Macintosh

személynév, l. Mackintosh.

Macis

(franc., ejtsd: maszí), a Myristica officinalis L. magjának takarójából vizgőzzel lepárolt illanó olaj. Alkotó részei: pinér és miriszticin. Ez utóbbinak a hajkihullást megakadályozó hatást tulajdonítanak s ezért a M.-t hajerősítőszerek (szesz v. kenőcs alakjában) készítéséhez használják. L. még Szerecsendióvirág.

Mack

József, magyar szabadságharcos, szül. Budán, megh. Karolinában 1868 augusztus 27. A szabadságharc kitörésekor Pesten mint tűzmester az altiszti iskolában tanított. Részt vett az 1848 szept. 28-iki pákozdi csatában, hol tüzérei döntötték el az ütközet sorsát, mire Móga a hely szinén nevezteki M.-t századossá. Ezután Percel és Guyon seregében harcolt; dec.-ben a komáromi tüzérség főparancsnokává nevezték ki, 1849 jan. pedig alezredesi rangot kapott. Ápr. elején,midőn Simunich Komáromot ostromolta, M. állítólag hanyagul védelmezte a várat, amiért ápr. 4. elfogták, de a hadi törvényszék aug. 23. felmentette. A fegyverletétel után Erdélybe ment, hol összeesküvés gyanuja miatt letartóztatták; 1851. kiszabadult és Kiutahiába ment. Nemsokára állítólag Kossuth megbizásából ismét visszatért Erdélybe, hol összeesküvést szervezett; midőn azonban ezt felfedezték, M. még idejekorán É.-Amerikába szökött.

Mack

Károly (von Leiberich) báró, osztrák tábornok, szül. Neuslingenben (Franken) 1752 aug. 24-én, megh. St. Pöltenben 1828 okt. 22-én. 1770 óta szoltálta a császárt és miután magát Lacy alatt 1778-89. a törökök ellen kitüntette, II. József szárnysegéde lett és ezredesi rangot kapott. 1792-93. Koburg Josias császári fővezér oldalán harcolt Németalföldön és ő birta rá Dumouriezt (l. o.) arra, hogy az osztrákok kezeibe adja magát. 1794. szintén a franciák ellen harcolt és 1797. I. Ferenc császár táborszernaggyá tette. A Campo Formióban kötött béke után a nápolyi Bourbonok szolgálatába állott és a nápolyi sereg élén küzdött a franciákkal, kiket ugyan Rómából kiszorított, csakhogy az Angyalvárba szorult francia őrség nemsokára M.-ot távozásra kényszerítette a városból. Erre M. fegyverszünetet kötött a franciákkal. Ennek hirére azonban Nápolyban az alsó nép és a lazzaronik felkeltek M. ellen, ugy hogy ez a franciák táborába volt kénytelen menekülni; ezek pedig mint hadi foglyot Párisba vitték. Innen 1800. szöknie sikerült és visszatért Bécsbe. Az 1805. háboru kitörésekor a császártól és Károly főhercegtől azt a megbizást kapta, nyomuljon hamar egészen az Illerig és erősítse meg Ulm várát. M. ennek a parancsnak eleget is tett, demidőn 80 000 főnyi hada élén az Iller vonalát megszállva tartotta, a francia hadsereg Napoleon császár saját vezetése alatt (melynek támadását az udvar és Károly főherceg is Olaszország felől várták) hirtelen és több oldalról M. hadseregét bekerítette, mire ez fejét veszítvén, Ulm falai mögé menekült. Október 17-én csufos föltételek alapján, 20 000 emberrel letette a franciák előtt a fegyvert. Ulm vára ilyformán kardcsapás nélkül Napoleon kezébe került és Mack hadseregéből is csak néhány magyar huszárezred és velük Ferdinánd főherceg (a trónörökös) menekült meg fürge lovakon a biztos fogságtól. Magát M.-ot Napoleon császár szabadlábra helyezte, mire M. Bécsbe ment, hol haditörvényszék elé állították. A birák M.-ot gyávasága és ügyetlensége miatt halálra itélték, Ferenc császár azonban kegyelemből degradálásra és husz évi várfogságra itélte. Három évi fogság után Károly főherceg kegyelmet eszközölt ki M. számára, aki azután a magánéletbe vonult és némán türte el az újabban ellene felhozott vádakat. Egy külön iratban menteni iparkodott ugyan magatartását és az ulmi katasztrófát, de ez a védirat csak 45 évvel halála után (1873) jelent meg a Raumer által szerkesztett Historisches Taschenbuch-ban (V. foly., 3 kötet). V. ö. Angeli, Ulmund Austerlitz (Mittheilungen des k. und k. Kriegs-Archivs 1877 és 1879).

