Megbélyegzés

(stigma), a becsületbüntetések alkalmazásának egyik módja. Verbőczy HK. II. R. 16. c. szerint hamis levelek készítésében és pecsétlésében bűnös káptalan- v. konventbelieknek homlokára és képére «tüzes pecsét bélyege nyomassék és süttessék». A homlokon és arcon való M.-t hazánkban csak 1763. kelt udvari rendelet tiltotta meg. Később magyar állampolgárokra és a monárkia másik államának honosaira a M.-t egyáltalán megszüntették s alkalmazását e század elején csak a kiutasított külföldiekre szorították.

Mebizás

(mandatum), szerződés, mellyel valaki - a megbizott (mandatarius, procurator) - egy másiknak - a megbizónak (mandans, mandator) - meghagyása folytán ügyeiben való eljárásra vállalkozik. A római jogban az eljárás ingyenes volta a M. lényegéhez tartozott. A modern jogokban jutalom kikötése a M. lényegét nem érinti, és jutalom hallgatag kikötöttnek tekintendő, ha az eset körülményei szerint a M. teljesítését csak jutalom mellett lehetett várni. A M. egyes ügyletre szólhat (m. speciale) v. bizonyos ügyletek nemére (m. generale). A M.-i szerződés csak a M. elfogadásával válik perfektté; az azonban, aki bizonyos ügyletek ellátására hatóságilag ki van nevezve, vagy arra nyilvánosan vállalkozott, a kapott M.-nak visszautasításáról a megbizót haladéktalanul tartozik értesíteni. A M. ellenkező kikötés hiányában személyesen teljesítendő. Ha a megbizott helyettes rendelésére jogosítva van, a kirendelés körül terhére eső gondatlanságért felelős. A M. a kapott utasítás értelmében teljesítendő; de eltérésnek van helye akkor, ha a fenforgó körülmények között alaposan vélelmezhető, hogy az utasítástól való eltérés a megbizó helyeslésével találkoznék; az eltérésről azonban a megbizó lehetőleg haladéktalanul értesítendő. A megbizott köteles a M. teljesítésével beszámolni s mindazt kiadni, ami a M.-ból kifolyólag kezeihez jutott. A M. teljesítésére szükséges költségek fedezésére a megbizott megfelelő előleget követelhet, valamint a M. teljesítésére fordított szükséges kiadásainak megtérítését is. A megbizó a M.-t bármikor visszavonhatja; viszont a megbizott is felmondhatja a M.-t, ugy azonban, hogy a megbizónak módjában álljon ügyéről másképen gondoskodni. Ellenkező kikötés hiányában, va. amennyiben a szerződésből annak ellenkezője ki nem tünik, a megbizó halálával a M. meg nem szünik. A megbizott halála esetére éppen az ellenkező szabály érvényes, vagyis ha csak a szerződésből annak ellenkezője ki nem tünik, a megbizott halálával a M. megszünik. A római jogban a M. sajátságos nemei: az engedmény (cessio), az utalványozás (assignatio) és az u. n. mandatum qualificatum, vagyis meghagyás, hogy a megbizott egy harmadiknak hitelezzen, ami mai nap alakilag is a kezesség fogalma alá esik. A M.-ból származó kereset az «actio mandati», amely v. «directa» v. «contraria», amaz a megbizót illeti a megbizott ellen, emez (ellenkereset) megbizottat a megbizó ellen.

Megbizás nélküli ügyvitel

(negotiorum gestio). Aki másnak ügyében annak megbizása s hivatali kötelessége nélkül eljár, az illetőnek (az u. n. negotiorum dominusnak) szándékosan v. gondatlanság által okozott károkért felelős. Csak szándék és vastag gondatlanságért (culpa lata) felel a megbiás nélküli ügyvivő (negotiorum gestor) akkor, ha a dominus ügyében abból a célból avatkozott, hogy tőle az őt személyében v. vagyonában fenyegető veszélyt elhárítsa. A M.-ből származó kölcsönös jogok és kötelességek a megbizá (l. o.) mintájára rendezvék. Az ügyvivő azonban tiltott cselekményért való felelősség kivételével, csak annyiban, amennyiben a M.-ból gazdagodott. Az ügyvivő kiadásainak megtérítését a tulajdonostól, épp ugy mint a megbizott, követelheti, de csak akkor, ha feltehető, hogy a tényállás kellő ismerete mellett eljárását a tulajdonos helyeselte volna, ellenkező esetben csak annyiban, amennyiben a tulajdonos jogtalanul gazdagodnék. Vannak viszont esetek, melyekben az ügyvivő kiadásainak megtérítését akkor is követelheti, ha a tulajdonosnak egyenes tilalma ellenére járt el, jelesül, ha a tulajdonos helyett oly valamit teljesített, aminek teljesítésére a tulajdonos törvényesen kötelezve van s beavatkozása nélkül a teljesítés kellően meg nem történt volna. A M.-re vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók arra, aki másnak ügyét abban a tévedésben végezte, hogy az saját ügye, s arra, aki másnak ügyében szándékosan jogtalanul, mint saját ügyében járt el. Az előbbi esetben mindkét részről ugy a tulajdonos, mint az ügyvivő részéről csak gazdagodási keresetnek van helye. A másik esetben az ügyvivőt tiltott cselekményekért való felelősség terheli. A M.-ből származó kereset az «actio negotiorum gestorum», amely ugy mint a megbizásból származó kereset «directa» (a dominus keresete az ügyvivő ellen) v. «contraria» (az ügyvivőnek keresete a dominus ellen).

