Magnézium-ammoniumfoszfát

Foszforsavas ammoniummagnézium. E vegyület fehér kristályos csapadék alakjában leválik, ha bármely magnéziumsó oldatához ammoniumklorid-oldatot, ammoniát és végül dinátriumhidrofoszfát-oldatot öntünk; képlete Mg(H4N)PO4+6H2O. A M. rombos kristályokból áll; vizben igen nehezen oldódik, ammoniákot tartalmazó vizben ugyszólván oldhatatlan és ezért a M. még igen híg oldatokból is leválik. Hígított savak könnyen oldják. Oldhatatlansága miatt a M.-ot a kémiai analizisben a magnézium, illetve a foszforsav kimutatására és mennyiségi meghatározására használják. A M.-ból hevítéskor előbb a kristályviz távozik el, erősebb izzításkor pedig vizet és ammoniákot veszítve, magnéziumpirofoszfáttá alakul (Mg2P2O7), amelynek súlyából a magnézium, illetve a foszforsav mennyisége kiszámítható. A M. a szervezetben is képződik a húgyhólyagbántalmak némely eseteiben, amikor mint húgykő rakódik le a húgyhólyagban.

Magnéziumbromid

Brómmagnézium. A tengervizben, sós forrásokban és némely ásványvizben előfordul. Előállítása ugy történik, hogy a magnéziumkarbonátot brómhidrogénsavban oldják és az oldatot a légszivattyu burája alatt koncentrált kénsav fölött besűrítik. Az oldatból kiváló és a levegőn igen könnyen szétfolyó kristályok MgBr2+6H2O képletnek felelnek meg. Vizben igen könnyen oldódik; oldata a főzéskor lassankint elbomlik és ekkor brómhidrogén és magnéziumoxid képződnek belőle. Hevítéskor bazikus M. képződése közben szintén elbomlik.

Magnéziumcitrát

l. Citromsav.

Magnézium-csoport fémei

A magnéziumhoz hasonló sajátságu fémek csoportja, melybe a magnézium, berillium, cink és kadmium tartoznak. Ezek közül a két elsőnek fajsúlya és atomsúlya is igen alacsony, a két utolsónak ellenben meglehetősen nagy. Vegyületeikben két vegyértékü pozitiv gyökként szerepelnek. A M. a negativ elemekkel elég könnyen egyesülnek és a vizet magasabb hőmérsékleten elbontják; hígított savakban hidrogénfejlődés közben igen könnyen feloldódnak. Hidroxidjaik és oxidjaik vizben oldhatatlanok. Gyakrabban előforduló sóik - karbonátjaik és foszfátjaik kivételével - vizben oldódnak.

Magnézium-fény

Ha magnézium-szalagot v. drótot meggyujtanak, vakító fehér fénnyel ég el, melyet a szem nem képes elviselni. 0,297 mm. vastag magnéziumdrót égése 74 sztearingyertyának megfelelő fényt ad; a napfény 524-szer erősebb. Mivel a M. igen sok kémiai hatásu sugarat tartalmaz, sötét helyiségek, mint barlangok, földalatti üregek, bányák stb. M. mellett fotografálhatók. Baj, hogy a magnézium égésekor képződő magnéziumoxid sűrü fehér füstöt alkot. Lámpákat is készítenek, melyekben a magnézium-szalagot óramű hajtja, olyformán, mint a Morse-táviró papirszalagját és az égő rész homorú tükör gyutópontjában van. Nagyobbmérvü fényhatások elérése végett magnéziumfáklyákat használnak.

Magnéziumfoszfátok

Az ortofoszforsav háromalju sav, igy tehát három M. lehetséges. Ezek a szabályos M.; a kétalju M. és az egyalju M.; a két utóbbi só savanyu só.

Mg3(PO4)2 Mg2H2(PO4)2 MgH4(PO4)2

szabályos M. kétalju M. egyalju M.

Ezenkivül a foszforsavnak több bázisos magnézium sói is lehetségesek.

A szabályos, háromalju M. v. tri-M. A természetben is található, a wagnerit ásványban megnéziumfluoriddal vegyülve. Előfordul továbbá a csontokban és némely növények magvában. E sót ugy kapják, hogy a magnéziumsók oldatát szabályos nátriumfoszfát-oldattal elegyesítik és a keletkezett csapadékot kimosás után megszárítják. Az igy előállított szabályos M. 5 molekula kristályvizet tartalmazó fehér por, mely vizben nem oldódik, de híg savak könnyen feloldják.

A kétalju, egyszer savanyu v. di-M. Fehér kristályos csapadék alakjában leválik, amikor a magnéziumsók oldatát dinátriumhidrofoszfát-oldattal elegyítik. E só vizben kis mennyiségben, de savakban igen könnyen oldódik és a vizzel való főzéskor foszforsavra és poralaku szabályos M.-ra bomlik.

Az egyalju kétszer savanyu v. mono-M. Képződik akkor, ha magnéziumkarbonátot foszforsav fölöslegében feloldunk. Az oldat besűrítésekor mint nyulós savanyu tömeg marad vissza, mely vizben könnyen oldódik.

