Lutz

János báró, bajor miniszter, szül. Münnerstadtban 1826 dec. 4., megh. Pöckingben 1890 szept. 3. Jogot végzett, az igazságügyi minisztériumban dolgozott, majd Miksa király titkára, 1866. pedig II. Lajos irodájának elnöke lett. 1867 okt. 1. átvette az igazságügyi miniszteri tárcát és ebben az állásban léptette életbe az új perrendtartást. 1869 dec. a kultusz- és közoktatásügyi miniszteri tárcát is átvette és részt vett Versaillesben a német császárság újjászervezésében (1870) és megszavaztatta a Bajorország nevében elvállalt kötelezettségeket és szerződéseket, melyek által Bajorországnak az őt megillető helyet biztosította az új császárságban. 1871 aug. 22. átengedte az igazságügyi tárcát Fäustlenek, a maga resszortjában pedig nagy eréllyel védelmezte az állam jogait az egyházzal szemben és nagy eréllyel verte vissza a klerikálisok növekvő támadásait. II. Lajos mindvégig védte miniszterét; sőt 1880 márc. 5. miniszterelnökévé tette és aug. 24. nemesi rangra emelte. A klerikálisok ellenben teljes haragjukat éreztették vele, ugy hogy L. elvégre egyik-másik kérdésben engedményeket tett nekik, anélkül azonban, hogy ezzel kiengesztelte volna őket. Midőn II. Lajos letétele kikerülhetetlenné vált, L. védte a minisztérium eljárását a kamarával szemben. Luitpold régens-herceg egyelőre meghagyta állásában és 1889. az urak házának élethossziglani tagjává is kinevezte, de L. mégis érezte, hogy helyzete tarthatatlan. 1890 máj. 21. tehát a klerikálisok örömére nyugalomba vonult. Munkái közül említendők: Konferenz-Protokolle der Handels- und Seerechtskonferenz (Würzburg 1858-63) és Kommentar zu dem bayrischen Einführungsgesetz für das allgemeine deutsche Handelsgesetzbuch (2 köt., 1863-1866).

Luvua

a Kongo neve a Lualaba torkolata fölött.

Lux

(lat.) a. m. világosság.

Lux

Antal Ervin, osztrák tüzérhadnagy és Afrika-utazó, szül. Velencében 1847. Részt vett a német Loango-expedicióban s 1875. Pogge társaságában átutazott a Kongo déli részén fekvő Bangela rablótörzs tartományán Kimbundóig, ahonnan visszafordult. Ezt az útját le is irta: Von Loanda nach Kimbundo (Bécs 1879).

Luxatio

l. Ficamodás.

Luxburg

l. Luisenburg.

Luxembourg

(ejtsd: lüxanbúr) Ferenc Henrik de Montmorency, francia herceg és marsal, szül. Párisban 1628 jan. 8., megh. Versaillesben 1695 jan. 4. Mint a Nagy Condé egyik legmerészebb tanítványa számos diadalra vezette a francia zászlókat. Győzött nevezetesen Lensnél (1648) és élénk részt vett a fronde (l. o.) zavargásaiban, amidőn az ellenzékkel tartott. 1659. XIV. Lajos megbocsátott neki és birtokait is visszaadta. 1659. Montmorency a L. hercegi család egyetlen leányát és örökösnőjét vette nőül és ugyanakkor a Montmorency nevet felcserélte a L. névvel. A flandriai háboruban (1667) Turenne alatt küzdött, 1668. pedig a Franche Comtéban, Condé oldalán. 1672. őszén maga lett a németalföldi hadsereg fővezére, melynek élén azután a jégen Utrechtból Woerdennig és innen Svammerdamig nyomult, az egész vidéket tűzzel-vassal pusztítván, amint azt Louvois (l. o.) meghagyta volt. 1674. Condé alatt Flandriában vezényelt és részt vett a Senef mellett vívott csatában. Turenne eleste után marsallá és fővezérré lett (1675). Egy évvel később Breisgauba rohant és hatalmába kerítette Mömpelgardot (Württembergben); Phillipsburgot ellenben nem tudta felmenteni. 1677. Vilmos orániai herceget győzte le Mont-Casselnál és felmentette Charleroit. A nymwegeni békekötés után (1678) versenytársa, Louvois, azzal gyanusította, hogy a Voysin-féle méregkeverő és kuruzsló bandának tagja. A király e gyanusítás alapján 1680 jan. elfogatta, de nem fosztotta őt meg rangjától és 1681. újra kegyébe fogadta. Az 1688. kitört háboruban L. különösen Flandriában aratott fényes diadalokat, igy Waldeck herceg fölött Fleurusnél, Vilmos angol király fölött (1692) Stenkerken és (1693) Neerwinden mellett. Ez év őszén még Charleroit is kényszerítette megadásra. Betegen tért vissza Versaillesbe, hol meghalt.

