Mézesbábos

l. Mézeskalácsos.

Mézesfehér

különösen a vácvidéki és nógrádi szőllőkben elterjedt szőllőfajta, melyet a nagymarosiak, nagyban szállítva Észak-Németországba mint csemegeszőllőt, nagyon hiressé tettek. Fürtje nagy és laza, bogyói nagyok, sárgásak, a napos oldalon rozsdás foltokkal; leve nyálkás és nagyon édes. Borszűrésre kevésbbé alkalmas e fajta, mert könnyen rothad s bora nem állandó. Legjobban terem rövidmetszés mellett.

Mézes hetek

kifejezés a házasság első időszakának megjelölésére Voltairetől származik, aki Zadig 3. fejezetében ezt irja: Zadig tapasztalta, hogy a házasság első hónapja, mint a Zendavesztában irva vagyon, a méz holdja, és hogy a második az üröm holdja. Ez a Zendaveszta-idézet természetesen nem komoly.

Mézeskalácsfa

(növ.), l. Dhumapálma.

Mézeskalácsos

népiesen bábsütő vagy mézesbábos, mesterség, mely mézből és többnyire rozslisztből készíti a közönséges süteményeket, melyek különösen a nép körében nagyon kedveltek. Az országos vásárok rendes látogatói. Különösen elterjedt a M.-ipar Debrecenben, ahol a mézeskalács egész speciális, kemény neme készül; továbbá Tordán - ahol tojást is használnak a készítéshez - itt többnyire halalaku, u. n. tordai pogácsát készítenek, valamit Kézdivásárhelyen. Magyarországon összesen van 830 M. 642 főből álló segédszemélyzettel. Ezek között van 4 tisztviselő, 90 családi kisegítő, 302 segd, 166 tanonc, 5 fiatal munkás (16 éven alul), 2 napszámos és 73 szolga. L. még Méhészet.

Mezey

Gyula, tanár és iró, szül. Balassa-Gyarmaton 1861. Középiskoláit Esztergomban, Körmöcbányán és Budán végezte, mire mint tanárjelölt a József-műegyetemre iratkozott be rendes hallgatónak, egyúttal mint rendkivüli hallgató a budapesti tudományos egyetemet is látogatta. 1883. középiskolai tanári oklevelet nyert, s 1884. a magyar-óvári gazdasági akadémia természetrajzi tanszékéhez tanársegédnek neveztetett ki, mely minőségében a gazdasági akadémiát is elvégezte. 1886 óta mint docens is működött a gazdasági akadémián, hová 1893. rendkivüli tanárrá neveztetett ki. Irodalmi munkásságot főleg a gazdasági növénytan terén fejtett ki, számos dolgozata jelent meg a szakfolyóiratokban. 1888. Németországban, Svájcban és Ausztriában nagyobb tanulmányutat tett, kiválóan a gazdasági oktatásügyet és a magvizsgáló állomásokat tanulmányozva, továbbá 1893. huzamosabb időre volt Dél-Franciaországba szőllőmivelési ügyben kiküldve. Főbb munkái: Vetőmagcsávázási kisérletek (Linharttal, Magyar-Óvár 1889); Jelentése külföldi tanulmányútjáról (Budapest 1890); Hazánk éghajlati viszonyai, tekintettel a mezőgazdasági termelésre (megjelent a földmivelésügyi miniszter által a törvényhozás elé terjesztett 1890-iki jelentésben); A dohány mozaikbetegsége (Linharttal, Magyar-Óvár 1890); A white-rot vagy a szőllő fakó rothadása (Budapest 1891); A szőllő black-rot betegsége (Linharttal, u. o. 1892, különlenyomat a Természettudományi Közl.-ből); Szőllőbetegségek (Linharttal, Magyar-Óvár 1895). Az országos magyar gazdasági egyesület megbizta a burgonyabetegségeket tárgyaló munka megirásával, mely munka folyamatban van. 1892 óta vezeti a Köztelek gazdasági növénytani rovatát. E lexikonba ő irja a gazd. növénytani és szőllőmivelési cikkeket s irt egyéb gazdasági cikkeket is.

Mézfejtő

v. mézválasztó (rosszul alkotott szóval édely, mézmirigy, pilis, mectarium), a virágzó növényeknek az a része, amely természetes módon cukros folyadékot (nektár) választ ki. A M. rendesen a virágban v. a közelében van. A bogár a mézért a virágot látogatja s eközben egyikből a másikba a himport áthurcolja (l. Beporzás). Csak némelykor van a M. távolabb a virágtól, p. a levélen v. a levél nyelén. Legegyszerübb alakja a virágtagok felszinén apró sejtü, vékony falu szövet, tartalma szemcsés plazma, keményítő, mézgafaj és cukor. Ez anyagok átalakulásának terméke a nektár vagyis méz, s a M. külszinére kiszivárog.

Mézfesték

tisztított és tragant-enyvvel vegyített, mázzal föleresztett fedő festék.

Mézga

(növ., gummi), gyántás nyálkássága a növényeknek, amorf anyag, vizben nehezen oldódik, hanem inkább nyálkás, ragadós folyadékká duzzad (colloid), alkoholban nem oldódik, savakkal főzve szőllőcukorrá alakul. A cseresznyefa, meggyfa, mandolafa, szilvafa, mind a két barackfa M.-ja vagyis a facsipa v. cseresznyemézga (cerasin) a fa testének helyi elhalásából támad sérülés v. más ok következtében. A M.-képződésnek célja, hogy a megsérült v. megsebzett fát eldugaszolja, talán a levegő és viz bejutását is gátolja, tehát a még sértetlen farészt védi. A M.-hoz tartozik az akácmézga (l. o.), az arab mézga (l. o.) v. arabin meg a traganth is.

Mézgafa

v. gummi-fa (növ.), több külön fa, amely nagyobb mennyiségü mézgát termel. Ilyen az akác (l. o.), az Eukaliptus, a Bursera gummifera Jacq. (fehér M.), a kaucsukfa, különösen pedig a Ficus elastica L. v. assami kaucsukfa. - Mézgalakkfa, l. Gummilakkfa.


Kezdőlap

˙