Minch

(Minsh), a Hebridákat Skócia Ny-i partjaitól elválasztó két tengerszoros. A Nagy- vagy É-i M. 80 km. hosszu és 50 széles; Lawis sziget meg Sutherland és Ross grófságok közt terül el. A Kis-M. csak 25 km. széles és 20 km. hosszu. Harris-félszigetet, North Uistot és Benbeculát választja el Skye-szigettől.

Minchá

(héb.), a zsidók délutáni istentiszteletének neve.

Mincio

(ejtsd: mincso), 80 km. hosszu baloldali mellékfolyója a Pónak. A Garda-tóból Peschieránál folyik; Grazienél 11 km. hosszu tóvá szélesedik, amelyet Mantovai-tónak hivnak; ezt Pietolénál hagyja el és Governolo közelében torkollik. Mantovától kezdve hajózható. Több öntöző csatorna vezet ki belőle, ezek közt a legfontosabb a Fossa Maestra. Sztratégiai szempontból fontos védelmi vonal; ezért partjain több ütközet volt; igy 1800 dec. havában Castiglionénál, 1859. Solfeerinónál és 1849. meg 1866. Custozzánál.

Minckwitz

János, német filologus és műfordító, szül. Lückersdorfban (Felső-Luzsica) 1812 jan. 21., megh. Neuenheimben (Heidelberga mellett) 1885 dec. 29. Tanulmányait Lipcsében végezte, hol 1885. egyetemi magántanár, 1861. pedig rendkivüli tanár lett. A nagy közönségnek szánt tudományos kézikönyvei sok kiadást értek, igy különösen Lehrbuch der deutschen Verskunst (1844); Taschenwörterbudh der Mythologie aller Völker (1852) stb. Igen sikerültek műfordításai, melyekkel a görög költők (Aeschylos, Sophokles, Euripides, Aristophanes, Pindar stb.) remekeit tartalmi s alaki hűséggel ültette át németre. M. nagy tisztelője és hive volt Platennek, kinek életrajzát is megirta: Platen als Dichter und Mensch (1838).

Mincsol

a Kárpátok ÉK-i határláncolatának egyik kisebb tagja Sáros vmegyében, a Tarca völgyétől É-ra és a Poprádtól K-re. Tulnyomóan erdős gerince a M. hegyben 1157 m. magasságot ér el; a Litinye völgye a Csergő (l. o.) és Jávor (l. o.) csoportoktól választja el. É-felé hosszabb ágakat bocsát, melyek a galiciai határig nyulnak. A M. belsejében Livóhutta (l. o.) fekszik, jeles üveggyárral.

M. I. N. D.

ritkában használt magyar fordítása a Jézus-társaság jelmondatának: O. A. M. D. G. a. m. omnia ad majorem Dei gloriam, mindent Isten nagyobb dicsőségére.

Mind

Gottfrid, festő, szül. Lipcsében (Felső-Magyarország) 1768., megh. Bernben 1814 nov. 7. Körmöcbányán tanulta az asztalosságot, majd kiköltözött Bernbe. Pestalozzi intézetében, később Freudenberger festőnél tanult rajzolni és festeni. Macskajeleneteket olyan élethűen festett le, hogy «Macskaráfelnek» nevezték el. Festett medvéket is. Rajzai közül sokat reprodukáltak. V. ö. Der Katzenraphael (12 macskacsoport, 2. kiad. Berlin 1876); Wiedmann, Der Katzenraphael (2. kiad. Lipcse 1887); Wurzbach, Biogr. Lexikon (XVIII. köt. 339. old.).

Mindanao

v. Magindanao, a Filippi-szigetek egyike és Luzon után a legnagyobbika, az É. sz. 5° 30' és 9° 50', illetőleg a Szulu-, Celebeszi- és Nagy-oceán közt, mintegy 98 000 km2 területtel és közel 600 000 lak. Szaggatott partjain a legnagyobb öblök: a Butuani a Surigao-félsziget mellett, az Iligani, Sindangani, az Illanai és Liangani. A nagyobb hegységek: a sziget közepén emelkedő hegylánc, amelynek legmagasabb csúcsa az Apo-vulkán (3143 m.); ennek középső részeiből kiágazik egy másik lánc Ny-felé, amelyben a Malindang a legnagyobb csúcs (2615 m.); egy harmadik a sziget K-i oldalán húzódik végig és az Urdaneta (1900 m.), Agudo (1200 m.), Satelito (1200 m.) nevü csúcsokban kulminál. A folyóvizek számosak; ilyenek az Agusan, Iligan, a Palangin és a Tagum. Tavai közül a jelentékenyebbek; a Daguin, a Laguna Saponga és a Malanao. A Filippi-szigetek termékein kivül megterem a szegfűszeg, a muskátdió, a bors, a cimmetfa stb. A lakosok különböző törzsekhez tartoznak; ilyenek a mamauak, infielek, amlájok, vizajak és khinaiak. Csak kisebb része áll spanyol uralom alatt és a mellette fekvő kisebb szigetekkel együtt 5 kerületre oszlik. Főhelye Iligan és Iligani-öböl mellett a sziget DNy-i végében, közelében egy erősséggel, amely a manilai mellett a legerősebb a Filippi-szigeteken. V. ö. Rajal, Conferencia acerca de la isla de M. (a madridi földr. társaság közleményeiben. 1885. XVIII. 177. stb. old.).

Mindelheim

az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi Sváb-kerületben, a Mindel és vasút mellett, (1890) 3771 lak., asztalosműhelyekkel, sörgyártással; Mayenbad nevü fürdővel. Itt született Frundsberg (l. o.).

Minden

1. Vesztfália porosz tartomány egyik kerülete Schaumburg-Lippe és Lippe közt; az egykori M., Paderborn püspökségekből, Herford és Corvei apátságokból, Ravensberg és Rietberg grófságokból alakították. Járásai:

A járás neve

Területe km2-ben

Lakóinak száma

Minden

589

85 299

Lübbecke

563

46 877

Herford

437

87 068

Halle

304

28 819

Bielefeld

12

39 950

Bielefeld vidéke

261

48 130

Wiedenfeld vidéke

499

45 688

Paderborn

596

46 400

Büren

764

35 890

Warburg

513

31 982

Höxter

717

53 606

2. Vesztfáliai-M., Minden porosz kerület fővárosa a hajózható Weser mellett, amely a várostól D-re tör át a Porta Westphalicán, a vasútnál, (1890) 20 223 lak., szivar-, üveg-, bőr-, lámpa-, sör-, szappan-, cikoria-gyártással, szeszégetéssel, kémiai iparral, kelmesfestőkkel. Egykori várfalai és sáncai helyén parkszerü ültetvények vannak. Legszebb épülete a kat. dom (a XIII. sz.-ból), pompás korai gót-épület. Alapíttatása a római időkből való. 800 körül itt püspökséget állítottak föl. A XIII. sz. közepén erődítményekkel vették körül. 1648. Poroszországhoz került. A 7 éves háboruban a franciák többízben megszállották, de az 1759. elvesztett M.-i csata után végkép elhagyták. V. ö. Holscher, Beschreibung d. vormaligen Bisthums M. (Münster 1877); Schröder, Führer durch die Stadt M. (1885).


Kezdőlap

˙