Marutok

az ind mitologia szélistenei, ide mutat már nevök is, mely a. m. szél. A monda szerint a rettenetes Rudra isten és a Prisni a. m. tarka nevet viselő tehén gyermekei. Anyjuk, a csodás tehén, valószinüleg a tarka viharfelhő jelképe. Egy csapat szépen ékítet, ragyogó lándsáju, arany ékszerekkel ellátott ifjunak képzelték őket, kik tarka kancák és antilopoktól vont kocsikon járnak. Vihar, záporeső és villám kisérik megjelenésüket. Indra isten segédei a háboruban. A hozzájuk intézett Rigvéda himnuszok közt lendületes, költői leirásokban gazdag költemények vannak. V. ö. Oldenberg, Die Religion des Veda. (Berlin 1894); Müller M., Hymnus to the Maruts, Rudra, Vâyu and Vâta (Oxford 1891).

Márvány

kristályosan szemcsés mészkő, mely csiszolva igen tetszetős külsejü. Kedves, szép szinük, különösen pedig egyenletesen sűrű, szemcsés szerkezetük nagyon alkalmassá teszik művészeti célokra. Van különféle apró szemü és nagy szemü; a friss törési lapokon a szemecskék mindenkor erősen fénylenek, innen kapta a marmarein (fényleni) v. marmaros (fénylő) görög szóból véve a marmor, magyarul M. nevet. A szemek kisebbedésével egyre veszít fényben, ugy hogy végre átmegy tömött mészkőbe, mely fénytelen. Viszont igen gyakran a tömött mészkő megy át M.-ba, aminthogy igen gyakran a tömött mészkő átkristályosodásából lett a M. A gyakorlatban gyakran hallani a M. név alkalmazását nemcsak szemcsés mészkövekre, hanem mind az olyan mészkövekre, melyek szép szinüek, jól faraghatók és csiszolhatók. A M. szine igen sokféle. Van fehér mindenféle változatban, szürke, sárga, vörös, kék, fekete, melyek v. egyöntetüek, vagy pedig eresek, foltosak, felhősek. Legbecsesebb a hófehér, egyformán apró szemü M., legritkább a szép sárga szinü M., de nem gyakori a sötétvörös M. sem. A sokféle szinét a M.-nak hozzá keveredett idegen anyagok okozzák, de okozhatják zárványok is. Elégszer bitumentes anyagok meg szén is festik szürkére, feketére, különösen a M.-nak nevezett nem szemcsés, de csiszolható mészköveket. Szépségük, tarkázatuk az utóbbiaknak gyakran fokozódik az által, hogy mészpát-, kalcedon- vagy quarc-erek járják át, avagy különböző alaku és helyzetü kövületeket tartalmaznak, melyek csiszolt felületen nagyon tetszetősek. A fehér M. a levegőn gyakran megsárgul vagy megbarnul, ami onnan van, mert a benne mindig igen kis mennyiségben meglevő szintelen vasoxidul tovább oxidálódik és sárga vasoxiddá lesz. Vasoxidul-tartalma következtében könnyen szét is mállik, de mállását még inkább a légbeliek, a szénsav okozzák, továbbá a rajta megtelepedő zuzmók és mohok is válhatnak pusztulásának okozójává. Leginkább kristályos palák közt találni betelepülve, nagy telepeket, tömzsöket, teléreket képezve, továbbá pedig ott, ahol tömött mészkövön eruptiv kőzet tört keresztül.

