Makkgyuladás

a balanitisz cimen leirt önálló megbetegedésen kivül a kankó, lágyfekély és keményfekély következményeképen is keletkezhetik. Ezen esetekben az alapbántalom gyógykezelése melett kellő gondot kell fordítani a makk tisztántartására. Ha a M. oly nagyfoku, hogy a fityma róla le nem húzható, akkor borogatásokat kell alkalmazni és szükség esetén művi beavatkozásra is kerül a sor.

Makkoltatás

az, midőn a sertéseket ősszel és télen a tölrgy- és bükkfaerdőkbe hajtják, hogy a fákról lehulló tölgy- és bükkmakkot felegyék. A M. főleg csak nálunk és a Balkán-félszigeten szokásos, mig más országokban emberek gyüjtik a makkot össze és az istállóban etetik a sertésekkel. Megkülönböztetnek futó- és teljes M.-t. Futónak akkor mondják a M.-t, ha kevés makk teremvén, a sertések csak mindennapi takarmányszükségletüket fedezik vele, teljes pedig akkor, ha a makk oly bőven termett, hogy a sertések meghíznak az erdőben. A sertés csak 8-10 hétig eszi a makkot jőízüen, később megunja és lesoványodik; azért csak addig célszerü a M.-t folytatni, mig a sertéseket gyarapodni látjuk. A teljes M. a sertéshizlalás legolcsóbb neme, de a sertések a cser- és tölgy-makktól kevésbé ízletes húst és zsirt termelnek s mint a kukoricától, minélfogva vagy M. közben is kukoricáznak vagy a M.-t 2-4 hétig tartó tengerihizlalással szokták megtoldani, hogy a sertések húsa és zsirja javuljon. A M. csak jó erőben levő egészséges, edzett és mozgékony sertéseknél alkalmazható, mig a nagyon fiatal és vén sertések, valamint a kényes külföldi sertésfajták nem birják ki a M.-sal járó megerőltetést. egy kifejlett sertés hizlalására 5-8 hektoliter makkot számítanak. A tölgymakk mintegy harmaddal értékesebb mint a bükkmakk, azért mert a tölgymakk nagyobb és vékonyabb héju, minélfogva a sertész kevesebb fáradsággal lakik jó vele.

Makkos-Mária

l. Budakesz.

Makkrakás

v. lyukvetés (erdészet) legegyszerübb vetési módja a nagyobb magvaknak (tölgy, bükk, dió, gesztenye stb.). A magot egyenkint v. 2-3-ával e célra külön készített lyukakba 2-5 cm. mélyre vetik, földdel betakarják v. betapossák. A mag felvételére szolgáló lyukat kapával vagy e célra szerkesztett lyukütő vasakkal készítik. Lapályos, mezőgazdaságilag is használható területeken eke után is szokták vetni a magvakat olyképen, hogy minden 4-6-ik barázdába hosszában magot raknak s a következő barázda reáhulló földje lesz a magtakaró. A sorközöket lehet aztán 3-4 évig mezőgazdaságileg is használni.

Makklár

nagyközség Heves vmegye egri j.-ban, (1891) 2308 magyar lak., vasúti megálló, postahivatal és postatakarékpénztár.

Maklári

János, ref. lelkész, tanult Sárospatakon, hol 1780. főiskolai szeniorságot viselt. 1785 januártól 1780 februárig Kassán, ettől fogva 1807 ápr. 19. Felsődobszán lelkészkedett. Nem bizonyos, csak valószinü, hogy itt és ekkor halt meg. Közkedveltségü könyveket irt. Keresztény oskola (De Losea után németből ford. Pozsony 1795); Reggeli és estveli imádságok (Kassa év nélkül); Lelki jó illattétel (imakönyv 1800, igen sok kiadást ért, még 1863. is megjelent). Van egy történeti irányu műve is: A magyar történetnek rövid rajzolatja (Detelbach után, Pest 1792).

