Lyell

(ejtsd: lájel) Károly sir, angol geologus, szül. Kinnordyban 1797 nov. 14., meghalt 1875 febr. 22. Oxfordban jogot tanult 1819-ig, de csakhamar kizárólag csak geologiával foglalkozott, s 1823. a londoni geologiai társulat titkára, 1831. a King's Collegeben a geologia tanára lett; 1848. lovagi, 1864. bárói rangot kapott. Principles of geology (London 1876) cimü műve korszakot alkot a geologiában (l. o.) L. 1841-42. és 1845-46. beutazta É.-Amerikát, mely utazásainak eredményeiről Travels in North America (London 1855) és A second visit to the United States (u. o. 1855) c. műveiben ad számot. Nagy feltünést keltett az emberi nem eredetéről és koráról irt könyve: Geological evidences of the antiquity of man (London 1873). V. ö. Mrs. Lyell, Life, letters, and journals of Sir Ch. L. (London 1881). V. ö. Bonney, Ch. L. and modern geology (u. o. 1895).

Lygaeus

(állat), l. Bodobács.

Lygeum

L. (növ., kétegy Diószegieknél), fajaszakadt pázsitfű a mediterrán vidéken. A L. Spartum L. keginkább Spanyolországban, de Észak-Afrikában is terem; fonalforma szára körülbelül 2/3 m.-nyire nő s szövőfonó anyagot szolgáltat s ugy használják, mint az espartót (l. o. és Alfafű). Valamennyi pelyvás fű között ennek van a legnagyobb virága.

Lygodium

Sw. (növ.) l. Iszalagpáfrány.

Lykaon

a görög mitologiában Pelasgos és Meliboia fia, Arkádia egyik királya, aki Likosura városát építette. Több feleségétől 50 gyermeke született. Zeus, hogy próbára tegye, szegény vándor képében meglátogatta L.-t, aki egy gyermek húsát tálalta föl az istennek. Zeus erre haragjában villámaival agyonsujtotta L.-t és gyermekeit; egyedül csak Nyktimos, a legifjabb, menekült meg Gea kérelmére. Ovidius szerint Zeus farkassá változtatta L.-t, kinek e gaztette idézte elő később a hellén mitologiában is meglevő vizözönt.

Lykeion

l. Athén (II. köt., 274. old.).

Lykeios

Apollónak (l. o.) egyik mellékneve; kezdetben a világosság istenét értették rajta, később azonban már a farkas lukoz fogalmával és Lykiával is kapcsolatba hozták.

Lykia

l. Likia.

Lykomedes

a dolopok királya, l. Achilleus és Theseus.

Lykophron

görög nyelvész és szomorujátékiró, szül. Kalkiszban Kr. e. 270 körül. Élete legnagyobb részét Ptolemaios Philadelphus alexandriai udvarában töltötte el s egy Kassandra (helyesebben Alexandra) c. melodrámát irt jambusokban. E darabja tele van homályos célzásokkal; keresett, nehezen érthető nyelvezete miatt, melyet mitologiai vonatkozások tarkítanak, az u. n. alexandriai költői iskola egyik legsajátosabb jelensége. Újabb kiadásai: Bachmann (Lipcse 1830); Kinkel (u. o. 1880); Scheer (Berlin 1881); Müller (Tzetzes kommentárjaival, Lipcse 1811). V. ö. Wilamowitz, De Lycophronis Alexandra (Greifswalde 1884).


Kezdőlap

˙