Mágneses hiszterézis

l. Ewing-féle elmélet.

Mágneses indukció

Ha lágy vasrúdhoz egy mágnesnek egyik sarkát tartjuk, akkor a vasrúd maga is mágnessé lesz, de mágnességét ismét elveszti, ha a hozzátartott mágnest eltávolítjuk. A lágy vas ezen ideiglenes mágnesezése M.-nak neveztetik (l. Mágnesség). Továbbá igy hivják az elektromos indukció egyik nemét, t. i. az elektromos áramoknak mágnes segítségével való gerjesztését, mig az elektromos áramoknak ismét árammal való gerjesztése Volta-elektromos indukciónak v. Volta-indukciónak neveztetik. Az áramgerjesztés ezen módjait Faraday fedezte fel 1831. Az idetartozó alaptünemények a következők: Ha két egymáshoz tartozó párhuzamosan haladó vezető egyikén át valamely elektromos forrásnak áramát felváltva átbocsátjuk s azt megint megszakítjuk, akkor a másik vezetőben a zárás és megszakítás pillanatában rövid tartamu áramok keletkeznek, melyek egy az utóbbi vezetővel közlekedő galvanometer tűjének kitérése által kimutathatók. Az első gerjesztő v. indukáló vagy főáramnak neveztetik, az utóbbiak gerjesztett vagy indukált v. mellékáramoknak. A főáram zárásakor keletkező mellékáram a főárammal ellenirányu, megszakitáskor egyirányu. Mig a főáram zárva marad és sem intenzitása, sem pedig a két vezető viszonyos fekvése nem változik, addig mellékáram sem keletkezik, de a főáram intenzitásának vagy a két vezető viszonyos távolságának minden változása szintén mellékáramokat gerjeszt, és pedig olyformán, hogy a főáram intenzitásának növekedése v. a két vezető egymáshoz való közeledése, ugy mint a főáram zárásakor, ellenirányu - az intenzitás csökkenése vagy a vezetők egymástól távozása ugy mint megszakításkor - egyirányu mellékáramot gerjeszt. Hogy intenzivebb gerjesztett áramok jőjjenek létre, szükséges, hogy a párhuzamos vezetők lehetőleg hosszuak legyenek. Az ebből keletkező alkalmatlanság az által lett kikerülve, hogy mind a gerjesztő, mind a gerjesztett áram vezetésére szolgáló, jól szigetelő anyaggal (p. selyemmel) bevont rézdrótok mindegyike egy-egy üres fahengerre van tekerve; ezeknek egyike kisebb átmérőjü, mint a másik, ugy hogy a körültekert dróttal együtt a másiknak üregébe belefér (l. 1. ábra). Az áramoknak a leirt módon való gerjesztését nevezte Faraday voltaelektromos- vagy voltaindukciónak.

[ÁBRA] 1. ábra. Indukció áram által.

Ha a főáram vezetésére szolgáló tekercset mágneses vagy ideiglenesen mágnesezhető lágyvashengerrel pótoljuk, akkor szintén indukált áramokat nyerhetünk. A mágnes vagy mágnesezett vashenger áramhengernek (solenoidnak) tekinthető, melynek felületén, ha déli végét magunk felé tartjuk, az áramok az óramutató mozgásának értelmében keringenek (l. Elektrodinamika). Ha ilyen mágnest a gerjesztett áram tekercsébe betolunk, vagy egy a tekercsbe állandóan elhelyezett mágnesnek mágneses állapotát bármilyen módon fokozzuk, vagy egy a tekercsben levő lágyvasmagot, p. állandó mágnesnek közelítése által megmágnesezünk, mindannyiszor a mágnes áramaival ellenirányu, az ellenkező műveleteknél pedig egyirányu gerjesztett áramokat nyerünk (l. 2. ábra).

[ÁBRA] 2. ábra. Indukció mágnes által.