Maklári Pap

Lajos, ref. lelkész, szül. 1816. Gicén (Gömör), meghalt Berzétén (Gömör) 1869 május 25-én. 1823-tól Losoncon, 1826-tól Sárospatakon tanult, hol 1841-ben, teologiát végzett. Ekkor lelkész atyja mellé segédül ment s a következő évben annak helyére rendes lelkésszé választott. Innen 1854 a berzétei egyház hivta meg s ettől fogva ebben működött. A gömöri egyházmegyének, valamint a tiszáninneni egyház kerületnek jegyzője volt s mint ilyen jó szolgálatot tett azzal, hogy az egyházmegye könyveiből és levéltárából egy pontos tárgy- és névmutató főkönyvet készített. Önállóan megjelent munkái: Bibliai egyezményes szótár (Pest 1855); Konfirmációi káté. (Rozsnyó 1867); Temetési egyházi beszéd-vázlatok (Debrencen 1870).

Makó

r. t. város Csanád vármegyében, a Maros jobbpartján, a vmegye törvényhatóságának, a kir. pénzügyigazgatóságnak és tanfelügyelőségnek, a központi járás szolgabirói hivatalának, az államépítészeti hivatalnak, j.-biróságnak, kir. közjegyzőségnek, pénzügyigazgatóságnak, az adóhivatalnak s pénzügyőrségnek, csendőrőrsparancsnokságnak székhelye. Van állami főgimnáziuma, alsófoku kereskedelmi és ipariskolája, polgári leányiskolája, többféle egyesülete, vmegyei kórháza, ipartestülete, három takarékpénztára, ipar, és kereskedelmi társulata; az osztrák-magyar bank itt mellékhelyiséget tart fenn. Itt jelennek meg a Maros (XXVII. évf.) és a Makói Hirlap (X. évf.) cimü politikai hetilapok. Lakóinak száma 1850. 22426 volt, 1869. már 27449 jelenleg (1891) 32663, közte 32133 magyar, 228 német, 73 tót s 53 oláh, 1 rutén, 2 horvát, 13 szerb, egyéb 60; hitfelekezetre nézve 12215 r. kat., 1395 gör. kat., 49 gör. keleti, 3 unitárius, 508 ág. evang., 17174 ref. és 1277 zsidó, egyéb 42. Ezek között a nazarénusok (hivők) száma 200. A házak száma 6378. M. lakói igen szorgalmasak s törekvők, kik különösen a kertészetben igen ügyesek; vöröshagymájuk ma jövedelmező világkereskedelmi cikk, s más zöldséget, barackot és szőllőt is nagy mennyiségben szállítanak kivált Hamburgba, Oroszországba és Angliába. Ipari vállalatai közül a tégla- és tetőcserépgyár és 4 gőzmalom említendő. Marhavásárai élénkek. Van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. A Temesvárt székelő csanádi püspöknek itt kastélya van. M. határa 26859 ha. = 46712 kataszt. hold. M. királyi mezőváros (oppidum regium) volt s 1717. és 1718. mint ilyen 200 rénes frtot fizetett a kamarának. 1719. a király Nádasdy László csanádi püspöknek s következőinek adta át, de ezeknek 1777-ig csak árendát adott, hanem ettől kezdve Kristovich püspök úrbéri szolgálatot kezdett követelni. 1821. a Maros a nagy töltést elszakítván, a várost elborította. 745 házat eldöntött s szőllőit elpusztította. V. ö. Reizner János, M. város története (Szeged 1895).

[ÁBRA] Makó város címere.

Makó

v. majo, a legfinomabb pamutfaj, amely főleg Egyiptomban terem, hol jumel a neve. Sárgás árnyalata és selymes fénye miatt harisnyanemüek gyártásánál nyersen, azaz fehérítés s festés nélkül is használják.

Makó

vitéz, 1217. II. Andrással együtt indult a Szentföldre. Hosszas útjának fáradalmait tüzes borokkal feledtette. Egyszer végre szép várost pillantott meg, melynek tornyairól a kereszt jelei intettek feléje. Térdre hullt a törődött zarándok s fenhangon adott hálát Istennek, hogy végre - Jeruzsálembe juttatta. Pedig csak Spalato volt az, mit a dalmát borok hatása alatt Jeruzsálemnek nézett. Azóta járja az a közmondás, hogy «Messze van, mint M. Jeruzsálemtől». (Szirmay, Hungaria in parabolis, 129; Tóth Béla, Szájrul szájra, 15-16.) A mai M. neve azon időben Felvelnök volt s igy a közmondás nem vonatkozhatik a városra.


Kezdőlap

˙