Mauretania

l. Mauritania.

Mauri

l. Mórok.

Mauriac

(ejtsd: moriak), az ugyanily nevü járás székhelye Cantal francia départementban, 34 km.-nyire Aurillactól, vulkáni domb alján, (1891) 3200 lak., szén-, antimonium-, ólombányászattal, közelében ásványvizforrással.

Maurikios

(Mauritius), keletrómai császár, Kappadociában 539. született, 579. fővezér lett az ázsiai tartományokban, 582-ben elvette II. Tiberius császár leányát s ő lett Kelet-Róma császára. Mivel azonban a katonák zsoldját alább akarta szállítani s egyéb reformokat is megkisérlett, elvesztette katonáinak rokonszenvét. Szerencsésen harcolt a persák ellen (593), s 601. Avarországba is benyomult; midőn azonban 602. arra akarta kényszeríteni katonáit, hogy ott a Dunán tul teleljenek, ezek Phokas vezetése alatt fellázadtak, Bizánc ellen nyomultak, őt megbuktatták s helyébe 602 nov 23. Phokast ültetvén, nov. 28. fiaival és testvéreivel együtt megölték. Még mint Bazileos császár iródeákja, ő állította egybe az Ourbikios neve alatt is ismeretes taktikát és stratégiát (Kiadta Scheffer János Upsalában 1664); Salamon (Századok 1876, 7.) azt hiszi, hogy Bölcs Leo és Konstantinos Porph. az ő taktikáját bővítették ki s azt ő tényleg kiegészítésül és bővítésül használja Leo császár műveihez. Hazánkat érdeklő részét görög szövegben közli Kuun Géza gróf is (Relationes, II. 163-7).

Maurinusok

v. Maurinok, szt. Mór-féle benedekrendi kongregáció (Congregatio s. Mauri), melyet 1618. Didier de la Cour, St. Vannes kolostorának perjele Verdunben alapított Franciaországban. Az új kongregációt, melynek szt. Benedek szabályai mellett külön statutumai voltak, XV. Gergely erősítette meg 1621., mire nemsokára 180 apátságot és perjelséget vont körébe, fejét a Páris melletti St. Germain des Préz kolostorban székelő főapátban tisztelvén. A M. főleg papnevelő intézetek és nemesi iskolák vezetésében, ugyszintén a magasabb egyházi tudományosság művelésében tüntették ki magukat. Egyes tudományágak, mint a paleográfia, kronologia, patrologia, egyenesen nekik köszönik tudományrangra való emeltetésöket. Mabillon, Montfaucon, Ruinart stb. e rendnek voltak tagjai. A janzenizmus ugyan némi árnyékot vet reájuk, de egészben véve a kongregáció hú mardt ama szellemhez, mely létrehozta. A francia forradalom alatt feloszlott, de 1833. ismét helyreállítatott, mely idő óta a Solesme zárdában működik Mans mellett.

Mauritania

v. Mauretania, ókori tartomány Afrika északi partján. Területének ma körülbelül a következő tartományok felelnek meg: Fez, Marokko és nyugati Algeria. Határai voltak: északon a Földközi-tenger, keleten Numidia, délen Gaetulia, nyugaton az Atlanti-oceán. Eredetileg benszülött királyok uralma alatt állott, akik a rómaiak szövetségesei voltak és 104-46. szolgálataik fejében megkapták Numidiának nyugati részét. Claudius császár M.-t a római birodalomba kebelezte, felosztván egyúttal két főrészre: M. Ceasariensis (főváros Caesarea) és M. Tingitana (főváros Tingis), mely részek között a Mulucha folyó volt a határvonal. Lakosai a mórok (l. o.). Fontosabb városok: M. Caesariensisben: Igilgiles (most Dsidseli), Saldae (Buzsi), Caesarea (Sersel), Cartenna (Tenesz), Sitifis (Szetif); M. Tingitanában: Russadir (most Melilla), Tingis (most Tanger), Lixos (most Elaris). Karthagói gyarmat volt Thymiaterion, melyet Hanno alapított. L. még Marokko.

Mauritia

L. fil. (növ., Mauritius- vagy Móricpálma), magastörzsü, legyezőlevelü pálma, 9 faja Amerika középtájain terem. A M. flexuosa L. fil. (Miriti, Jurichi, Moriti, Itapálma), nagyon csinos pálmaalak, törzse 25-45 m. magas, levelének átmérője másfél m., 3 m.-nyi nyél tartja. Gyümölcsbuzogánya 2-3 m hosszu. Trinidad, Brazilia, Guayana és Venezuela nedves helyein, erdőben seregesen nő. Beléből (ipuruma) szágó, leveléből erős fonal, függőágy lesz. Megerjedt leve a guarani édes és részegítő itala. Tobozhoz hasonló gyümölcse jó ízü, az indus ebből is italt készít.. E fa mindent nyujt nekik, amire szükségük van, sőt a levél nyélrostjaiból, a magasban gyékényt is erősítenek rájok, megföldelik és áradás idején rajta laknak. A M. vinifera Mart (Buriti), bortermő M., braziliai, 30-45 m. magas, 0,3-0,6 m. vastag. Levele 3-41/22 m. széles, nyele 3 m.