Mackay

(ejtsd: mekké) Károly, angol költő és iró, szül. Perthben 1814 márc. 27., megh. Londonban 1889 dec. 27. Londonban és Brüsszelben nevelkedett, s már 1830. a Courrier Belge munkatársa volt; 1832. visszatért Angliába, hol1834. kiadta Songs and poems költemény-kötetét. 1835-44. a Morning Chronicle munkatársa volt, ekkor Skóciában átvette a Glasgow Argus szerkesztését; 1848. az Illustrated London New szerkesztője lett, melybe 1851. óta a daloke gész sorozatátközölte; a közönség kedvezően fogadta e dalokat, melyekhez H. Bishop régi melodiákat alkalmazott. 1860. a London Review-t alapította, s 1862-65., a polgár-háboru alatt, a Times tudósítója volt az Egyesült-Államokból. Számos költői és prózai művei közül megemlítjük: History of London (1837); The hope of the world (1840); Longbeard a romance (1841); Legends of the isles (1845); Town lyrics (1848); Life and liberty in America (1859); A man's heart (1860), Forty years' recollections of life, literature and public affairs (1877); Gossamer and Snowdrift (1890) stb.

Mac Kean

(ejtsd: mek kin), county Pennsylvania É.-amerikai államban, 2600 km2 területtel, 42 365 lak., Smethport székhellyel.

Mac Keesport

(ejtsd: mek kiszport), város Pennsylvania É.-amerikai állam Alleghany countyjában, 22 km.-nyire Pittsburgtól, a Monongahela és Youghiogeny összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 20 741 (1880 8212) lak., szénbányákkal és virágzó acéliparral.

Mackeldey

Ferdinánd, német jogtudós, szül. Braunschweigban 1784 nov. 5., megh. Bonnban 1834 okt. 20. Helmstädtben tanult, hol 1808. a jog rendkivüli tanára lett; 1811. a marburgi, 1819. pedig az újonnan alapított bonni egyetemen kapott tanszéket. Legnevezetesebb munkája: Lehrbuch des heut. röm. Rechts (magy. is, A római jog tankönyve, ford. Báttaszéki L., Löw T. és Wagner G., Pest 1863-64) és Institutionen des heut. röm. Rechts (Giessen 1820).

Mackenzie

(ejtsd: mekkenzi), folyó É.-amerikában a Northest Territoriumon. A nagy Rabszolga-tóból szakad ki, amelynek leghosszabb folyói az Athabasca (l. o.) és a Peace-river. A M. nagyjából ÉNy-nak folyik kietlen vidékeken át, fölveszi a Liardot, a Telini-Diét, a Medve-tó lefolyását és a Raintsat és 1700 km.-nyi út megtétele után az É. sz. 69° alatt széles mocsáros deltában az Északi-Jeges-tengerbe ömlik. Vizkörnyékét 1 517 000 km2-re becsülik. Vize okt. 15-től jun. 15-ig be van fagyva. Nevét fölfedezőjéről Mackenzie Sándor skót utazóról kapta.

Mackenzie

Morell, angol orvos, szül. Leytonstonban 1837 jul. 7., megh. Londonban 1892 febr. 3. Orvosi tanulmányait Londonban, Bécsben, Budapesten (Csermáknál) és Párisban végezte, oklevelét Londonban 1862. nyerte el. 1863. kórházat alapított gégebetegek számára, később a gégészet tanára lett Londonban. Különösen ismeretes lett mint II. Frigyes német császár kezelő orvosa (1886), mely alkalommal a német orvosok részéről igen erős támadásoknak volt kitéve azért a diagnosztikus tévedéseért, hogy a császár (akkor még trónörökös) gégebaját ártatlan természetünek állította és befolyásával megakadályozta annak operativ úton való gyógykezelését. Nevezetesebb dolgozatai: Diseases of the throat and nose (1880-84); The use of the laryngoscope (1871); Diphteria, its nature and treatment (1879); The fatal illness of Frederic the Noble (London 1888). Ezt a német orvosok Die Krankheit des K. Friedrich III. (Berlin 1888) lecáfolták.


Kezdőlap

˙