Marosludas-besztercei helyi érdekü vasút

Hossza 92,24 km. Az u. n. Mezőséget szelvény át, ugy az építő anyagok hiánya, mint a talaj miatt igen nehéz viszonyok között épült. Legnehezebb rész a budatelki vizválasztó hol a csúszások ellen érdekesen védekeztek. Engedélyezett tényleges építési tőkéje 2185000 frt, km.-kint 23688 frt. Ezt megszerezték 982400 törzsrészvény és 1682200 névleges értékü elsőbbséggel. Az üzemet a magyar királyi államvasutak kezelik. Igazgatósági székhelye Kolozsvár.

Maros-Portus

Gyulafehérvárhoz tartozó telep Alsó-Fehér vármegyében, a Maros és vasút mellett, nagy só- és faraktárakkal és hajógyárral, melynek gyártmányai azonban csak durva fahajók. A M.-on fölfedezett római régiségekről Finály érkezik a Századok 1867. évfolyamában.

Maros-szamosközi nyelvjárás

a királyhágóntuli nyelvjárások (l. o.) közül a középső; központja Kolozsvár. Az ë helyett majdnem általánosan nyilt e-t, az o helyett hangsúlytalan szótagokban a-t ejt: ember, ostar, mostaha, az ők lovak. A kétféle é hangot megkülönbözteti az é és í hanggal. Használja ezeket a családi helyragokat: apámnitt vótam, menyek a papni, Pistánól jövök. Használja az elbeszélő multat s más összetett igealakokat: evém, menék, lát vala, irt volt, kellett vala.

Marosszék

azelőtt a székely székek egyike, melynek területe 1424,26 km2, lakóinak száma (1891) 92398 volt. Székhelye Maros-Vásárhely volt. Az 1876. XXXIII. t.-c. M.-ból alkotta Maros-Torda vármegyét, hozzákapcsolva Torda vármegyének 4 járását és Kolozs vármegyét s Naszódvidék néhány községét.

Maros-Torda

vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk királyhágóntuli részének egyik vármegyéje.

[ÁBRA]

É-on Beszterce-Naszód és kis darabon Románia, K-en Csik és Udvarhely, D-en, az utóbbi és Kis-Küküllő, Ny-on Torda-Aranyos és Kolozs vármegye határolja. Területe 4324,03 km2. M. vármegye nagyobbára hegyes-dombos. A vármegyét keresztülhasító Maros folyótól D-re a Görgényi havasok (l. o.) csoportja emelkedik, melyet a görgényi völgyből a Gyergyó lapályára átvezető Kereszthegyhágó (1422 m.) két részre oszt; az É-iban a Bumásza (1685 m.) és Batrina (1634 m.), a D-iben a Mezőhavas (1777 m.) a legmagasabb emelkedés. Utóbbiból indul ki a Nógrádmelléki hegysor, mely a Bekecsben (1080 m., l. o.) kulminál. A két hegység a Maros völgyéig bocsátja mindinkább alacsonyodó ágazatait. A Maros jobbpartján a Kelemenhavasok (l. o.) kiágazásai borítják a vármegye É-i részét; legmagasabb csúcsai a beszterce-naszódi határán emelkedő Pietroszul (2102 m.), Kelemenhavas (2022 m.) és Sztrunyóra (1994 m.). A vármegye DNy-i része a Mezőség hullámos térségéhez számítható, Folyóvizei közül legnagyobb a Maros, mely Oláh-Toplica mellett lép a vármegye földjére, s eleintén Ny-i, majd DNy-i irányt követve, az egész hosszában keresztül szeli, Szász-Régentől kezdve termékeny, tágas völgyet képezve. Baloldal felől a Görgény, Bölkény, Nyárád és Kis-Küküllő jelentékeny völgyei nyilnak feléje, mig jobbfelől csak néhány nagyobb hegyi patak (Toplica, Ilva, Ratosnya) önti belé vizét. A Mezőségen a Luc és Kapus vize s a mezőbándi és mezőkölpényi tavak emlithetők. Ásványos forrásai közül a szovátai és görgény-sóaknai sós források, s az oláhtoplicai földes viz a jelentékenyebbek. Éghajlata Ny-i részében szelid, K-i hegyesebb részében valamivel hidegebb; az évi közepes hőmérséklet Szász-Régenben 8,8oC., a leghidegebb hónapok a január -38, a legmelegebb a julius 18,9o közepes hőmérséklettel; a hőmérséklet szélsőségei 37,4 és -25,4o, az abszolut ingadozás tehát 62,8o. A csapadék évi mennyisége Száz-Régenben 641, Maros Vásárhelyt 714, Görgényben 718, a hegységek közt jóval több.