Ugy a szin szerint, mint a szerkezet és hozzá kevert esetleges ásványok szerint nagyon sokféle változatát szokás a M.-nak megkülönböztetni. A hófehér, apró és finom szemü a szobor-M. (statuario), mely ez idő szerint legszebben Olaszországban Pisa és Genova között Carrara mellett fordul elő és belőle faragják a legremekebb szoborműveket (legbecsesebb a statuario de Falcovaja). Bányászata több mint 2000 éves. Az ókorban mint ilyen különösen hires volt a paroszi és a pentelikoni M., előbbi Parosz szigetéről (Kikladok), utóbbi a Pentelikonról (Athéntől É-ra), mely attikai M. néven is ismeretes. A steatittal és csillámmal kevert, gyakran héjas elválásu, majd palás szerkezetü, halvány zöldes szinü M. a cipollino (a rómaiak frigiai M.-a, az Alpokban St. Maurice vidékén Szavójában, Piemontban, Korzikán, a Pireneusokban). A fekete szinüek - általános néven anthrakolit - közül kiválóbbak a nero antico (Felső-Egyiptomból), a Lukullan (Lucullus konzul hozta legelőször Rómába, innen a név), a bianco in nero (fehér erezettel), a porfor (Spezia mellett Porto Venere-ről) sárgás erezettel; a marmo africano fehér és vörös erezettel. A panno di morte (halál köntöse) szintén fehéresen foltos, de a foltok kövületek héjai. A vörös M.-ok közül nevezetesek az egyszinü rossoantico (Felső-Egyiptomból), a marno mandolato (Verona vidéke: Lugezzana) fehér foltokkal, a sziciliai jászpisz (marmo jaspus) Sziciliából, szalagforma fehér és zöld zeg-zugos rajzokkal; a sarencolin szürkés vagy sárgás foltokkal és sávokkal (Pireneusokból). A Verde antico (oficaleit) finom szemü M. nemes szerpentinnel keverve, amiért az egész zöld szinü felhős, sárgás vagy kékes árnyalatokkal keverve. Nagyon változatosak a M. brecciák, melyek a legkülönfélébb szinü M.-törmelékeknek ragasztóanyaggal összekerült tömegei. Nevezetes közülük a teravezzai breccia, finoman lemezes, erősen fénylő lapocskákkal és sávokkal. Egész sorozata van továbbá a kagylós M.-oknak, melyek közül hires a lumachella, a helmintolit (Karintia: Bleiberg, Tirol: Hall), melyek szinesen ragyognak, valósággal opalizálnak, amiért opalizáló M. is a nevük. A granitello di Mosviano (Toscana) tele van briozoák maradványaival, ezek kölcsönöznek neki gránitos külsőt. Hazánkban szép fehér, a carraraihoz nagyon közel álló M. terem Csik vmegyében, Szárhegyen, a Vöröstorony-szorosban Boicán (zöldesfehér), Alsó-Sebesen, Felső-Sebesen (fekete amfibol-szalagokkal, Radnán (kissé rózsaszinü), a Zsil-völgyben Szurduk szorosa, Vulkán-szorosban stb. Vörös M.-t bányásznak Piszkén (Komárom), Pécs környékén, Nagyvárad vidékén, Arad vmegyében, Monyászán, az Alduna vidékén Szvinica, mely a benne levő nagy ammonitjairól is hires. Olaszországon kivül igen gazdag M.-ban Karintia, Tirol, Isztria, Salzburg, Svájc, Bajorország, Skandinávia, Anglia, Skócia, Irország, Franciaország, Belgium és Spanyolország.

Márványfa

szaténfa v. szatinetfa (növ.), l. Ferolia.

Márványkrónika

(Marmor Parium, Arundelianum), l. Arundel.

Márványozás

a mázolásnak oly módja, mellyel valamely felületet a márványhoz hasonlóvá tesznek; fehér v. sárgás alapra sötétszinü ereket és foltokat mázolnak.

Márványozott papiros

a mázolt papirosok egyik faja. Gyártásához enyves ásványi festékeket használnak, amelyeket szarvasmarha-epével higítanak. Legkevésbbé higítják az alapszint, a többieket pedig annál jobban, mentől csekélyebb mennyiségben alkalmaztatnak. Az ilykép elkészített festékeket higításuk sorrendjében dragantgummi-oldatra öntik, s ezt követőleg, mert az erősebben higított festék a kevésbbé higítotton úszik, a márvány ereinek s foltjainak megfelelően rendezik el őket. E fürdő tükrére papirost borítanak, s minthogy erre a festék azonnal reá tapad, gyorsan leemelik, s újabb papirost boritanak reá s igy tovább folytatják a műveletet. A leemelt papirosokat szárítják s fényesítik. L. Papiros.

Márvány-tenger

l. Marmara-tenger.

Marvar

radsput állam, l. Dsodpur.

Marvejols

(ejtsd: marvzsol), az ugyanily nevü járás székhelye Lozere francia départementban, a Colagne termékeny völgyében, vasút mellett, (1891) 4672 lak., jelentékeny gyapjufonással és posztószövéssel; prehisztorikus régiségek gyüjteményével. 1586. a protestánsok lerombolták, de IV. Henrik újra fölépíttette. A XIV. és XV. sz.-ban Gévaudannak volt székhelye. V. ö. Denisy, Notice topogr. et hist. sur le canton de M. (1877-78).

Marx

1. Adolf Bernát, német zenetudós, szül. Halléban 1799 máj. 15., megh. Berlinben 1866 máj. 17. Megalapította a Berliner Allgemeine Musikalische Zeitungot (1824-30); 1827. a marburgi, 1830. a berlini egyetemen lett a zeneelmélet tanára, utóbb itt zeneigazgató is. 1850. megalapította Kullakkal és Sternnel a mai Stern-konzervatoriumot, de 1856. ettől visszalépett. Nagybecsüek könyvei: a Logier tanaira alapított Die Lehre von der musikalischen Komposition (4 kötet 1837-47, újabban Riemann Hugo adta ki 1887 óta); Allgemeine Musiklehre (9 kiadás 1839 óta); Über Malerei in der Tonkunst (1828); Die alte Musiklehre im Streit mit unserer Zeit (1842); Die Musik des XIX. Jahrunderts und ihre Pflege (1855); L. van Beethovens Leben und Schaffen (2 köt., 1858, 4. kiad. Behncke Gusztávtól 1884); Gluck u. die Oper (2 köt., 1863); Anleitung zum Vortrag Beethovenscher Klavierwerke (1863); Erinnerungen aus meinem Leben (2 köt., 1865). Zeneművei elavultak.

