Matkó

János (kézdivásárhelyi), ref. lelkész, szül. Kézdivásárhelyt 1625., megh. Kolozsvárt 1693. Szülőföldjén, Kolozsvárt és Gyulafehérvárt végezte tanulmányait. Azután kézdivásárhelyi, később szászvárosi iskolaigazgató, majd borbereki lelkész lett. Innen II. Rákóczi György rendeletéből Karánsebesre ment, hogy az odavaló oláh reformátusoknak saját nyelvükön prédikáljon. E vidéknek 1658. történt földúlásakor Erdélybe menekült, ahol Barcsai fejedelem parancsára az év végén börtönbe került, de a reá költött vádak alól tisztázván magát, három és fél hónapi fogság után kiszabadult. Ekkor radnóthi, azután szamosújvári lelkész lett, 1660. pedig Felsőbányára vitetett, hol több ideig működött, de már 1668 elején Zilahon volt. Innen Tordára ment, 1682-től pedig Kolozsvárt lelkészkedett, hol 1690. kolozskalotai esperessé választatott. Egyike a XVII. sz. legkiválóbb magyar protestáns hitvitázóinak, kinek Sámbár Mátyás jezsuitával folytatott polemiája egy nyilvános vitában az élőszó terére is átcsapott. Művei: Fövényen építtetett ház romlása (Szeben 1666); Kegyes cselekedetek rövid ösvénykéje (angolból ford., u. o. 1666. Újabb kiadása Nagykároly 1762); X, ut Tök, Könyvnek eltépése avagy bányász-csákány... (Sárospatak 1668); Kegyes lelkedet idvességre tápláló mennyei élő kenyér (angolból ford., Kolozsvár 1691); Isten haragjának igazat és hitetlent kivágó éles karjd (u. o. 1691).

Matkovich

1. Gyula, kat. áldozópap, iró (álneve Markos), szül. Nagykanizsán 1861 jul. 16. Tanulmányait u. o. és Veszprémben végezte. Pappá szentelték 1885. Több helyen káplánkodott, 1893 óta Budapesten tartózkodik, mint a Herkó Páter c. kat. irányu képes élclap kiadószerkesztője. Káplán korában Abrandvilág cím alatt dalokat adott ki, később kiadta a Kat. Őrtüzek (I. Budapest 1886, II. u. o. 1890 és III. kötetét u. o. 1891), melyek szatirikus iránydalokat foglalnak magukban.

2. M. Pál, irói néven Bús Vitéz, népszerü humorista, műfordító és hirlapiró, szül. 1836., megh. 1887. A fővárosban élt egészen az irodalomnak és sokat nyomorgott; egyideig hivatalnokoskodott a pesti biztosító Intézetnél, élte vége felé csaknem teljesen megvakult és elszegényedett. Önállóan megjelent eredeti munkái s fordításai közül nevezetesebbek: Szarkalábok (Pest 1860. 2. köt.); Igaz is, nem is, elbeszélések (u. o. 1862, 2 köt.); Szellemi comfortábli (1864, 2 köt.); Szabad egyház a szabad államban (Montalembert után ford., u. o. 1895); 100 kis történet (Hoffmann F. után ford., névtelenül); Tündér mesék (Bechstein után ford., u. o. 1867); A vén kisasszony titkai (Marlitt E. után ford., u. o. 1868, 2 köt.); Árnyképek, elbeszélések (u. o. 1871); Dombey és fia (Boz Dickens után, u. o. 1874); Senki Pál történeteiből (Budapest (1881); Külföldi elbeszélések (2 köt.); Aranyos Erzsike (Marlitt után, 2 köt.); Szerencse föl (német regény, 2 köt.); Két házasság (angol regény). Szerkesztette a Nevessünk c. humorisztikusnaptárt 13 évig 1870-83. Egy szép asszony betegje cimű 1. felv. vigjátékát 1859. előadták a nemzeti szinházban.

Matkowsky

Béla, német szinész, szül. Kőnigsbergben 1858 december 6., s már 19 éves korában hős szerelmes volt a drezdai udvari szinháznál, melynek kötelékében 1886-ig maradt, mikor a hamburgi városi szinházhoz szerződött; 1889 óta a berlini udvari szinház tagja. M. fölfogásában és alakításában egészen modern, de játékának realizmusát romantikus lendülettel temperálja; szeretik Devrient Emilhez és Hendrichshez hasonlítani.