Luxembourg-palota

francia renaissance építmény Párisban, terjedelmes szép parkkal és melegházzal, melynek több száz éves narancsfái hiresek (orangerie), a francia törvényhozás fölsőházának, a szenátusnak székhelye, s újkori szobrok és festmények muzeuma. A francia művészetnek az állam által az évi kiállításokon vásárolt legkiválóbb alkotásait e muzeumban helyezik el, mig az illető művészek élnek, mert szabály szerint a szobrok és a festmények csakis öt évvel a művészek halála után kapnak helyet a Louvre gyüjteményeiben. E szabályt az előtt szigoruan megtartották, újabb időben kevésbbé ragaszkodnak hozzá.

Luxemburg

1. független és semleges nagyhercegség, a német vámszövetség tagja Belgium, a porosz Rajna-tartomány, Lotaringia és a francia Meurthe-et-Moselle département közt, 2587 km2 területtel, (1890) 211 088, 1 km2-re 82 lak., akik közt 208 921 katolikus, 1058 evangelikus, 39 egyéb keresztény, 1009 izraelita és 61 felekezet nélküli. Felület és vizek. É-i kisebb részét, az Öslinget vagyis Eislinget az Ardennák D-i része és az Eifel takarják, amelyek különböző irányban szétágazó és meredek lejtőjü, legfölebb 560 m. magas dombsorokat alkotnak és a paleozói formációkhoz tartoznak. A déli nagyobb rész, a Gutland (mivel termékenyebb) a lotaringiai lépcsőzetes földhöz tartozik, amely itt a Taunusz és a Hunsrück közé nyomul be. L.-ot számos, halakban gazdag folyó és patak öntözi; ilyen a Sauer az Alzettetel; a Mosel határfolyó; a Sauer vizkörnyékéhez csupán a DNy-i rész nem tartozik; ennek vizét a Kim (Chiers) patak viszi le a Maasba. Az éghajlat a völgyekben enyhe; a magasabb helyeken azonban meglehetősen zord. A földmivelés a legvirágzóbb a D-i részeken; a Mosel völgyében és az alsó Sauer mellett a szőllő is megterem. É-on csak rozs- és zabföldek meg legelok vannak. L. földjéből 1243 km2 szántó, 32 km2 kert, 254 rét, 552 erdő, 11 km2 szőllő. Az évi átlagos gabonatermés 1,3 millió hl., a bortermés pedig 50 000 hl. A gyümölcstermesztés virágzó. Az állattenyésztés igen jelentékeny. 1892. volt 17 572 db ló, 93 066 szarvasmarha, 27 102 juh, 81 033 sertés és 13 436 kecske. A mezőgazdaság érdekeit képviseli 2 nagy egyesület, 1 mezőgazdasági társulat és egy állami mezőgazdasági bizottság. Kémiai kisérleti állomással egybekötött földmivesiskola Ettelbrückében van. A bányászat sok vasat szolgáltat (évenként 3-4 millió t.) a délnyugati határszéleken. Nagy kőbányák vannak a Sauer és Mosel mellett. Az országban a legvirágzóbb ipar a vasipar (nyers-vas és acél); ezenkivül vannak jelentékeny posztó-, kesztyü-, faience-, kőedény-, dohány- és papirgyárak is, továbbá műmalmok, sörgyárak és bőrcserzők. A kereskedelmi forgalom leginkább tranzitó forgalom. Az oktatásügy szolgálatában áll egy katolikus athenaeum, filozofiai kurzussal, ipar- és kereskedelmi iskola, egy gimnázium (Diekirchben), egy progimnázium (Echternachban), tanító- és tanítónőképző, földmivesiskola és 15 felsőbb meg 731 népiskola. 1881 óta fennáll az általános iskolakötelezettség.

