Lufidsi

folyó Kelet-Afrikában, l. Rufidsi.

Lufira

a Lualaba (l. o.) mellékfolyója.

Lúg

Igy nevezik általánosságban a vizes oldatokat. A sóknak oldatait só-L.-nak, a szénsavas alkaliákét (kálium- és nátriumkarbonátét) szelid L.-nak, a maró alkaliákét (kálium- és nátrium-hidroxid) maró-L.-nak, a különféle sóknak kikristályosítása után visszamaradt oldatot pedig anya-L.-nak is szokták nevezni. Közönséges értelemben azonban mindig a fahamunak vizzel való kezelésénél kapott oldatot értik, melyben főleg káliumkarbonát (l. Hamuzsír) van. A kémiában L.-nak röviden az alkalihidroxidokat nevezik. Igy kálilúg a. m. káliumhidroxid; nátronlúg a. m. nátrium-hidroxid.

Luga

László, kat. áldozópap, publicista, szül. Fónyban (Abaúj) 1840 jul. 24. Középiskoláit Kassán, Egerben, a teologiát ugyanott végezte. Pappá szentelték 1862. Segédlelkész volt Egerszalókon, Diósgyőrön, Hevesen. A lelkipásztorkodás teréről súlyos torokbaja miatt lelépni kényszeríttetve, minden erejét az irodalomnak szenteli. 1869. megalapította a nép között nagy elterjedtségnek örvendett Népujságot, 1875. az Irodalmi Szemlét. E lapokat 1893. megszüntette, és helyettük az Egri Hiradó hetenként kétszer megjelenő politikai lapot indította meg. Különben pedig az érseki könyvsajtó igazgatója és a kereskedelmi iskola igazgatóságának elnöke Egerben. Önálló művei: Egyháziakat érdeklő újabb törvények kézikönyve (Eger 1873, 1874); A választási törvény; Róma (Eger 1878); Téli Esték (u. o. 1878); Téli olvasmányok stb. V. ö. Koncz Á., Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren.

Lugano

(Lauis), az ugyanily nevü járás székhelye Tessin svájci kantonban, 25 km.-nyire Bellinzonától, a L.-i-tó partján, ahol a Cassarate torkollik, vasút mellett, (1888) 7169 lak., selyemfonással, bőr-, papir- és késgyártással; marha- és lóvásárokkal. A gyönyörü környékü, igen enyhe éghajlatu város rendesen épült. Kiválóbb épületei: a San Lorenzo-templom a XV. sz.-ból márványhomlokzattal, a Sta Maria degli Angioli-templom Bernardino Luini legszebb freskóinak egyikével (Krisztus szenvedése); egy monumentális kút a Piazza del Granon. A tómenti szép sétahelyet Tell mellszobra ékesíti. Enyhe éghajlata miatt sok idegen is fölkeresi. L. már a X. sz.-ban jelentékeny helység, a későbbi középkorban sokat szenvedett a Rusca és Visconti családok versengései következtében, 1434. Milano birtokába jutott. 1512. a Sforzák a helvét szövetségnek engedték át. 1881. Locarnóval és Bellinzonával fölváltva volt Tessin fővárosa. V. ö. Cornils, L., eine topogr., klimatolog. und geschichtliche Skizze (Basel 1882).

Luganói-tó

(Ceresio), Svájcnak Tessin kantonjában és Olaszországban, 271 m.-nyi magasban, 5540 ha.-nyi területtel, amelyből ez utóbbira 3470 ha. esik, 271 m.-nyi közepes mélységgel. Két nyulványát a San Salvatore félsziget választja el egymástól. A nagyobb vizek, amelyek táplálják, a Cuccio Porlezzánál, a Cassarate Luganónál és az Agno. Lefolyása a Tresa, amely a Lago Maggioréba ömlik. Magas hegyek környékezik, amelyek közt a Generoso (1665 m.) és a Galbiga (1707 m.) a legmagasabbak. Környéke egészen olasz tájképet mutat. Tervbe van véve, hogy vizének egy részét öntöző csatornákba vezessék le. Gőzhajók járnak rajta. K-i ágán Melide és Bissone közt 816 m. hosszu töltés visz keresztül, amelyen a Gotthard-vasút megyen át.

Luganszk

(Lugany), gyárváros Jekaterinoszlav orosz kormányzóságban, a Donec fensíkon, az Olchovaja és Lugan összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 16 193 lak., nagy vasöntővel, amelyben lokomotivokat és gépeket készítenek, faggyufőzéssel, gyertyaöntéssel, bőrgyártással; gabona-, marha-, bőr- és gyapjukereskedéssel.

Luganszkij

Kazak Dalj (l. o.), Ivanovics Vladimir orosz iró álneve.

Lugau

falu Zwickau szászországi kerületi kapitányságban, 18 km.-nyire Chemnitztől, vasút mellett, (1890) 6204 lak., kőszénbányával, robbanó anyag és bányaeszköz készítéssel.

Lugdunum

latin neve Lyonnak (l. o.). L. Batavorum, latin neve Lejdának (l. o.).


Kezdőlap

˙