2. M. Henrik Károly, a tudományos szocializmus egyik főképviselője s a nemzetközi munkásmozgalmak egyik megindítója, szül. Trierben 1818 máj. 5., megh. Londonban 1883 márc. 14. Bonnban és Berlinben jogi és bölcsészeti tanulmányokat folytatott s 1841. Epikur bölcsészetével foglalkozó értekezése alapján a bölcsészet doktorává avattatott. A radikális elemek által Kölnben alapított Rheinische Zeitung munkatársainak sorába lépett s 1842. átvette a lap szerkesztését. A lapot 1843. betiltották. Ekkor Párisba költözött s ott Ruge Arnold társaságában megindította a radikális irányu Deutsch-Französische Jahrbücher c. folyóiratot, melyből azonban csak az első füzet jelent meg. Ez a folyóirat hozta összeköttetésbe Engels Frigyessel, kivel szoros, haláláig tartó baráti viszonyba lépett. M. azután a Párisban megjelenő Vorwärts c. hetilap szerkesztésében vett részt, amely hevesen megtámadta a német önkényuralmat és álalkotmányosságot. 1845. a porosz követ (Humboldt Sándor) kérésére Franciaországból kiutasíttatott. Ekkor Brüsszelbe ment, hol a Deutsche Brüsseler Zeitung szerkesztőségében dolgozott. Itt adta ki 1847. a Misere de la philosophie. Réponse a la philosophie de la misere de M. Proudhon c. munkáját. Ebben Proudhonnal vitatkozva kifejti történelmi és gazdasági nézeteit. M. és Engels 1847. összeköttetésbe léptek a kommunisták szövetségével, egy titkos propaganda-társasággal s abban csakhamar nagy befolyásra tettek szert, ugy hogy a pártprogramm kidolgozására nyertek megbizatást. A Manifest d. kommunistischen Partel c. a. (London 1848) megjelenő s azóta csaknem minden európai nyelvre lefordított röpirat (amelynek magyar fordítása 1894. jelent meg Budapesten) a politikai munkásmozgalmakra döntő befolyást gyakorolt s a legtöbb állam munkáspártjainak programmja lett. A februári forradalom kitörésekor a Belgiumból kiutasított M. Párisba tért vissza, honnét rövid tartózkodás után, belátván, hogy a nagy politikai mozgalmak közepette a kommunisztikus eszmék terjesztése lehetetlen, Németországba távozott. Kölnben 1848 jun. 1. megindította a Neue Rheinische Zeitung címü lapot. Az abban megjelent cikkek miatt kétszer állott az esküdtek előtt, de mindkétszer felmentették. 1849 máj. 16. Poroszországból ismét kiutasíttatván, a lap megszünt. Rövid párisi tartózkodás után végleg Londonban telepedett le. Itt kiadta 1850. a Neue Rheinische Zeitung c. politikai és közgazdasági szemle hat füzetét, továbbá több kisebb tanulmányt és röpiratot. Hirlapirói tevékenysége mellett a Britisch Museum könyvtárában behatóan tanulmányozta a nemzetgazdasági irodalmat. Az 1859. megjelent Zur Kritik der politischen Oekonomie (Berlin) alapos tanulmányos gyümölcse volt. Az ebben röviden odavetett eszméket Das Kapital c. munkájában jobban kifejtette. Az első kötet megjelent Hamburgban (1867). A három kötetre tervezett munkának csak első, a tőke termelési folyamatát tárgyaló kötetét fejezte be teljesen, a 2. és 3. kötetet a hagyatékában talált anyag alapján Engels Frigyes rendezte sajtó alá s adta ki 1885. és 1894. M. régi kedvelt eszméje volt Európa és Amerika munkásait egy nap szövetségben egyesíteni, amely a szocialisztikus mozgalom nemzetközi jellegét láthatólag kifejezésre juttatná s amely a munkásmozgalom hajtó erejeként működnék. Ezt az eszméjét 1864 szept. 24. megvalósíthatta a londoni St. Martin-féle teremben Beesly tanár elnöklete alatt megtartott gyülésen, melyen a legkülönbözőbb államok munkásai képviselve voltak, midőn M. indítványa folytán kimondották a nemzetközi munkásasszociáció (az u. n. internacionale, I. o.) megalakulását. M. volt az internacionale legtevékenyebb s legbefolyásosabb tagja. Ő szerkesztette alapszabályait, az ő tollából származtak kiáltványai, ő vezette az egész mozgalmat, mig a nemzetközi asszociáció a Bakunin vezetése alatt álló anarkisztikus elemek által előidézett belviszályok következtében 1872. feloszlott. M. azután is feje volt az európai és amerikai munkásmozgalmaknak. V. ö. Vasárnapi Ujság (1883. évf. 181); Engels, Karl M. (a Bracke-féle Volkskalender 1878); u. a., Handwörtrbuch der Staatswissenschaften (Jena 1892); Gross, Karl M. (Lipcse 1885).


Kezdőlap

˙