Máté

Sándor, a. m. kir. tudományegyetemi könyvtár első őre, szül. Kövenden (Torda-Aranyos) 1846. Középiskolái elvégzése után Budapesten a jogi fakultás hallgatója s 1875. jogdoktor lett. Az egyetemi könyvtárnak 1872 óta tisztviselője, 1880. első osztályu tiszt, 1887. másodőr, 1889. első őr. Műve: Pauler Tivadar élete és művei (Budapest 1887); A budapesti egyetemkönyvtár 1774-1895. (Az ezredéves kiállítás alkalmára, u. o. 1896). Újabban ő szerkeszti az egyetemi könyvtár évi gyarapodásának címjegyzékét.

Matejko

János Alajos, lengyel festő, szül. Krakóban 1838 jul. 30. megh. u. o. 1893 nov. 1. Már 14 éves korában a krakói művészeti iskola tanítványa lett és 1852. festette első képét, I. Ferenc József király bevonulását Krakóba; ezt követte: Szujszki cár III. Zsigmond király előtt. 1858. ösztöndíjjal Münchenbe ment, hol egy évet töltött folytonos munka közepette. Itt festette meg a Radzivill Borbála megmérgeztetését ábrázoló képet. 1859. hazatért, buzgón foglalkozott történelmi tanulmányokkal is, melyekről számos történeti és művelődéstörténeti rajz kiadása tanuskodik. 1860. rövid ideig Bécsben Ruben tanárnak volt tanítványa. Itt kezdte el János Kázmér a bielanyi kolostor előtt nézi a város égését c. képét. Hazatérése után a történeti képek hosszu sorozatát alkotta. Utazásokat tett Német-, Francia-, Olasz-, Orosz- és Törökországban. 1873. az újjászervezett krakói művészeti iskola igazgatója már 1870. a becsületrend lovagja és a francia akadémia tagja lett. 1887. a krakói egyetem tiszteletbeli doktorává tette meg. Legjelesebb művei: Skarga prédikációja III. Zsigmond király előtt (1865); Lengyelország első felosztása 1773. (1866); A lublini unio 1569 (1870, a galiciai tartomány-gyülés épületében); Báthory István Pskóv előtt (1872); Rettenetes Iván (1875); A várnai csata (1879, magyar nemzeti muzeum); Velt Stoss életéből vett több kép: I. Miksa császár, I. Zsigmond lengyel király és Ulászló magyar király találkozása Bécsben 1515. (1880, ajándék I. Ferenc József király számára); Sobieski János Bécs alatt (1883 ajándék XIII. Leo pápa számára, a Vatikánban); Az orleansi szűz (1885); Kosciuszko Raklavicénél (1888, Krakó, nemzeti muzeum); A zsidók befogadása Lengyelországban 1096. (1889); számos férfi és női képmás. A legnagyobb lengyel festő. Senki sem ábrázolta több lelkesedéssel, de több valósággal is Lengyelország viszontagságos történetének jeleneteit. Fáradhatatlan megfigyelő, éles jellemző volt. Szinezése ragyogó. Nagy festményeinek hibája, hogy rövidlátásánál fogva a kompozició gyakran éppen nem felel meg az egyes alakok tökéletességének.

Matelot

(franc., ejtsd: matló) a. m. matróz; matelote, többfajta halból készült ragout; továbbá matróztánc, melynek zeneszerszáma az angol hornpipchoz (l. o.) hasonlít.

Matematika

a görög maJhmata szóból származó elnevezés, mely tantárgyakat jelent. Mai jelentésében, mint egy pontosan körülirt tudományág megjelölése, a peripatetikusoknál fordul elő legelőször. Ma ugyanis M. (mennyiségtan) alatt értjük azt a tudományt, mely a mennyiségek (l. Mennyiség) értelmezésével, ezeknek vonatkozásaival és e vonatkozások törvényeinek kikutatásával foglalkozik. Noha nem tagadható, hogy a M.-i fogalmak alakítására a külvilág szemlélete vitte az embereket, e fogalmak mégis, mint csupán bizonyos gondolkodási folyamatok összefoglalására szolgálók, olyanok, hogy a külvilágban esetleg nekik megfelelő képektől függetlenek, tehát formálisak. A M. tehát a formális tudományok sorába tartozik és ez magyarázza meg a M.-i tudományok biztosságára vonatkozó szálló igét.