Mauritius

azelőtt Isle-de-France, sziget az Indiai-oceánban, az É. sz. 19°50' és 20° 31' 30" alatt, 185 km.-nyire Réuniontól, 1914 km2 területtel. A szabálytalan ovális alaku sziget partjai nagyon szakadozottak; Ny-on a Port-Louis, K-en a Port-Bourbon a legjobb kikötői. A közelében levő megerősített Ambre, Coin de Mire, Plate és Ronde szigetek csaknem bevehetetlenné teszik. A sziget nagyon hegyes; a föld belseje felé emelkedik, ahol 4-500 m. magas fensíkká alakul. 3 hegytömeget különböztetnek meg a nyilván vulkáni M.-on; ezek a Pic de Pouce (807 m.), a Pieter Bottetal (815 m.), a Montagne de la Riviere Noire (825 m.) és a Montagne de Bambour. Közepén van még az elszigetelt hegycsúcs, a Piton du Milieu (593 m.). A kis folyók számosak, legjelentékenyebbek: a Grande river, a Tamarin; tavai közül pedig a Grand Bassin. Éghajlata egészséges, de nyáron forró. Fő terméke a cukornád, de ennek termesztése is csökkent; termelnek ezenkivül csekélyebb mennyiségben rizst, gabonát, pamutot és különböző tropusi növényeket. Az egyedüli emlős állat a Pteropus vulgaris volt; a házi állatokat importálják; a partja mellett levő tenger szintén nem igen gazdag halakban. Vasérceit nem bányásszák. A lakosok száma (1891) 371 655, akiknek 2/3-a hindu, a többi néger, khinai, korcs vagy fehér bőrü. A halálozások száma a születésekét felülmulja. Vallás szerint 209 079 hindu, 115 438 róm. kat., 34 763 mohamemedánus és 7307 protestáns. A kereskedelmi forgalomban a bevitel értéke (1893) 18 899 939, a kivitelé 22 176 486 rupia; emennek főcikkei: nyers cukor (19,4) millió rupia), rum (0,3), vanilia, aloe és kókuszdió-olaj; a bevitelé: pamutáruk, szén, gépek, vasáruk és sör. M. kikötőibe érkezett (1893) 193 hajó 110 290 t. tartalommal és eltávozott 199 105 050 t. tartalommal. A vasúti vonalak hossza 104 angol mérföld. M. brit gyarmat, amelyhez tartozik közigazgatás szempontjából Rodriguez, Diego Garcia és a Sychelles-szigetek. A kormányzó mellé van rendelve egy végrehajtó tanács és egy kormányzó tanács, amely utóbbi 27 tagból áll, akik közül 10 választott tag; a kormányzó tanács a törvényhozó testület. A sziget évi jövedelme (1893) 8 103 922, kiadása 7 872 096 rupia. Az iskolák száma 171 (10 177 tanulóval). A helyőrség 40 tiszt és 794 főnyi legénység. A főváros Port-Louis szép környéken az Ény-i oldalon, Adelaide és George nevü erdök által védett kényelmes kikötő mellett, a kormányzónak, kat. és anglikán püspöknek székhelye, (1893) 58 669 lak., kat. és protestáns székesegyházzal, igen jó gimnáziummal (College Royal), hittérítő iskolákkal, csillagvizsgálóval, nyilvános könyvtárral, meteorologiai obszervatoriummal és két tudós társasággal. Másik nagyobb városa a Mahébourg 20 000 lak., a DK-i oldalon épült. M. szigetét 1507. Pero de Mascarenhas portugál kapitány fedezte föl. A portugálok nem alapítottak rajta gyarmatot. Ezért is Van Nek hollandi admirális 1598. birtokba vette és uralkodójáról M.-nak nevezte el. A hollandok csak 1640. gyermatosították, de 1710-ben ismét elhagyták, amire 1712. a franciák vették birtokukba, de a sziget csak 1734. Mahé de La Bourdonnais kormányzósága idejében kezdett felvirágzani. 1810. makacs ostrom után az angolok foglalták el és az 1814-iki békében meg is tartották. Szceneriáját Bernardin de Saint-Pierre örökítette meg a Paul et Virginieben. 1892 ápr. 29. rettenetes forgószél dühöngött a szigeten, melynek 900 ember áldozatul esett. 1893 óta kábeltáviró köti össze a Seychelles-szigetekkel.

Mauritius

1. szent, apját szt. Benedeknek kedves tanítványa. Római születésü; a VI. sz.-ban élt, megh. 584. Glannafolíumban (Saint maur sur Loire) épített kolostort. 40 évet töltött Franciaországban. Ez alatt a szt. Benedek-rendet Franciaországban elterjesztette. 1618. Franciaországban a szt. benedekrendieknek társulata alakult, amely M. nevét vette fel: Congregatio Sancti Mauri. Emléknapja jan. 15. - 2. M., szent, l. Tébai légió. -3. M., bizánci császár, l. Maurikios.

Mauritius-rend

l. Móric- és Lázár-rend.


Kezdőlap

˙