Mendes

hires város Egyiptomban, körülbelül a nilusi delta közepén; az ókorban Dedet volt a neve s itt tartottak egy szent bakkecskét, vagy kost. A régi város, melynek romjai Tmai el-Amdid közelében vannak, később Pi-be-neb-dedet (a. m. a kosnak, M. urának háza) nevet kapott, s ebből fejlődött ki a görög M. s az arab Amdid elnevezés.

Mendes

(ejtsd: mandész) Catulle, francia iró, szül. Bordeauxban 1841 máj. 22. Philoméla (1864) c. lirai költeményével lépett föl, melyet Hespérus (1869), La colere d'un franc-tireur (1871) és a Contes épiques (1872) költői művei követtek. Ugy ezekben, mint számos regényében és novellájában fő célja az érzékiség csiklandozása, bár tagadhatatlan, hogy a frivolság hajhászata közben irói talentuma is gyakran fölcsillan. Legkevésbbé szabados regénye a Grande-Maguet (1888); a többiek közül számos magyarul is megjelent; önálló kötetekben: Boudoir-történetek (fordította P. Zempléni Gy., Budapest 1885); Szemérmes történetek (u. o. 1891); A szűz király (ford. Dominkovics Mária); beszélyei elszórva a Pikáns Lapokban, mely több regényét is közölte. Tabarin neje c. drámáját a Nemzeti szinházban is adták (1894 nov.). E darab nyomán készült a Bajazzo opera szövege.

Mendes Leal

José da Silva, portugál költő és államférfiu, szül. Lissabonban 1818 okt. 18., megh. 1886 aug. 22. Korán foglalkozott a szépirodalommal; 1851. beválasztották a parlamentbe s 1862-1864. tengerészeti, majd külügyi miniszter volt; aztán a lissaboni nemzeti könyvtár igazgatója és a tudományos akadémia tagja lett; végső éveiben nagykövet volt Párisban és utoljára Madridban. Tudományos fő munkája a Corpo diplomatico portuguez 5. kötete (Relaçoes de Portugal com a curia romana). Regényei közül nevezetesebbek: Um sonho na vida (1844); A menina do Val de Mil, stb. Leginkább a drámában tünt ki; hatvannál is többet irt; köztük a legjobbak: Pedro (dráma); Egas Moniz (történeti szinmű); A Escala social és Homens de marmore (társadalmi dráma); Otio André que vem do Brazil (vígjáték); Receita para curar saudades (operette) stb. M. lirai dalai és népies balladái Canticos c. összegyüjtve is megjelentek. V. ö. Romero Ortiz, Litter. portug. en el siglo XIX. (Madrid 1870); Brito Aranka, M. L. (Lissabon 1887).

Mendikánsok

(lat.) a. m. koldulók; igy hivják a hazai ref. iskolák legátusai (l. Legáció) mellé adott kis diákokat. M. a kat. egyházban, l. Kolduló barátok.

Mendip-Hills

körülbelül 30 km. hosszu dombsor Somerset angol grófságban az Axe jobbpartja mentén. Legmagasabb csúcsa a Black Down 298 m. Szén. és ólombányáit már régen művelik.

Mendizabal

Juan Alvarez don, spanyol pénzügyminiszter, szül. Cadizban 1790 körül, megh. Madridban 1853 nov. 3. Már 1820 óta Canga-Arguellas minisztert támogatta pénzügyi tervei kivitelében s ennek bukásakor (1823) Angliába menekült, hol néhány angol kapitalista az adósok börtönébe záratta M.-t, kinek tanácsára a megbukott spanyol kormánynak kölcsönöztek. 1835. visszatért Spanyolországba, hol 1837-ig kétszer volt pénzügyminiszter, de nem tudta az államháztartást rendezni s ezért lemondott. 1844. Espartero újra rábizta a pénzügyi tárcát; de ennek bukása után ismét kénytelen volt menekülni s csak 1848. tért vissza és a szabadelvüek egyik vezére lett.

Mendlik

1. Ágoston, apátplébános, egyházi iró, szül. Pécsett 1831., megh. u. o. 1890 nov. 20. A teologiát a budapesti egyetemen végezvén, 1854. pappá szentelték. Különböző helyeken volt segédlelkész, később pécsbelvárosi plébános, azután címzetes apát. Irodalmi munkássága: számos népszerü, vallásos lapokba irt cikkein kivül önálló művei: Katekizmusmagyarázat (2 köt.); Falusi prédikációk (12 évf.); Főpapok életrajza; Házasulandók oktatása; Palesztina leirása; Rövid egyházi történelem stb.