Matlárháza

Hunfaluhoz tartozó nyaralótelep Szepes vármegye késmárki j.-ban, a Mária Terézia-út mentén fekszik, fenyőerdőktől körülvett terjedelmes hegyi réten, 900 m. tenger feletti magasságban. A telep 4 épületből áll, melyekben 74 szoba áll a vendégek rendelkezésére; van fürdőháza is. M. alkalmas kiinduló pont a Magas-Tátra K-i részébe (Fehérvizvölgy, Kőpataki- és Zöldtó) teendő kirándulásokra.

Matlekovits

Sándor, politikus, közgazdasági iró, szül. Budapesten 1842 okt. 12. Középiskolai tanulmányait a fővárosban elvégezvén, 1864. ügyvédi oklevelet kapott: majd a közigazgatási pályára lépett s Pest városánál mint tollnok működött. Ugyanekkor a nemzetgazdaságtan magántanára lett a budapesti egyetemen, később pedig a pénzügytanból habilitáltatta magát. 1867. mint fogalmazó belépett a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumba, s ekkor az ipartörvény javaslatáról irt birálatáért (Századok) Gorove miniszter külföldi tanulmányútra küldte, honnan visszatérve, titkárrá neveztetett ki. Egyetemi előadásait Nemzetgazdaságtan (2. kiad. 1874) c. művében foglalta össze; majd megirta Pénzügytanát (2. kiad. 1876), a Kereskedelem történetét (1873), amely munkásságáért az akadémia 1873. levelező tagjává választotta. 1875 óta az összes vámügyi tárgyalásokban részt vett, s ekkor (1876) irta: Az osztrák-magyar monárkia vámpolitikája 1850-től napjainkig. Az Ausztriával kötött közgazdasági kiegyezés tárgyalásai alatt miniszteri tanácsosnak, 1880-ban pedig államtitkárnak nevezték ki; 1881-92-ig, továbbá 1894-től kezdve ismét országgyülési képviselő. M. volt az 1885-iki országos kiállítás elnöke is, és ekkor kapta a Szt. István-rend középkeresztjét; az államtitkárságtól 1889 máj. vált meg, amidőn a volt földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium megszünt és teendői az újonnan alakított földmivelési, és a közmunka- és közlekedési minisztériumból átváltozott kereskedelmi minisztérium közt osztattak szét. Ekkor val. b. t. tanácsosi rangra emeltetett. Egyéb művei: A magyar örökösödési jog alapelvei (Pest 1864); Magyarország törvényei s országgyüléseinek működése nemzetgazdasági tekintetben (u. o. 1865.); A földbirtok a nemzetgazdaság jelenlegi álláspontja szerint rendezve (u. o. 1869); A kereskedelmi szakoktatás (u. o. 1872); A részvénytársulati ügy (akadémia); A vasúti különbözeti viteldíjak (u. o. 1875); Die Zollpolitik der öst.-ung. Monarchie und des deutschen Reiches seit 1868 und deren nächste Zukunft (Lipcse 1891); Magyarország államháztartásának története 1867-93. (Budapest 1894, három kötet); Adatok Magyarország államháztartásának történetéhez (u. o. 1894). Irt még több közgazdasági és pénzügyi tanulmányt; gyakran tart felolvasásokat (legutóbb a quotáról, 1896 január 15.). 1896 február 14. kinevezték öt évi tartamra az országos iparoktatási tanács elnökévé. - Felesége, szül. Szuk Róza, Szuk Lipót tanár leánya, az egyedüli gordonkaművésznő, aki mély zenetanulmánya és klasszikus játéka következtében Servais és Piotti világhirü gordonkaművészek rangjára emelkedett. Saját hazájában lépett először a nyilvánosság elé és sikerei után azonnal mint fiatal leány a bécsi zenevilágot bámulatra ragadta. Több hangversenyben kiérdemelt diadalai által az udvar figyelmét is magára vonta és udvari hangversenyen is játszott. E siker után Európa nagy részében körutat tett, Párisban, számos európai udvarban és legelőkelőbb szalonokban hangversenyzett. Mind a külföldön, mind hazájában jótékony célokra számtalanszor játszott és mindenütt dicsőséget szerzett a magyar névnek. Fényes művészeti pályája csak rövid ideig tartott, mert igen fiatal korában ment férjhez s azóta csak ritka alkalmakkor, jótékony célu hangversenyeken mutatja be szép játékát.

Matlock

(ejtsd: metlokk), város Derby (ettől 25 km.-nyire) angol grófságban a Derwent és vasút mellett, (1891) 5285 lak., ólombányával, pamutfonókkal, papirgyártással és malmokkal. 1 km.-nyire van a vele egy helységet alkotó M. Bath 20o-os ásványvizforrással, igen látogatott fürdőkkel; a High Toron, 120 km. magas piramis-alaku hegyen, szép sétahelyekkel; közelében érdekes sztalaktia-barlanggal.