[ÁBRA] Maros-Torda vmegye címere.

Terményei az ásványország köréből nem számosak; a legjelentékenyebb a só, mely Maros-Újvár (l. o.) mellett óriási mennyiségben fordul elő s ott hazánk legnagyobb sóbányájában műveltetik; évi termelése mintegy 500000 q. Helyenkint jó agyag találtatik. A növényvilág gazdag és változatos; a vármegye összes termőterülete 406831 ha.; ebből szántóföld 113598, kert 8655, rét 48418, legelő 38359, nádas 507, szőllő 2256, erdő 195038 ha.; a földadó alá nem eső nemtermő terület 11644 ha. Legjelentékenyebb terményei a búza, zab, rozs, kétszeres, árpa és kukorica; ezenkivül kitünő kender és len terem. Jelentékeny a szőllő- és gyümölcstermelés is; különösen hiresek az itt termő almafajok és a dinnye. Az azelőtt jelentékeny dohánytermelés újabb időben nagyon csökkent. Fája a Mezőség kivételével bőven terem. Az erdők közt van 16744 ha, tölgyerdő, 77299 ha. bükk- és egyéb lomberdő, a többi fenyves. Az állami erdők kiterjedése 42372 ha. Állattenyésztése eléggé virágzó; házi állatainak száma az 1884. évi összeirás szerint volt a vármegyében 68834 db. magyar és 216 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 2611 bivaly, 10121 ló, 137 szamár és öszvér, 41020 sertés, 88771 juh és birka és 4646 kecske; továbbá 270082 db. tyúk, 7029 pulyka, 49269 lúd, 31009 kacsa, 12278 galamb és 5010 méhkas.

Lakóinak száma 1869-ben 165, 627 volt, jelenleg (1891) 177860; 1 km2-re 41 lélek esik. A lakosok közt van 102572 magyar (57,7%), 6438 német, 140 tót, 62179 oláh (35,0%) s 6531 egyéb; a magyarság tiz évi szaporulata 12730 lélek, vagyis 14,2%. A nem magyar ajkuak közül 23234-en (30,9%) beszélik a magyar nyelvet. Hitfelekezet szerint van 22207 római kat., 40250 gör. kat., 26787 gör. kel., 5826 ág. evang., 71846 helvét, 7212 unitárius és 3735 zsidó. Foglalkozás szerint ekként oszlik meg a lakosság: értelmiségi kereset 1455, őstermelés 46669, ipar 7630 kereskedelem 1334, hitel 32, közlekedés 216, járadékból élők 620 napszámosok 17210, házi cselédek 3666, háztartás 32715, egyéb foglalkozásu 350, foglalkozás nélküli 14 éven aluli 60436, 14 éven felül 4952, letartóztatottak 141. A lakosság főfoglalkozása a föld- s erdőmivelés, jelentékeny a gyümölcstermelés is. Ipara és kereskedelme csekély; műipara csak néhány nagyobb helyen található, de házilag a nép csaknem mindenütt űzi a fonó (kender-, gyapju-, szalma-, gyékény- és vessző-fonás) és szövőipart, ugy hogy ruházati és házi szükségleteit maga födözi, sőt eladásra is készít. Némi jelentősége van a faiparnak (fürészmalmok), az agyagiparnak (Makfalva, Görgény-Szt.-Imre) és malomiparnak (Maros-Vásárhely, Szász-Régen). Kereskedelmének s forgalmának fő cikkei a só, fa, állatok, gabona és nyerstermények; tojáskereskedése is igen élénk. Közlekedésének főere a magyar királyi államvasutak százrégeni vonala, mely 43 km. hosszban érinti a vármegyét. Az állami utak hossza 167 km., a törvényhatósági utaké 274 km.; miből csak 17 km. kiépítetlen.

Közművelődés tekintetében M. vármegye helyzete kedvezőtlen; a 6 éven felüli lakosságnak 57,0%-a, a női lakosságnak 73,1%-a nem tud sem olvasni, sem irni (Maros-Vásárhely városában csak 24,6 és 41,4%) s a 33395 tanköteles gyermek közül 9569, vagyis 28,6% nem jár iskolába. A vármegye területén összesen 282 iskola van, u. m.: 3 középiskola (ág. evang. fő- és r. kat. algimnázium Maros-Vásárhelyt és ág. evang. algimnázium Szász-Régenben), 6 ipari és kereskedelmi iskola, 1 polgári iskola, 1 felsőbb leányiskola, 160 elemi iskola, 10 kisdedóvó s 1 emberbaráti jellegü intézet. A szellemi élet központja Maros-Vásárhely, mely e tekintetben Erdélyben kiváló helyet foglal el.