Alkotmány és közigazgatás. Az 1867 máj. 11. londoni egyezség szerint L. az európai nagyhatalmak által semlegesnek nyilvánított nagyhercegség, amely a nassaui hercegi családban férfiágban az elsőszülöttség rendje szerint örökös. A kormány egy, állami miniszter címét viselő elnökből és 2 vagy 3 vezérigazgató címet viselő tagból áll. Az alkotmány a belgának mintájára készült. A törvényhozó testület az 1884 és 1892-iki választási törvény szerint 45 tagból áll, akiket közvetlen választás útjűn 6-6 évre választanak és akik minden év november havában gyülnek össze rendes ülésre. Az államtanács legfölebb 15 tagból áll, akiknek csak tanácsadó joguk van és akiket a nagyherceg nevez ki; ennek 7 tagjából áll a közigazgatási biróság. Közigazgatási szempontból 4 járásra (L. város, L. vidéke, Diekirch, Grevenmacher) oszlik. A hivatalos nyelv a francia és a német. Az 1894-iki budget szerint a bevételek 8 877 061, a kiadások 8 436 812 frankra rúgnak; az államadósság pedig 14,5 millióra. A törvénykezésben a Code Napoleon az irányadó. Minden kantonnak van egy-egy békebirája, L.-ban és Diekirchben van törvényszék és L.-ban azonkivül egy főtörvényszék. Az általános katonakötelezettség 1881. megszünt. A katonaság 140-170 önkéntes katonából áll 6 tiszttel, akiken kivül van 135 rendőr. V. ö. Joanne, Belgique et Grand-Duché L. (Páris 1894).

2. L., Belgium egyik tartománya, annak DK-i részében, 4418 km2 ter., (1892) 212 171, 1 km2-re 48 lak. Az Ardennák takarják; az Ourthe és Semoy a legfontosabb folyói. A lakosság 18%-a iparral (vasércbányák, kőbányák, bőr- és posztógyárak), 49% pedig mezőgazdasággal foglalkozik. A főváros Arlon (l. o.). L.-ot 1839. a londoni konferencia szakította el L. nagyhercegségtől.

3. L., azelőtt Lützelburg, az ugyanily nevü nagyhercegség fővárosa és püspöki székhely az Alzette öntözte síkságon és a mellette meredeken kiemelkedő fensíkon, (1890) 18 187 lak., bőrcserzőkkel, kesztyü-, trikó-, posztó-, dohány-, sör- és champagnei borgyártással. L. valamely hegyivárhoz hasonló felső városból, Pfaffenthal, Clausen és Grund nevü alsó városrészekből áll, amely két utóbbit sziklafal választ el egymástól. Az egykori erődítmények helyén, különösen a D-i és Ny-i oldalon parkok és új utcák keletkeztek. A 7 kat. templom közül a gót ízlésü székesegyház a legnagyobb. A nagyhercegi palotát 1893-94. egészen újra építették. A városházán francia és németalföldi festők képeiből álló gyüjteményt őriznek. Mansfeld herceg spanyol helytartó (1545-1604) pompás kastélyából és népszerü kertjeiből Clausen külvárosban csak néhány fal és két kapubejárat maradt fönn. A Vilmos-téren áll II. Vilmos király és nagyherceg lovagszobra Merciertől, a parkban Henrik németalföldi herceg első nejének, Amáliának emléke Pętretől. Ismeretes még azon búcsu, amelyet husvét utáni ötödik vasárnapon fényes körmenettel ünnepelnek meg; ezer és ezer a búcsujárók száma, akik ebben részt vesznek. L. Lucilienburhuc nevü régi vár körül lassan keletkezett. Már a X. sz.-ban megvetették alapját az első erődítményeknek, amelyeket idővel tetemesen kibővítettek. Fülöp burgundi herceg 1443. és 1543. foglalta el e várat, 1684. pedig újra hatalmukba kerítették a franciák; a ryswijki békében azonban visszaadták a spanyoloknak. 1795 jun. 7-én 8 hónapi ostrom után kénytelen volt magát a franciáknak megadni. 1815. a szövetségesek foglalták el és adták át a Németalföldek királyának. 1815-66-ig német szövetségi vár volt, amelyben a megszállás jogát a porosz király gyakorolta. 1868. a londoni konferencia határozata értelmében erődítményeinek lerombolását megkezdték. V. ö. Coster, Gesch. d. Festung L. seit ihrer Entstehung bis zum Londoner Traktat 1867 (London 1869).

Luxeuil

(ejtsd: lükszöj), város Hauta-Saône francia départementban, 18 km.-nyire Luretől a Breuchin és vasút mellett, (1891) 4811 lak., rézöntéssel, papirgyártással, pamutszövéssel és ismeretes likörgyártással; XIV. sz.-beli templommal; egy apátság maradványaival. 18 ásványvizforrás naponkint 22-69°-u 5739 hl. vizet szolgáltat; körülöttük csinos fürdőintézetek vannak. L. Lixovium néven már a rómaiak előtt is ismeretes volt. Az ásványvizforrások körül épült nagyszerü fürdőket 451. Attila rombolta le.


Kezdőlap

˙