Medgyesi

Pál, ref. lelkész. szül. 1605. Hazai tanulmányainak végeztével külföldre ment s 1628 végén vagy 1629 elején O. m. Frankfurtban, 1629 ápr. 13. pedig Lejdában lett egyetemi hallgató. Angliába is ellátogatott, honnan visszamenve Hollandiába, 1631 máj. 24. újra beiratkozott a lejdai egyetemre. Még az évben hazajőve, annak végén debreceni tanár s 1634 közepén szinyérváraljai lelkész lett, mig 1636. hasonló minőségben Munkácsra választatott. Még Váradon is lelkészkedett, de már 1638 végén I. Rákóczi György fejedelem egyik udvari papja volt. Mint ilyen vitát állott ki Vásárhelyi Dániel jezsuitával, amelyet aztán irodalmi téren is folytattak. Lelkesült hévvel karolta fel a presbiteri egyházkormányzat ügyét s a vele egyetértő Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony pártfogása mellett, mint a presbiteri elv legkiválóbb harcosa lankadatlanul küzdött annak érdekében, ugy az egyházi közélet mezején, mint irodalmilag. I. Rákóczi György halála után nem sokáig maradt az erdélyi fejedelmi udvarban; 1650 nyarán nagybányai pap lett, 1652-től pedig mint ismét az öreg fejedelemasszony udvari lelkésze, Sárospatakon tartózkodott. Művei: Szent Ágoston vallása (Angolból ford. Debrecen 1632); Scala coeli, avagy egynehány elmélkedések és imádságok (Bayle Lajos után angolból u. o. 1632, VII. kiad. 1678); Hétnapi együttbeszélgetése egy keresztyén és egy pápista katolikusnak (Cowper után angolból, u. o. 1637, II. kiadás 1661); Szent atyák öröme (Gyulafehérvár 1640); Égő szövétnek (u. o. 1645); Lelki ábáce (angolból ford., u. o. 1645, IV. kiad. 1684); Dialogus politico-ecclesiasticus, azaz két keresztyén embereknek egymással való beszélgetések a presbyteriumról (Bártfa 1650); Doce nos orare quin et praedicare, azaz imádkozásra és prédikáció-irásra... útmutatások (u. o. 1650) Abba atya, avagy könyörgésnek lelke (Várad 1650); Erdély s egész magyar nép; hármas jajja (Halotti beszédek I. Rákóczi György, Rákóczi Zsigmond és Bethlen István gr. felett, Sárospatak 1653); Rövid tanítás a presiteriumról (u. o. 1653); Isteni és istenes zsinat (prédikáció, u. o. 1655); Igaz magyar nép negyedik jajja (préd., u. o. 1657); Rabszabadító isteni szent mesterség, Különülő keresztyén, Serva Domine (három préd., u. o. 1657); Igazak sorsa e világon (Halotti beszéd Bocskay Istvánné Lónyai Zsuzsánna felett, u. o. 1657); Istenhez való igaz megtérés (préd., u. o. 1658); József romlása (Halotti beszéd Ibrányi Ferenc felett, u. o. 1659); Felgerjedt s pokol fenekéig hatalmazott robogó tűz (préd., u. o. 1660);Ezechiás kir. hiti (két préd., u. o. 1660); Kétség torkából kihatló lélek (préd., u. o. 1660); Bűnön búskodó lélek kénszergése (préd., u. o. 1660); Győzködő hit (préd., u. o. 1660). E prédikációi nemcsak külön, de gyüjteményekben («Sok jajjokban....merült....magyaroknak....siralmi» 1658 és «Magyarok hatodik jajja» 1660) is megjelentek. Részt vett a Liturgia sacrae coenae (Sárospatak 1660) szerkesztésében s az előszót is ő irta hozzá. Irt továbbá üdvözlő verset Margitai Péter 1664. kiadott Ttemetéskorra való prédikációi elébe. V. ö. Szilágyi Sándor, M. P. életéhez (Protestáns Szemle 1890).

Medgyes-szék

azelőtt Erdély egyik szász széke, melynek területe 649,75 km2, lakóinak száma (1870) 39 121 volt. Székhelye Medgyes volt. Az 1876. évi XXXIII. t.-c. Nagy-Küküllő vármegyébe kebelezte.