Közigazgatás. M. vármegye 5 járásra oszlik és 1 szabad királyi és 1 rendezett tanácsu város van benn, u. m.:

[ÁBRA]

A vármegyében van 1 szabad királyi város (Maros-Vásárhely), 1 rendezett tanácsu város (Szász-Régen), 5 nagyközség, 201 kisközség s 66 puszta és telep. A községek általában kicsinyek, 2000-nél több lakosa csak 10-nek van és legnépesebbek Maros-Vásárhely 14212, Szász-Régen 6057, Oláh-Toplica 4929 és Mező-Bánd 3017 lakossal. Székhelye Maros-Vásárhely (l. o.). Az országgyülésbe M. vármegye 5, Maros-Vásárhely városa 2 képviselőt küld.

Egyházi tekintetben M. vármegye 20 róm. kat. egyháza az erdélyi püspöki, 79 gör. kat. egyháza közül 77 a gyulafehérvár-fogarasi, 2 a szamosújvári püspöki, 34 gör. kel. egyháza az erdélyi érseki egyházmegyéhez, 5 ág. vang. s 89 helvét egyházközsége az erdélyi, 13 unitárius hitközsége a kolozsvári egyházkerülethez tartozik; az izraelita hitközségek számla 3. Igazságügyi tekintetben az egész vármegye a marosvásárhelyi kir. tábla és törvényszék területéhez van csatolva; Maros-Vásárhelyt, Mező-Bándon, Nyárád-Szeredán és Szász-Régenben királyi járásbiróságok vannak az utóbbi telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel van felruházva. Illetékes királyi főügyészsége és pénzügyi birósága Kolozsvárt, bányabirósága Gyulafehérvárt, sajtóbirósága Maros-Vásárhelyt van. Királyi közjegyzője az utóbbi helyen és Szász-Régenben van; Maros-Vásárhelyt ügyvédi kamara székel. Hadügyi tekintetben az egész vármegye a marosvásárhelyi 62. sz. hadkiegészítő parancsnokság s a 22. honvéd gyalogezred területét alkotja; alakítja a 71. és 73. sz. I. oszt. és a 167. és 169. sz. II. oszt. népfölkelő zászlóaljat. Csendőrszárny- és szakaszparancsnoksága Maros-Vásárhelyt van. Pénzügyi tekintetben a Maros-Vásárhelyt székelő pénzügyigazgatóság területét alkotja; adóhivatala s pénzügyőrsége ugyanott és Szász-Régenben van. Ipari és kereskedelmi ügyekben a marosvásárhelyi kamara, közutak tekintetében az ugyanottani kerületi felügyelő, posta- és távirda ügyekben a kolozsvári igazgatóság hatásköre alá tartozik; államépítészeti hivatala a vármegye székhelyén van. A vármegyében 11 gyógyszertár van (ebből 4 Maros-Vásárhelyt).