Az áramgerjesztés ezen neme neveztetik M.-nak. Mind a kétféle M.-nak jelzett törvényei egy tételben kifejezhetők, mely felfedezője után Lenz-féle törvénynek neveztetik: Ha elektromos áram vagy mágnes közelében vezetőt mozgatunk, akkor ezen vezetőben olyan irányu áram gerjeszttetik, hogy annak a gerjesztő áramra vagy mágnesre gyakorolt hatása ezen mozgást akadályozza. Az áram zárása v. növelése, valamint a mágnesség keltése vagy fokozása itt a közelítéssel, az ellenkező műveletek a vezetőnek távoltásával egyértelmü. Az M. törvénye ezen alakban kifejezve, az M. tüneményeinek az energia megmaradásának törvényével való egyeztetésére is utal. A közelítésnél gerjesztett áram a gerjesztő árammal ellenirányu; de ellenirányu áramok egymást taszítják s ugy a vezetők közelítése M. mellett nagyobb munkát igényel, mint amennyi árammentes állapotban szükségeltetnék. A felhasznált munkatöbblettel, a keletkezett elektromos energia egyenértékü. Éppen ugy áll a dolog a vezetők viszonyos távolságának növelése által indukált ellenirányu áramoknál is.

Faraday a föld mágnessége által is áramokat gerjesztett. Egy szigetelt dróttal körültekert lágyvashenger, mely a mágneses meridiánra merőleges tengely körül forog, a föld mágneses hatása által mindannyiszor mágnessé válik, ahányszor a lehajlási tű helyzetébe jut s mig tovább forogván, az erre merőleges helyzetben mágnességét elveszti, egy fél fordulat után megint mágneses, de az előbbivel előbbivel ellentétes állapotba jut. Mágneses állapotának ezen folytonos változása a körülcsavart vezetőben megfelelő irányu áramokat gerjeszt, melyeket egy a vezető végeivel összekapcsolt galvanometer jelez. A kisérlet akkor is sikerül, ha a sodronytekercsből a lágyvashenger hiányzik, csakhogy ez esetben a gerjesztett áramok jóval gyöngébbek. Arago hét évvel Faraday felfedezése előtt észrevette, hogy lengő mágnestű alá elhelyezett jó vezető a tűnek lengését feltünően csitítja s a kisérletet megfordítva, a tű alá elhelyezett jó vezetőnek gyors forgása által a tűt egyensúlyhelyzetéből kitérítette, sőt forgásba is hozta. Az idetartozó tünemények csoportját, az u. n. forgási mágnességet, Faraday kisérletei alapján az elektromos indukcióra vezette vissza. Erős mágnes sarkaihoz lehetőleg közel rézkorongot forgatott (l. 3. ábra).

[ÁBRA] 3. ábra. Mágnes-indukció forgó rézkorongban.