A szorosan vett vagy tiszta M. az aritmetika és számelmélet, az algebra és az analízis. A M.-hoz az alkalmazott M. neve alatt még hozzácsatolják a tudományágak egy egész sorát, melyeknek alapfogalmai már nem többé tisztán formálisak, hanem a külső szemlélettől függők. E tudományokat mind az a közös vonás jellemzi, hogy a tiszta M.-t használják a kutatás leghathatósabb eszközeképen. Köztük legközelebb áll a tiszta M.-hoz a geometria, melynek problemái minden időben legfőbb kútforrásai voltak a tiszta M. fejlődésének. Ide tartozik a kinematika és általában az elméleti mekanika, amelyek szintén kiindulópontokat szolgáltattak igen fontos M.-i elméletek fejlesztéséhez. Az alkalmazott M.-hoz számítható a valószinüségszamolás is és tágabb értelemben a fizika és csillagászat ama fejezetei, melyekben a tárgyalás módszere geometriai és anilitikai. Az ábrázoló geometria, a geodézia és más technikai tudományok is ide sorolhatók.

Matematikai jelek

oly jelek, melyek a matematikában megvizsgálandó fogalmak és e fogalmak közt fennálló kapcsolatok rövid megjelölésére szolgálnak. Az aritmetikában és analizisben szokásos jelöléseket tartalmazza az Aritmetikai jelek c. cikk, ugy hogy itt csak a geometriában gyakrabban előforduló jelölések felsorolására szoritkozhatunk. Pontokat ma általánosságban latin nagy betükkel, vonalakat pedig latin kis betükkel szoktak jelölni. Az egyenest azonkivül jelölik két benne foglalt pont nevének egymás mellé irásával. Az egyenes vonaldarabot jelölik végpontjai nevének egymás mellé irásával, amit némelyek zárjelbe is tesznek, megkülönböztetésül amaz egyenes jelétől, mely a megjelölendő vonaldarab végpontjait magában foglalja és melynek ez csak részét teszi ki. [ÁBRA] ABC vagy [ÁBRA] azt a szöget jelenti, melynek szárai BA és BC.- Poligonokat és poliedereket ugy szoktak jelölni, hogy csúcsaik neveit sorban egymás mellé irják. Síkot vagy egy (rendesen görög) betüvel, vagy pedig 3 a síkban fekvő nem egy egyeneshez tartozó pont nevével szoktak jelölni. A pontok jelölése betükkel és idomoknak jelölése az azokat jellemző pontok neveinek egymás mellé irásával már a régi görögöknél volt használatban. Az első, kinél ily jelölések biztonsággal kimutathatók, a koszi Hippokrates,. Az ábrázoló geometriában pontok vagy vonalak képeit a pontokat, illetőleg vonalakat jelölő betükkel jelölik, hozzátéve e betükhez vonásokat. Igy pl. valamely A pont vagy g egyenes első, második harmadik stb. képeit A', A", A''' stb.-vel illetőleg g', g", g''' stb.-vel jelölik. Azonkivül szokás az alakzatoknak bizonyos a képsíkokkal vagy a projekció centrumával speciális vonatkozásban álló pontjait vagy egyeneseit állandóan egy és ugyanavval a betüvel jelölni, ami a képek áttekinthetőségét nagyban emeli. Igy p. az egyenes nyompontjait jelölik S-el, a sík nyomvonalát s-el stb. Más gyakrabban előforduló jelek: ^ a merőlegesség jele, || a párhuzamosság jele (Bólyainál, ki a || jelet ama viszony jelölésére használja, mely valamely egyenes és a tőle egyenlő távolságban levő pontokat tartalmazó görbe közt fennáll a párhuzamosság jele |||, ~ a hasonlóság jele, @ a kongruencia jele, [ÁBRA] a projektiv rokonság jele stb.

Mateóc

(Matheóc, Macejovce), nagyközség Szepes vármegye szepes-szombati j.-ban, (1891) 867 német és tót lak., van nagy lóvakaró-, pléháru- és gépgyára, mely 80 munkást foglalkoztat, gőz-bőrgyára, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.

Mater

(lat.) a. m. anya; M. familias, a rómaiaknál a családapa felesége; M. dura, agyburok, l. Agyvelő.

Matera

az ugyanily nevü járás és érsekség székhelye Potenza (ettől 70 km.-nyire) olasz tartományban, a Gravina mellett,(1881) 15700 lak., székesegyházzal és a sziklába vésett San Pietro Barisano nevü templommal. 1664-1811-ig tartományi székhely volt.

Mater dolorosa

(lat.) a. m. fájdalmas anya. E néven Mária Jézus Krisztus anyja neveztetik. E név képnek is neve, amely Máriát fájdalmas külsővel ábrázolja. Mária fájdalmait a keblébe, szivébe hatoló 7 tőrrel, másképen egy tőrrel, ismét másképen tőr nélkül, szomoru ábrázattal, fájdalmában összekulcsolt kezekkel jelzik. M.-ról a fájdalmas v. 7 fájdalmu anyáról, Máriáról a kat. egyház évenkint kétszer külön nappal emlékezik meg: u. m. Fekete vasárnap után való pénteken és szept. harmadik vasárnapján.

Materia

l. Anyag.


Kezdőlap

˙