Merxem

északkeleti külvárosa Anversnek, 8453 lak.

Méry

József, francia költő és regényiró, szül. Aygaladesban 1798 jan. 21., megh. Párisban 1866 jun. 17. Párisba ment (1824), hol földijével, Barthélemyvel (l. o.) nagy feltünést keltő politikai szatirákat irt. Miután még a Némésis hetilap munkatársa volt, gazdag ismereteit és irói talentumát regények és érdekes útleirások irásában értékesítette. Irta: Scenes de la vie italienne (Páris 1837); Nuits de Londres (u. o. 1840). Egyéb fantasztikus regényei közül magyarul is megjelentek: A Nizam harca (ford. Rosos Klem., Veszprém 1862); Egy párisi házasság (ford. Csukássy J., Budapest 1874); Moubryon kisasszony (ford. Fehér Mar., u. o. 1885). Irt még szinműveket, operette szövegeket és alkalmi költeményeket is. V. ö. Claudia, M., sa vie intime etc. (Páris 1868).

Merza

Gyula, turista iró és humorista, szül. Kolozsvárt 1861. örmény családból. Előbb a kolozsvári, majd a bécsi egyetemen orvosi, később a hajlamainak inkább megfelelő gazdasági, szépirodalmi és örmény tanulmányokra adta magát. Az erdélyi Kárpát-egyesület főpénztárosa és a magántisztviselők országos nyugdíjintézetének erdélyrészi titkára. Művei: Úti emlék a tavak országából (1895); A magyar örmények etnográfiai hanyatlásának okairól és azok orvoslásáról (1896).

Merzig

az ugyanily nevü járás székhelye Trier porosz kerületben, a Saar jobbpartján, vasút mellett, (1890) 5392 lak., pamutfonóval, agyagáru- és terrakotta készítéssel, szappan-, dohány- és sörgyártással; szépen renovált kat. templommal, amelyet állítólag 630. Dagobert király alapított; nagyszerü városházával (a XVII. sz.-ból), őrültek házával.

Merzivan

l. Merszivan.

Mésa

a moabiták királya, akinek viselt dolgairól a bibliából (II. Kir. k. 3, 4.), valamint egy emlékkő által értesülünk, amelyet ő maga Dibân városban (ma Dhiban) állított föl. Az emlékkő, amelyet a párisi Louvreban őriznek, nagy feltünést keltett és sokan foglalkoztak fordításával és magyarázatával. Szövegét legújabban Smend és Socin adta ki (Freiburg 1886).

Mésalliance

(franc., ejtsd: mezaliánsz), nem egyenrangu házasság; nagyon különböző polgári rangu egyének között kötött házasság. L. még Egyenranguság.

Meschede

az ugyanily nevü járás székhelye Arnsberg porosz kerületben, a Ruhr és vasút mellett, (1890) 2940 lak., gyapjufonással és szivargyártással.

Mescserek

v. mescserjákok, a Don forrásaitól a Volgáig laktak. Valószinüleg a finn-ugorokhoz tartoztak, de már korán a kazárok s bolgárok alattvalói lévén, csakhamar eltörökösödtek. (Egy részök újabban eloroszosodott.) Nyelvök középhelyütt áll a csuvas és a tatár közt; ők azonban egyikkel való atyafiságukat sem ismerik el. Testök jellege határozottan mutatja, hogy nem török eredetüek. A baskirok most is csak tűrteknek nevezik őket. V. ö. Vámbéry, Török faj (618. old.).

Mescserszkij

Alekszandrovics Vladjimir herceg, orosz iró, szül. Szt. Pétervárt 1845. Fiatal korában barátságos viszonyban volt II. Sándor cárral. Regényeket ir, melyek tárgyát leginkább az orosz főúri világból veszi. Ilyenek: Njedorazumjenije (Félreértés, Szt. Pétervár 1873); Adjin iz nasih Moltke (Egy mi közülünk való Moltke, u. o. 1890); Realiszty boljsavo szvjeta (A nagy világ realistái, u. o. 1880); Knjagínja Liza (Liza hercegnő, u. o. 1881); Gri-gri (u. o. 1882); Dnjevnjik Olgi Njikolajevnji (Njikolajevna Olga naplója, u. o. 1886); Njigiliszty (A nihilisták, u. o. 1889). Irt egy drámát is: Boljezny szerdca (Szivbajok). Mint publicista erősen reakcionárius és ilyen szellemben szerkeszti Grazsdanjin (A polgár) címü napilapját. Midőn 1896 febr. lapjában Polovcov tanácsost (a reformpárt hivét) strébernek nevezte és ócsárolta, Polovcov fiai M.-t saját lakásán megtámadták és megverték.


Kezdőlap

˙