Matocskin-Sar

mintegy 100 km. hosszu tengerszoros Novaja Zemlya É-i és D-i szigete közt; a Barents-tenger a Kara-tengerrel köti össze. Ny-on a Sztolbovói-foknál 13, K-en a Vikhodnói-foknál 12, közepén 4-5 km. széles; csak jul. végén v. aug. elején szokott jégkérge felolvadni.

Mato Grosso

1. a braziliai Egyesült-Államok egyike Amazonas, Grao Para, Goyaz, Sao Paulo, Parana, Paraguay és Bolivia közt, 1390000 km2 területtel, 83000 lak. KNy-i irányban legfölebb 900 m.-nyire emelkedő földhát vonul el rajta, amely fontos vizválasztó; É-i hosszabb lejtőjén a Guapore-Madeira, a Juruena és Arinos, a Rio San Manoel, a Xingu számos forrásfolyója és a Rio das Mortes, D-i rövidebb lejtőjén pedig a Parana, Paraguay és ez utóbbinak mellékvizei a Jauru és Sao Lourenco a legnagyobb folyók. A vizválasztóban a mult század óta ismeretesek az aranyércek. A föld a folyók mentén mindenütt termékeny és mindenféle trópusi növény termesztésére alkalmas, de csak keveset mivelik; jelentékenyebb az állattenyésztés. A terület nagy részét számos független indus törzs birja. A főváros Cuyaba (l. o.). V. ö. Moutinho, Noticia da provincia de M. (Rio de Janeiro 1871); Mulhall, From Europe to Paraguay and M. (London 1877).

2. M., azelőtt Villa Bella, város Braziliában, a felső Guaporenál a Rio Alegre torkolatával szemben közel a boliviai határhoz, mintegy 1000 lak. 1835-ig M. tartománynak volt fővárosa; mielőtt a közelében levő aranymosók kimeríttettek volna, lakóinak száma 20000 volt.

Matóla

v. motóla, a fonalat az orsóról u. n. igékre és pászmákra szedő eszköz. Ami az egész matólát egyszer körül veszi, az a szál; egy igében rendesen három szál van, egy pászmában tiz ige. L. Fonál és Gombolyító gép.

Matolay

1. Elek (nagyszalatnyai), a magyarországi tornászat egyik úttörője, szül. S.-A.-Újhelyen 1836 junius 23., megh. Budapesten 1883 április 9. Iskoláit S.-A.-Újhelyen, Kassán és Pesten végezte s utóbbi helyen 1860. megnyerte az ügyvédi oklevelet. Működésének súlypontja 1868-tól kezdve kora haláláig az ifjuság testi nevelésének helyes alapra való fektetése volt. 1869. megválasztatván a nemzeti tornaegylet elnökévé, még ugyanazon évben Bokelberg Ernővel nagyobb külföldi útra indult a testi nevelésnek és a tűzoltási intézménynek tanulmányozása céljából. Útjának eredményét 1871. Tornazsebkönyv c. művében tette közzé s ugyanazon művéhez függelékként tornaműszótárt is csatolt. Ugyanakkor Széchenyi Ödön gróffal, Follmann Lajossal stb. egyetértőleg arra törekedett, hogy a külföldön szerzett tapasztalatok alapján Pest városa számára egy minden tekintetben megfelelő tűzoltó-intézményt teremtsen. A társak fáradozását teljes siker koronázta. A nemzeti tornaegylet bérelt helyiségéből kiszorulván, az ő lankadatlan buzgalma Pest város hatóságának hathatós segítségével új fényes csarnokot emelt a testi nevelés számára, mely 1871. meg is nyílott. Hogy a testi nevelés iránti érdeklődést felkeltse és folyton ébren tartsa, 1871. kieszközölte azt, hogy a kormány a tornatanítók képezését és az állami érvényü oklevelek kiadásának jogát a nemzeti tornaegyletre ruházta. A tornatanítói tanfolyamokon rendes előadóként működött s A tornázás története, elmélete stb. művében ő adta az első biztos vezérfonalat a magyar tornatanítók kezébe, létrehozta a magyarországi tornatanítók egyesületét, elkészítette előmunkálatait a magyarországi tornaegyesületek szövetségének.

2.M. Pál, születési helye ismeretlen, II. Rákóczi Ferencnek egyik kapitánya, a szatmári békekötés után mint egyik fő intéző ő is részt vett az 1735-36-iki u. n. rác lázadásban, amelynek Szegedinácz Péró felkelő vezér után Pérólázadás nevet is adtak. Elfogatván, 1736 ápr. 6. Budán lefejeztetett. Fia, János volt nagyatyja M. Eleknek.


Kezdőlap

˙