A magnéziumnak pirofoszforsav sói közül megemlíthetjük a magnéziumpirofoszfátot, mely kristályos csapadék alakjában válik le, ha a magnéziumsók oldatát nátriumpirofoszfát-oldattal elegyítik. Képlete Mg2P2O7+3H2O. A vizmentes só Mg2P2O7 képződik akkor, ha a magnézium-ammoniumfoszfátot (l. o.) erősen izzítjuk. A metafoszforsavsók közül a magnéziummetafoszfát mg (PO3)2 képződik akkor, ha a magnéziumkarbonátot foszforsavval 316°-ra hevítik.

Magnéziumhidroxid

Képződik mint fehér kocsonyás csapadék akkor, ha a magnéziumsók oldatát kálium- v. nátriumhidroxiddal elégetik; képlete Mg(OH)2. A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos M. ugy készül, hogy a magnéziumoxidot jól bedugható edényben fölös mennyiségü desztillált vizzel elegyítik és többször összerázzák. A Magyar gyógyszerkönyv szerint a M.-nak savakban pezsgés nélkül (széndioxid) és könnyen kell feloldódni. A M. fehér, laza por, mely vizben ugyszólván oldhatatlan; izzításkor vizet veszítve magnéziumoxidot hagy hátra. Gyógyszerül és az arzénikummal történt mérgezéseknél ellenméreg gyanánt használják; az olyan készítményt, mely savakkal pezseg, a gyógyszerkönyv szerint nem szabad használni.

Magnéziumjodid

jódmagnézium. Csekély mennyiségben a tengervizben és némely tengeri növények hamujában található. Magnéziumkarbonátból ugy készül, hogy azt jódhidrogénsavban oldják és a légszivattyu burája alatt kénsav fölött besűrítik. A levegőn igen könnyen szétfolyik, ezért igen nehezen kristályosítható; képlete MgJ2. Hevítéskor még könnyebben bomlik, mint a magnéziumbromid.

Magnéziumkarbonát

szénsavas magnézium. A magnéziumnak egy szabályos, egy savanyu és több bázisos karbonátja ismeretes. A szabályos M. (MgCO3), mely a természetben mint magnezit fordul elő, ugy készül, hogy a magnéziumszulfátoldatot nátriumhidrokarbonát-oldattal elegyítik és 160-170°-ra melegítik, a keletkezett csapadékot leszűrik és megszárítják. A szabályos M. tiszta vizben oldhatatlan; kis mennyiségben oldódik szénsavtartalmu vizben, de ekkor magnéziumhidrokarbonáttá (MgH2(CO3)2) alakul át, mely az u. n. kemény vizekben is előfordul. A bázisos M.-ok mint csapadékok előállanak akkor, ha a magnéziumsók oldatát az alkali fémek karbonátjainak oldatával elegyítik. Ezeknek összetétele függ az oldatok töménységétől és hőmérsékletétől. A bázisos M.-ok közül egy magnézium carbonicum hidroxydatum (magnesia alba) a magy. gyógyszerkönyvben hivatalos szer, mely az említett módon készül, de forró oldatokkal; képlete 3MgCO3.Mg(OH)2+3H2O. Fehér szinü, igen könnyü por, vizben nem oldódik, savak pezsgés közben (széndioxid) igen könnyen oldják. Gyógyszerül és a magnéziumoxid előállítására használják, ezért rézzel, cinkkel stb. fertőzöttnek lenni nem szabad. A magnézium karbonátjai izzításkor kivétel nélkül elbomlanak és széndioxid (esetleg viz) távozása közben magnéziumoxidot hagynak hátra.

Magnéziumklorid

klórmagnézium. A tengervizben, sósforrásokban és igen sok ásványvizben előfordul; lakatrésze számos ásványnak (karnallit, boracit stb.). Ugy készül, hogy a magnéziumoxidot vagy a magnéziumkarbonátot sósavban oldják és az oldatot a légszivattyu burája alatt koncentrált kénsav fölött besűrítik. Az oldatból a M. monoklin kristályokban válik ki; képlete MgCl2+6H2O. Gyárilag a karnallitból (MgCl2.KCl) készítik. Vizben igen könnyen oldódik, az oldat forralásakor a M. elbomlik; ekkor magnéziumoxid és sósav keletkezik belőle. Ezért az olyan desztillált vizben, mely M. tartalmu vizből készült, sósav is lehet. A M. magasabb hőmérsékre hevítve, bazikus M. képződése közben elbomlik. A M. az alkali fémek kloridjaival vizben oldható kristályos kettős sókat képez. Ezek közül a magnéziumammoniumklorid (MgCl2.(H4N)Cl+6H2O) a hevítéskor ugy bomlik el, hogy a viz és az ammoniumklorid eltávozik belőle és vizmentes M. marad vissza. A káliumkloriddal képezett kettős sóját a magnéziumfém előállítására használják.


Kezdőlap

˙