Média

(ó-persa mada, a. m. középső ország), fontos ókori tartomány Belső-Ázsiában, melynek határai voltak északon a Kaspi-tó, keletre Pártusország és Hirkánia, délen Szuziána és Persis, nyugaton Assziria és Örményország. A mai földrajz szerint tehát megfelelne Aszerbeidján és Ghilan, továbbá Irak Adsmi tartományoknak és Mazenderan nyugati felének. Legnagyobb része termékeny volt, hiresek voltak lovai és déli gyümölcsei. Az árja eredetü lakosok a hagyomány szerint csak később kapták a médek nevét (amivel ellenkezik az országnak ótestamentomi neve, mely következetesen: Madai). Vitéz harcosok voltak, akik azonban később elpusztultak; a csillagokat imádták; papjaik a mágus nevet viselték. A délkeleti részben (Nagy-Mádiában) volt Ekbatana v. akbatana (persa nyelven Hangmatana, most Hamadan). 12 stadiummal délre az Orontes folyótól, gyönyörü vidéken és viruló környezetben; fővárosa a méd birodalomnak és később nyári székvárosa a persa és pártus királyoknak. Másik nagy város M.-ban Rhagai (most Rai nevü romváros), más neveken Arsakia és Europos is; némelyek szerint az egész országnak legnagyobb városa. Atropateneben («tűzország», a számos nafta-forrásról) volt Gaza vagy Gazaka, a méd királyoknak nyári székes fővárosa, a Spauta-tónak keleti oldalán. A Kaspi-tóra néző részeken és vidékeken gyülevész barbár népek laktak és ennek a tengermelléki vidéknek semmi közös neve nem volt.

Kr. e. a VIII. sz.-ban a médek fölszabadították magukat Assziria uralma alól s független fejedelmeket válsztottak, akik közül deiokes, Herodotos szerint, királyi címet vett föl. Egymásután következtek a trónon Pharaortes, Kyaxares és Astyages; ez utóbbit a persa Kyros megbuktatta, országát pedig a persa birodalomba olvasztotta, de az uralkodó méd nemességnek a persákéival egyenlő jogokat biztosított. Később a médek teljesen összevegyültek a persákkal s osztoztak emezek sorsában; Nagy Sándor (Atropatene kivételével, mely egy századig független királyság maradt) és később Seleucus meghódította M.-t, melyet Demetrius Soter (152) elvesztett, s ekkor az Arsacida I. Mithridates, a partusok királya foglalta el. Időközben még egyszer volt saját nemzeti királya, Artavasdes, ki ellen antonius (36) hadat vezetett; azóta nevét a történelem nem ismeri, s mint földrajzi fogalom is csak új-persa nyelvben (Maď) maradt fönn.

Mediaevalis

(új-lat.) a. m. középkori; a nyomdászatban az antiqua és kurziv betük legrégibb metszete, mely újabb időben Angol- és Franciaországban, később hazánkban is divatba jött. Mediaevista, a középkorba tartozó, p. iró.

Media gratiae

v. media salutis (lat.) a. m. kegyeszközök (l. o.).

Medialis

(lat.) a. m. a középhez tartozó, középen előforduló. -Mediák (szó szerint középhangok), a höngés v. lágy mássalhangzók, különösen b, d, g, hagyományos grammatikai műszava, l. Hangok.

Median

(lat.) a. m. középnagyságu, különösen egy papirosforma elenvezése.

Mediáns

v. mediante, igy neveztetik minden konzonáns hármashangzatban a harmad, mely az alaphang és a tiszta ötöd közt fekszik. Ugy az énekben, mint a harmoniában s a hangnemekben a mediánsok játszák a legfőbb szerepet az alap- és az uralgó hang mellett.

Mediante juramento

(lat.) a. m. esküvel.

Mediat

(új-lat.) a. m. közvetett, a régi német birodalomban olyan főurak, akik nem állottak közvetlenül a császár alatt. Ellentétök az immediat főurak, u. n. «reichsunmittelbare». - Mediatizálni a. m. közvetetté tenni, mialatt valamely eddig önálló államnak más állam hatósága alá vetettségét értik. A kifejezés a régi német birodalomban fennállott «birodalmi közvetlenség» fogalmával függ össze. L. Mediatizáltak.


Kezdőlap

˙