Története. M. vármegye nagy részét Marosszék teszi. Történetét a régibb időkben homály fedi. Római telepnek számos nyomára akadunk. Sóvárad környékén Orbán Balázs egy nagyobb szabásu római castrum romjait találta, hol, mint egy római feliratos tégla bizonyítja, a costors pelestris alpensium egy osztálya állomásozott. A vármegyében átvonuló római út Nyárádtőnél a Marosszéket elérve két ágra oszlott s ugy vonult a vmegye területén át. A pápai tizedjegyzékekben a vmegyének majdnem minden községe előfordul már. 1417. Zsigmond idejében Nyárád táján a tatárok ellen kivívott győzelmekben a marosszékieknek nagy részük volt. Fő szerepet a nemzeti fejedelmek korában játszott. Lakóinak régi vitézsége dicsőséget hozott az egész székre, ugy hogy a csatában a fejedelem mellett másodsorban jobbról mindig a marosszékiek állottak. Kitünt a szék Szapolyainak az erdélyi trón alapítása által Magyarország lételét biztosító harcban. A nemzetiségi mozgalmakban, melyekben a székely megtámadott alkotmányt a fejedelmek ellen is védték. M. vármegye derekasan kivette a maga részét. A XVII. sz. hadjárataiban s II. Rákóczi Ferenc küzdelmeiben a nemesség régi dicsőségéhez új babért csatolt. Maros-Vásárhelyt tartotta Rákóczi 1706. a hirneves gyülést, melyen Erdély fejedelmévé választatott s neki a fenséges cím megadatott. Székely Mózest Básta ellen a marosszékiek segitették leginkább, kik 1801. és 1808. az általános inszurrekcióban is részt vettek. Legfényesebb korszaka azonban M.-nak az 1848-49. szabadságharc, melyben a magyar hadsereg legkiválóbb két honvédzászlóalját, a 12. és 87. és egy huszárcsapatot M. állította ki. A 12. zászlóalj már 1848 nov. 5-én a Maros-Vásárhelynél lefolyt csatában részt vett, majd onnan Háromszékre húzódván be, a széknek önvédelmi harcát kezdeményezte s abban tevékeny részt vett. Háromszék felszabadulta után Bem vezetése alatt a 12. zászlóalj részt vett az erdélyi hadjárat majd mindegyik nevezetes csatájában. Ott volt Besszterce és Borgónál, majd az oroszok betörése után a sófalvi csatában, 1849 julius 10. a besztercei csatában, jul. 16. a szeretfalvi visszavonulásnál, a szebeni átvonulásnál aug. 12. Szászsebesnél. 13. Kenyérmezőn, aug.17. Bem alatt Déváig nyomult elő, hol az erdélyi sereg romjai, Bem menekülte után, letették a fegyvert. A 87. zászlóalj szintén 1848 végén Toldalagi Ferenc gr., akkori főkirálybiró felhivására alakult. A zászlóalj Erdélyben küzdött egész a feketehalmi ütközetig, mely után az ország meg lévén az ellenségtől tisztítva, Bem által a Bánságban menő sereghez osztatott, 1849 ápr. 16. a Vaskapunál vívott győzelmes csata után átlépett a zászlóalj a Bánságba, hol részt vett a fehértemplomi ütközetben, mely után Földvárhoz, később Becsére rendeltetett, hol Vetter altábornagy seregébe a Guyon által vezénylett dandárba osztatott be. Legkiválóbb szerepét itt játszotta a Hegyesnél lefolyt ütközetben, fényes győzelmet aratva az ellenségen. Ezután Szegeden át Temesvárra rendeltetett, hol a döntő csatában újból részt vett. Világos után a zászlóalj egy része Déván át Erdélybe menekült, másik része Bemhez csatlakozott s Dévánál tette le a fegyvert.

Ami végre Marosszék régi közigazgatását illeti, az első királyok idejében a rabonbánok által a vidéken gyakorolt nemzeti kormányzat később az erdélyi vajdára ment át, ki a kormányzati hatalmat a vajdaszéken gyakorolta. A nemzeti fejedelemség alatt a vajdai tábla helyébe a fejedelmi v. királyi tábla lépett, melytől a fejedelemhez lehetett fellebbezni. A törvénykezést illetőleg M. vármegyében is az első forum a helyi elüljáróság volt, mely 3 frtig itélt érvényesen, mig a dultó 6, az alkirálybiró 12, a főkirálybiró 24 frtig itélt. Nagyobb ügyek az al- és derékszékekben intéztettek el, honnan a fejedelmi táblára és a fejedelemhez, később a Lipót-féle diploma után a királyi tábla és az udvari korlátnokságokhoz lehetett felebbezni. A rendes törvényszéken kivül még cirkáló törvényszékek is voltak, melyeket az alkirálybiró 4 ülnök és jegyzővel alkotott. Ezeken kivül évenkint négyszer, szükség esetén többször is székgyülések (gyrásgyülések) tartattak, melyen minden szabad székely részt vett. Ezek intézkedtek a belkormányzat minden ága fölött, választották az országgyülési képviselőket is, melyek száma azonban nem volt állandó, hanem 2-12 között ingadozott, 1848. a közigazgatás élén a főkirálybiró v. helyettese állott, kik választottak (Appr. Const. III. r. 76. c. 1. p.), azonfelül Marosszék élén egy főkapitány állott, ki azonban tisztán katonai főnök volt s azért, mig a főkirálybirák választattak, ezeket a fejedelem nevezte ki. III. Károly az állandó hadsereg felállitásakor, mint a többi székely, ugy ezen főkapitányságot is megszüntette.