A korong kerületének a mágnes sarkai közé eső részéhez dörzsölő van alkalmazva, mely a galvanometer egyik sodronyával van összekapcsolva. A galvanometer másik sodronya a korong fémtengelyéhez vezet. Mig a korong forog, a galvanometer tűje állandóan egyfelé tér ki; ha a korong ellenkező irányban forog, az áram iránya is megfordul s a tű ellenkező irányban tér ki. E kisérlet arról is nevezetes, hogy ez esetben az indukált áram az eddig leirt igen rövid tartalmu gerjesztett áramokkal szemben folytonos. Miután minden vezetőben áram indukáltatik, ha egy közelében levő másik vezetőben keringő áram intenzitása változik; ennélfogva várható volt, hogy egy és ugyanazon tekercsben, melyben a rajta áthaladó áram változik, illetőleg áthalad és megszünik, minden egyes drótmenet a szomszédos menetekre indukáló hatást gyakorol. Ezen áramok, melyeknek létezését szintén Faraday mutatta ki, extra áramoknak (külön áramoknak) neveztetnek. Az áram zárása pillanatában keletkező extra áram a főárammal ellenirányu s miután azzal egy dróton halad, azt gyöngíti; a megszakítás pillanatában keletkező extra áram a főárammal egyirányu s ennélfogva azt erősbíti. Feltünik ez már, ha p. egy és ugyanazon telepnek áramát majd rövid záródróttal, majd beiktatott tekerccsel zárjuk-nyitjuk. Ez utóbbi esetben, bár az áram a tekercsével növelt küldő ellenállás folytán gyöngült, mégis a megszakításnál mutatkozó szikra erősebb, mint tekercs nélkül. A leirt módok valamelyike szerint gerjesztett rövidtartalmu áramok a mellettök levő vezetékben új áramokat - másodrendü áramokat - gerjeszthetnek, melyekkel szemben az előbbiek elsőrendüeknek neveztetnek; a másodrendüek által harmadrendü áramok gerjeszthetők; világos, hogy ezen fokozásnak elméletileg nincsen határa. Az elsőrendü gerjesztett áramok egyenkint két másodrendüt, minden egyes másodrendü megint két harmadrendüt gerjeszt s igy tovább. A volta-indukció tetemesen erősbíthető, ha a főtekercs üregébe lágyvasmag vagy egy lágyvasvesszőkből álló nyaláb tétetik. A főáram zárása és megszakítása által a lágyvas felváltva mágneses lesz és mágnességét elveszti s igy áram és mágnes együttesen és egy értelemben hat a gerjesztett tekercsre. A hiszterézis (l. Ewring-féle elmélet) folytán a vas mágneses állapota nem változik oly hirtelen, mint a főáram intenzitása, különösen nem akkor, ha a lágyvas egy összefüggő tömegből áll és ugy az indukált áramok lefolyása lassíttatik, bár erejök a vas behatása alatt fokozódott. Ha kivánatos, hogy az indukált áramok lehetőleg rövid tartalmuak legyenek, egy tömör vasmag helyett egymástól szigetelt vaspálcákat vagy lemezeket kell használni, melyekben a mágneses állapot változása gyorsabban történik. A gerjesztett áramok felfedezése alkalmat adott oly gépeknek szerkesztésére, melyekkel a különböző gyakorlati céloknak megfelelően lehetőleg erős és állandó, vagy pedig lehetőleg magas feszerejü és állandó, vagy pedig lehetőleg magas feszerejű és állandó, vagy legalább minél sűrübben egymásra következő indukciós áramokat lehet előidézni. Ilyenek a különböző mágnetoelektromos és az ezekből keletkezett dinamoelektromos gépek (l. o.) és a galvanoelektromos indukciógépek vagy szikrainduktorok.

Mágneses kalapács

készülék, mely különösen az elektromos indukciós készülékeknél arra a célra szolgál, hogy az indukáló áram önműködőleg gyors egymásutánban záródjék és megszakadjon, miáltal a gerjesztett áramok sűrü egymásutánja is eléretik.

Mágneses körök

l. Mágneses indukció és Mágneses párhuzamos körök.

Mágneses kúra

az u. n. állati mágnesség alkalmazásán alapuló gyógyító módszer. A tan megalapítója Mesmer (l. o.), ki szerint az egész világegyetem egy az éternél finomabb fluidummal van betöltve. Ez a fluidum szolgál ama hatások átvitelére, melyeket az égi testek egymásra és a földre gyakorolnak, és ugyanennek mozgásai útján hat az egyik állati test a másikra. Mesmer eleinte a gyógyításhoz a mágnesvasat használta, később ezt elhagyva, tisztán az állami mágnességet alkalmazta kézzel való érintés, továbbá fa, üveg, vas stb. tárgyak útján, melyek szerinte képesek az állati delejességet átvinni. Miután tana heves ellenmondást keltett, Mesmer Bécsből Párisba ment, hol sok követőre talált, közöttük Puységeur fedezte fel a szomnambulizmust. Németországban Lavater, Wienholt, Olbert, Bicker, Bückmann, Pezold és Selle foglalkoztak M.-val. Kieser a mágneses erőt tellurizmusnak vagy amennyiben fémekből áramlik ki, sziderizmusnak nevezte. Gmelin, Passavant stb. az idegétert vélték benne felismerni, mig Reichenbach a kezek kipárolgásában egy addig ismeretlen, jól jellegezhető természeti erőt, az odot, iparkodott kimutatni. A kezeknek különféle módon és irányban a beteg egyén teste felett való simítgatása, húzása által, az illető többé-kevésbbé mély álomba merül, melyet ma mint hipnózist (l. o.) ismerünk. Alkalmas egyének e mély álomból átvezethetők az ébrenalvás v. szommambulizmus szakába, melyben adott kérdésekre felelnek és állítólag a szommambulnak szellemi képessége, közönséges békóitól felszabadítva, nemcsak saját testi állapotát képes teljesen felismerni, hanem megismeri a számára szükséges gyógyszereket, sőt ez az állapot magasabb fokozatú szakaiban (elairvoyance) a multat, jövőt beláthatja, térbeli távolságokon áthatolni képes. Az idevágó kisérletek s leirások mind hiján vannak a szigoruan tudományos ellenőrzésnek, mely egyedül volna képes hitelességöket megállapítani. A hipnotizmus tanulmányozása révén kiderült, hogy a leirt kisérletek legkönnyebben hiszteriás, már betegségüknél fogva fantasztikus álmodozáshoz és elferdítésekhez szokott egyéneken végezhetők s igy érthető, hogy annak idején annyi kitünő orvos és természettudós hitt a magnetizmus részben való, részben hazug alapon nyugvó tüneményeiben. Már 1814. Abbé Faria, ki Indiából jött Párisba, kimutatta, hogy a delejes álom és gyógyitás előidézéséhez semmiféle természetfölötti vagy idegen erő nem szükséges; az álomnak oka nem a delejezőben, hanem a médiumban rejlik, mely elv alkotja ma is a hipnotizmus és szuggeszció alapját.