2. M. Ferenc, matematikus, szül. Pécsett 1838 nov. 25. Tanulmányait Pesten végezte, ahol 1865. tanári oklevelét is szerezte. Hosszu tanári pályáját Egerben kezdte, majd Baján meg Ungváron folytatta; 1872 óta a budapesti VI., jelenleg V. kerületi állami főreáliskola tanára. Önálló munkái; Ábrázoló mértan, Schmidt közreműködésével (I. kiad. 1887, III. kiad. 1895); Számtan polgári leányiskolák számára (1890). Kidolgozta továbbá a középiskolai tanításra vonatkozó Utasításoknak matematikai részét és nevelésügyi cikkeket közölt a szaklapokban.

Mendocino

county Kalifornia észak-amerikai államban 10 000 km2 területtel, 13 000 lak., Ukiah székhellyel.

Mendoza

1. Argentina egyik tartománya Chile, San Juan, San Louis tartományok és Pampas territorium közt, 88 193 km2 területtel, 160 000 lak. Egész Ény-i szögletét az Andok, lakatlan fensíkok és magas völgyek foglalják el. A folyók, amelyek itt erednek, lefolyás nélküli lagunákba torkolnak. A folyókat (M., Tunuyan, Diamante) a hegység lábainál elterülő síkság öntözésére használják. A nem öntözött síkság egy része kopár; e kopár részben sós agyagból álló területek a travesias nevet viselik. M. gazdag mindenféle ércekben, szénbányákban és petroleumforrásokban; ennek dacára csak a réz- és ezüstbányákat művelik. A középeurópai termékek jól teremnek; a szőllő és dohány kitünő termést ad. Az állattenyésztés virágzó; termékeit Chilébe exportálják. - 2. M., az ugyanily nevü tartomány fővárosa, az Andok K-i végső kiágazásainál a M. folyóból levezetett öntöző csatorna mellett, 20 000 lak., gazdag állattenyésztéssel. Az 1559. Pedro Castillo által alapított várost 1661. erős földrengés egészen földúlta és a régi városból a San Francisco- és Santo Domingo-templomokon kivól alig maradt meg valami épségben. Azóta a város újra fölépült, szép, egyenes utcákkal, amelyek közt az Alameda 1 km. hosszu.

Mendoza

1. Dezső (Don Diego Hurtado de), spanyol iró és államférfiu, Santillana marquis dédunokája, szül. Granadában 1503 körül, megh. Madridban 1575. Szülővárosában, Salamancában és Olaszországban tanult, részt vett az 1525-iki paviai csatában, aztán V. Károly követe volt Angliában és Velencében. 1545. mint császári meghatalmazott részt vett a tridenti zsinaton s 1547. pápai követ és sienai helytartó lett. V. Károly lemondása után II. Fülöp udvarában élt, de ez később Granadába száműzte, ahol M. az irodalomnak szentelte magát. 1574. már visszatérhetett az udvarba, de nemsokára meghalt. Mint költő M. egyike a spanyol olaszosító iskola fő képviselőinek. Különösen episztolái becsesek. Némelyek neki tulajdonítják Lazarillo de Tormes (Burgos 1554, Tarragona 1586 és több ízben; a Biblioteca de autores esp. 3. köt., Madrid 1846) címü mind máig érdekes regényt. M. megirta a felkelt mórok történetét is. Guerra de Granada hecha por el ney de Espana Filipe II. contra los Moriscos (Madrid 1610, Lissabon 1627, de teljesen először csak Valencia 1776; újabban a Biblioteca de autores espanoles 21. köt.-ben, Madrid 1852) c. művében. Költői munkái megjelentek Madridban 1610 és (Obras poeticas) u. o. 1877. Knapp kritikai kiadásában. Megvannak a Biblioteca de autores esp. 32. köt.-ben is. Prózai művei Madridban jelentek meg 1881. és 1890. (Paz y Malia, Sales espanoles). - 2. M. Anna de, l. Eboli. - 3. M. Inigo Lopez de, l. Santillana.


Kezdőlap

˙