Megbizó levél

(creditiva), a nemzetközi életben a követi minőség és jelleg igazolására szolgál és amelyet valamely szuverén állam feje ünnepélyes alakban intéz egy más szuverén állam uralkodójához, vagyis fejéhez, hogy közölje vele a követség indokait, a követ nevét, akinek egyszersmind elfogadását és meghallgatását kéri. A követet megillető jogok és kiváltságok élvezete tulajdonképen a M. bemutatása, illetve elfogadása után kezdődik; ámbár ha a követ e minőségét egyébként igazolni képes, már előzőleg is bizonyos tekintetben a nemzetközi jog oltalma alatt áll. Szokásos a M. tartalmát másolatban előbb az illető állam külügyminiszterével közölni, hogy az államfő, akihez a küldetés történik, az elfogadásra nézve határozhasson. A M. szükséges kiegészítő része a meghatalmazás, kijelölvén azokat a határokat, melyeken belül a követ az ügyeket elláthatja, vagyis az államot kötelezőleg képviseli. L. még Akkreditál és Hitlevél.

Megcsellenés

l. Csellenés.

Megcsigázni

a hordót. A sorjazott dongák között tüzet raknak, hogy azok alsó felükben belül átmelegedjenek és hajlékonyabbak legyenek, aztán pedig a hordócsigával összehúzzák, megcsigázzák, l. Hordógyártás.

Megcsodálás

A nép között nagyon el van terjedve a hit, hogy terhes nők lelki vagy érzéki benyomásai nem maradnak hatás nélkül a méhükben fejlődő magzatukra. Ez különösen a látás útján történt érzéki benyomásokra és nagyobb lelki rázkódtatásokra nézve van elfogadva. A tudomány e kérdést még nem döntötte el, mert a kisérleti anyag hiányzik reá. Ama tapasztalat elől azonban nem zárkózik el, hogy az anya lelkére történt behatások a benne fejlődő magzat egészségét is befolyásolják. Vajjon torzképződésre vezethetnek-e ilyen lelki benyomások, előidézhetnek-e az embrio-élet ezen korai idejében olyan vérkeringési és fejlődési zavarokat, amelyek eltorzulást vonnak maguk után, azt csak állatkisérletekkel lehetne némileg tisztázni, de akkor is nehezen azt a a kérdést, vajjon egy bizonyos lelki benyomás mindig ugyanazt az eltorzulást is hozza-e létre? Újabban a kérdéssel orvosok is komolyan foglalkoznak és közlik megfigyeléseiket egyes esetekről, amelyek e kérdés eldöntésére nagyon szükségesek.

Megcsonkítás

l. Testi sértés.

Megdermed

mondják a vadászok, a lövés által megsebzett vad, és nem döglik.

Megdicsőülés

Jézus Krisztus M.-e, mennyei fényben megjelenése már szt. János által történt megkeresztelése alkalmával nyilvánult, midőn «megnyilának neki az egek és látá az Isten lelkét galambképen lejőni és reászállni». Más alkalommal «imádkozva Atyjához mondá: Atyám dicsőitsd meg a te nevedet. Erre szózat jöve az égből: Megdicsőítettem és ismét megdicsőítem». (Ján. 12, 38.) Krisztusnak M.-e szinváltozásának is mondatik (transfiguratio). Emlékére szolgál az aug. 6. ünnep, még pedig a gör. kat. egyházban a 12 nagy ünnep egyike korábbi, mint a latin egyházban, hová 1457. Kallixtus pápa hozta be, mire alkalmul szolgált a keresztényeknek a törökön kivivott győzelme Belgrádnál.

A tárgyilagos megváltás befejeztetvén Krisztus által, valamint lelkünk a megszentelés által újjá születve, újjá alakítva, magasabb állapotra emeltetett: ugy a testnek is, mely a lélek miatt van teremtve és a természetesnek, mely az ember miatt van alkotva, meg kell változtatnia, újjá alakíttatnia, méltóbb, magasabb állapotra kell emeltetnie, hogy a lélek menyegzői ruhába öltözve, a test is azt öltse magára s az egész természet, hogy ekként megdicsőülve az ember, dicsőüljön meg az ő lakása is. (Jel. 8, 19-22. Pét. II. 3, 7-12. Máté 19, 28.) A megdicsőítendő emberi test képét mutatja az Üdvözítő az ő halottaiból föltámadt megdicsőült testében. L. még Apoteozis.


Kezdőlap

˙