Mágneses mappák

a Föld felületének szöghű (tehát többnyire Merkator-féle) vetületébe berajzolt izogonok, izoklinok, izodinamok, mágneses meridiánok és mágneses egyensúlyi vonalak rendszere (l. Földmágnesség). E M. részben a Föld mágneses magaviseletének tanulmányozására szolgálnak, részben pedig a mágnestűre támaszkodó utazónak, különösen hajósnak megadják a helyenként uralkodó mágneses elemeket, különösen az irányításoknál oly fontos deklinációt. Mivel valamennyi mágneses elem időbeli változásoknak van alávetve, a M. időről-időre újból szerkesztendők. Áttekintésül ajánlhatók a Berghaus Physikalischer Atlas-ban levő M., fokozottabb igényeknek megfelelnek a hamburgi Deutsche Seewarte által időközönkint kiadott M.

Mágneses meridián

a földmágneses erő irányán átfektetett függélyes sík neve, továbbá ezen síknak a földfelülettel vagy valamely vizszintessel való metszője. Kijelölésére szolgál a szabadon, vertikális tengely körül forogható mágnestű, melynek mágneses tengelye egyensúly esetében mindig a M.-ba áll be. Mivel a mágneses tengely nem esik össze szükségképen a mágnestű geometriai tengelyével, a M. meghatározására a tűt meg kell fordítani, ugy hogy előbbi alsó lapja a második egyensúlyi helyzetben felül legyen. Ekkor a két fekvés geometriai tengelyeinek közepes iránya pontosan a M. helyzete. Ennek a csillagászati meridiánnal képezett szöge a mágneses deklináció v. elhajlás. A mágneses mappákban a M. az egyensúlyi vonalakra minden pontban merőleges görbékkel (a mágneses egyensúlyi vonalak derékszögü trajektoriáival) nyer kifejezést.

Mágneses mező

l. Mágnesség.

Mágneses párhuzamos körök

(parallelák), szinonim elnevezése az izoklin vonalaknak, melyek menete elég közel simul a földrajzi parallelkörök menetéhez. Ezek tehát mindazon helyek összessége, melyeken az inklinációtű ugyanazon állandó szögletet képezi a horizonthoz. A déli és az északi inklinációt egymástól elválasztó M., melyen az inklináció maga null, a mágneses equator vagy az aklina (hajlás nélküli vonal) nevét viseli. Ez a geográfiai equator mentén halad, ezt azonban több pontban metszi: Afrika Ny-i partján és a Csendes-oceánban Uj-Hannovertől É-ra. E két metszési pont között a mágneses equator az É-i féltekén fekszik, legészakibb pontjának geometriai szélessége 14°, azokon tul a D-i féltekén, hol mintegy 13° déli szélességet ér el. M.-nek nevezik gyakran azon, ugyancsak a geográfiai parallelákkal nagyjában párhuzamosan haladó görbéket is, melyeken a földmágneses potenciále ugyanazon állandó értéket képviseli. Ezek gyakran földmágneses egyensúlyi vonalak nevét is viselik.

Mágneses vezetőképesség

a. m. mágneses-indukció (l. o.).


Kezdőlap

˙