Maros-Újvár

l. Maros-Újvár-Akna.

Maros-Újvár-Akna

(Maros-Újvár), nagyközség Alsó-Fehér vármegye marosújvári j.-ban, (1891) 3418 magyar és oláh lakossal, a járási szolgabirói hivatal s járásbiróság székhelye vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Itt van hazánk legnagyobb sóbányája, mely már a rómaiak idejében is mivelés alatt volt, de utóbb feledésbe ment. Újabban 1791. kezdték meg a bányamivelést. Az ottani sótömeg mintegy 1200 m. hosszu és 800 m. széles, vastagsága eddig 180 m.-ig van feltárva. A bányában átlag 550 munkás van alkalmazva; az üzemre 14 gőzgép szolgál, mely 307 lóerőt képvisel. A termelt sómennyiség 1892-ben 562630 q volt 5 millió frt értékben; a só majdnem kizárólag konyhasó, csak kevés iparsó. A sóbányának a közeli Maros és a talajvizek beszivárgásától való megóvására költséges védőművek állanak fenn. A bányából felemelt természetes 26%-os sósviz egy kis fürdőt lát el, melyet csúzos és görvélyes s hasonló bajok ellen sikerrel használnak; a fürdővendégek részére 16 lakószoba áll rendelkezésre.

Marosvár

(Maroswar, Urbs Morisena), a mai Csanád ősi neve. Várát, egy római castrum helyén, még Ajtony emeltette s itt gör. kel. templomot is építtetett Keresztelő szt. János tiszteletére. Ennek cinntermébe temették el az Ajtony ellen Oroszlánosnál (1028) ví1vott csatában elesett királypárti magyarokat. Szt. István püspökséget alapított ide s ennek első püspökévé szt. Gellértet tette, ki székesegyházat épített szt. György tiszteletére. Ez lett a most alakított új vármegye székhelye is; nevét azonban ekkor elvesztette s ez időtől fogva a vármegyével együtt az oroszlánosi győzőről Csanádnak hitták.

Maros-Váradja

(Felső), kisközség Alsó-Fehér vármegye alvinci j.-ban, (1891) 1350 oláh lak.

Maros-Vásárhely

szabad királyi város Maros-Torda vmegyében, a Maros balpartján, 316 m. magasságban, igen csinos vidéken, részben dombokon terül el. Csinos és elég rendesen épített város; központja a tágas Széchenyi-tér, melyen a róm. kat. templom (épült 1728-50.), az u. n. Lábasház (benne a kat. gimnázium), a városi tanácsház, a ferenciek kolostora és temploma, a tér közepén pedig Bem József szobra (Huszár Adolftól) és a Bodor Pál kútja (Zenélő) áll. Az innen É-felé nyiló Szt. György - utcában van az orosz kórház, a ref. és kat. leányiskola; a Széchenyi - tértől kelet-felé van a dombtetőn épült vár, melyben a domonkosoknak már a XV. sz.-ban volt templomuk és kolostoruk, melyet Báthory István 1492-ben várrá alakíttatott át; ez Básta katonái a XVI-ik század végén feldúlták, de 1602-53. újra felépült s ma is épségben van. A négyszögletü vár legjelentékenyebb épülete az 1446 körül épült gót stilü református templom, mely a középkori építészet egyik érdekes műemléke, eredetileg a ferencieké volt, de utóbb a reformátusok kezébe ment át; benne mondták ki Erdély rendei János Zsigmond fejedelem jelenlétében a szabad vallásgyakorlat elvét 1571; sírboltjában Bethlen János kancellár és történetiró nyugszik. A Széchenyi-térről DK-felé nyilik a Szt. Miklós-utca, melyben a ref. főtanoda, vármegyeház, az 1631 előtt épült Telekiház, mely fejedelmi szállásul szolgált, a kir. itélőtábla, törvényszék és pénzügyigazgatóság épületei vannak. Az odább D-felé emelkedő dombon a minoriták temploma és kolostora van, a Maros felé vezető Hajós-utcában a székely iparmuzeum díszes épületét találjuk. A Maros ágai által képezett Elba sziget a város legszebb parkja, nyári szinkörrel, fürdővel és étteremmel. A várostól ÉK-re a Postaréten, melyen II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választatott, egy gránit obeliszk jelzi a helyet, ahol Török, Horváth és Gálfi vértanuk 1854 márc. 10. kivégeztettek.

[ÁBRA] Maros-Vásárhely város címere.

