, a hasonnevü népek őseit, nemzette.

Lota

Cuc. (állat), l. Meny.

Lotaringia

(lotharingia, franc. Lorraine), Elzász-Lotaringia német birodalmi tartomány egy része, illetőleg egyik kerülete Luxemburg, a porosz Rajnai-tartomány, Bajor-Pfalz, Alsó-Elzász és Franciaország közt, 6222 km2 ter., (1890) 510 392 lak., akik közt 449 311 (88,03%) katolikus, 52 897 (10,2%) evang., 1028 más keresztény és 7075 (1,5%) izr. Az egész kerület területéből 3505 km2 szántóföld és kert, 655 km2 rét, 41 km2 legelő, 63 km2 szőllőés 1668 km2 erdő. A legkiválóbb iparág a vasipar. 1891. a vasércbányák 3 571 382 t. vasércet szolgáltattak 6 822 632 márka értékben; a szénbányák termelése: 792 510 t. 7 466 248 márka értékben, a sóbányáké: 50 000 t. 1 150 197 márka értékben. A vasműveken kívűl volt (1893) 5 üveghuta 5083, 3 porcellán-, illetőleg kőedénygyár 3071, kémiai gyárak 1090 munkással, 3 plüs- és selyemgyár, azonkivül sör-, tégla-, lapa- és konzervgyárak. Járásai:

A járás neve

Területe km2-ben

Lakóinak száma

Metz

6,7

60 186

Metz vidéke

1076

76 805

Bolchen

715

41 621

Château-Salins

975

48 956

Diedenhofen

947

84 505

Forbach

699

68 696

Saarburg

1009

63 096

Saargemünd

794

66 527

Egyebekben l. Elzász-Logaringia.

Története. L. önálló története II. Karolingi Lothárral kezdődik, aki a 855-ki felosztásnál a Schelde, Maas, Rajna és Saône folyók közti tartományokat kapta, melyeket nevéről L.-i birodalomnak (regnum Lotharii) hivtak; ezt halála után, a merseni szerződésben (870 aug. 9.) Német Lajos és Kopasz Károly maguk közt felosztották. Sok viszálkodás után,melyek közt L. gyakran Franciaország birtoka volt, végre I. Ottó 953. testvérének, Bruno kölni érseknek adományozta, aki 959. a tartományt két részre (Felső- és Alsó-L.-ra) osztotta s általa kinevezett hercegekre bizta. Egy időre (1033) ismét egyesült a két tartomány, de 1048 óta teljesen külön vált, s ettől fogva L. alatt csak Felső-L.-t, vagyis a Maas és a Vogézek közé eső területet értették, Trier, Metz, Verdun, Toul és Nancy városokkal.

Alsó-L.-t (Hennegan, Brabant, Namur, Lüttich és Luxemburg területek) számos dinasztia birtokolta, kik közt, a Löwen grófokon (1190 óta Brabant hercegei) kívűl a Limburg grófok is viselték a L.-i hercegi címet. Miután a Brunótól kinevezett Frigyes herceg utódai 1033. kihaltak, Alsó-L. I. Gozelo herceg, mald 1047. Albrecht elzászi gróf tulajdona lett, kit a következő évben testvére Gerhard követett. Ez volt tulajdonképpen az egész L.-i dinasztia megalapítója, s midőnutolsó egyenes ivadéka, II. Károly 1431. meghalt, ennek leánya, Izabella, I. Anjou René, Nápoly címzetes királyának neje lett, ki Alsó-L.-t is megkapta vele; de 1473. Miklóssal már az Anjou-dinasztika is kihalt.

Felső-L. II. René (Renatus), a Vaudemont grófok (II. Károly unokájának és Jolánthának, Izabella leányának) ivadékáé lett, akit ezért az új L.-i dinasztia fejének tekintenek. Burgundiai Bátor Károly megtámadta Renét, elvette Nancyt (1475), de René a svájciakkal szövetkezve, 1477. megverte Bátor Károlyt, ki a csatában elesett. Halála után 1508. egyik fia, Jó Antal Felső-L.-t, a másik, Claudius, Normandiát, Picardiát, Flandriát és Hennegaut kapta s a Guise hercegi család törzsapja lőn. Jó Antalt 1544. fia, I. Ferenc követte, de ez már 1546. átadta a kormányt két éves fiának, III. Károlynak, akitől II. Henrik francia király elvette Metz, Toul és Verdun püspökségeket. IV. Károly alatt pedig, 1670. egész L. Franciaországé lett. Utódját, Károly Henriket, mivel a pápa szerint érvénytelen frigyből sarjadt, kizárták az örökösödésből, s csak a ryswijki békében (1697) kapta vissza Lipót a tartomány egy részét; utána 1729. Ferenc István (l. I. Ferenc ném.-róm. császár) következett, de a lengyel örökösödési háboruban (1733) Franciaország ismét elfoglalta L.-t, melyet csak a bécsi békében 1735. engedett át Szaniszló lengyel királynak, ki 1737. kezdett uralkodni. Ennek halála után 1766. Felső-L. ismét Franciaországé lett, mely azt 1871-ig a frankfurti békéig birta. Azóta Németországé.

Lotaringiai Károly

l. Károly (V.) Lipót (X. köt. 212. old.).

Lotaringiai tűz

l. Gyujtóelegyek.

Lótartási adó

l. Adó.


Kezdőlap

˙