M. egyike Erdély - bár kisebb - de legjelentékenyebb városainak; székhelye a vármegye törvényhatóságának, a kir. itélőtáblának, főügyészségnek, kir. törvényszéknek és ügyészségnek, sajtóbiróságnak, járásbiróságnak, a marosi alsó és felső járások szolgabirói hivatalának,, kir. adófelügyelőségnek és adóhivatalnak, kir. erdőfelügyelőségnek, tanfelügyelőségnek, illetékszabási hivatalnak, dohánybeváltó hivatalnak, államépítészeti hivatalnak s állami állatorvosnak; van itt ügyvédi kamara, kir. közjgyzőség, pénzügyigazgatóság és pénzügyőrbiztosi állomás, dohányáruraktár, több esperesség és kolostor; itt van a 62. hadkiegészítő kerületnek, a 22. honvéd gyalogezrednek, továbbá egy csendőrszárny- és szakaszparancsnokságnak széke. Van országos közkórháza, börtönkórháza, székely árvaleányháza, ref. kollégiuma, kat. gimnáziuma, községi, polgári és alsófoku ipariskolája, kereskedelmi és felsőbb leányiskolája, Orsolyák leánynevelőintézete. Kiváló nevezetessége a Teleki Sámuel gr. által alapított közkönyvtár (a Teleki-házban) 70000 kötettel, közte számos unikum; jelentékeny művelődési tényezője a székely művelődési és közgazdasági egylet által felállított székely iparmuzeum, a Kemény Zsigmondtársaság és számos egyéb közművelődési, közhasznu és társas egyesület. Ipar és kereskedelem tekintetében M. szintén jelentékeny helyet foglal el. Iparvállalatai: kőolajfinomítógyár, sörgyár, gyermekjáték- és fadíszműárugyár, szeszgyár, gőzfürészgyár és butorgyár, továbbá műmalom, kékítő- és tésztagyár; van a árosban 23 ipartársulat közte a csizmakészítők ipartársulatának 300 tagja van, a szűcsipartársulat pedig 1350-ig viszi fel eredetét. Az iparmuzeummal kapcsolatban áll egy fa- és fémipari szakiskola, összekötve téli építő- és agyagipari tanfolyammal. A város forgalma élénk; gabona-, bor-, fa- és marhavásárai jelentékenyek, tojáskivitele és szotyorkereskedése számot tevő. Itt székel az erdővidéki bányaegylet részvénytársulat, továbbá az erdélyi kereskedelmi és hitelbank (mint az osztrák-magyar bank mellékhelye), a M.-i takarékpénztár és takarék- és hitelszövetkezet. Van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala, telefonállomása és postatakarékpénzára.

Lakóinak száma 1850-ben 8943, 1870-ben 12678 volt, jelenleg (1891) 14212, mihez még 1052 katona járul. Lakói közt van jelenleg 12785 magyar, 442 német és 669 oláh; hitfelekezet szerint 4002 róm. kat., 741 gör. kat., 172 gör. kel., 391 ág. evang., 7530 helv., 346 unit. és 1024 zsidó. A lakott házak száma 2950. M.határa 3250 ha.

M. keletkezése ismeretlen; már Kálmán király Novum forum Siculorumnak nevezi; itt szokták volt hajdan a székelyek a magyar királyok alatt az ököradót beszolgáltatni; az ökörsütéssel, vagyis a királyi adóba adott ökrök megbélyegzésével vásár volt egybekötve, igy M. népes vásárhely lett s innen vette nevét, mely régebben Újvásár, Új-Székelyvásár, Székely-Vásárhely volt. Nagy jelentőségre a szomszédos 7 falu beolvadása által jutott. Bethlen Gábor tette sz. kir. várossá s tőle nyerte mai nevét is. Mintegy 30 országgyülés tartatott itt. De M. sok szenvedésen is ment keresztül; 1551. a törökök itt vereséget szenvedtek a magyarok részéről. 1657. a tatárok II. Rákóczi György Erdély fejedelmének Lengyelországban volta alatt lerombolták s 3000 lakost rabságba hurcoltak. 1659 szept. 24. itt választották Barcsay Ákos helyébe II. Rákóczi Györgyöt erdélyi fejedelemmé, 1661 szept. 14. pedig a föntebbi halála után Ali pasa itt választatta meg Apafi Mihályt erdélyi fejedelemmé. 1848-ban (nov. 5.) a császáriak kezébe került. 1876 ápr. 12. a város nagy része a lángok martaléka lett.


Kezdőlap

˙