Mócok

l. Oláhok.

Mocs

1. M., kisközség Kolozs vmegye mocsi j.-ban, (1891) 1737 magyar és oláh lak.; a járási szolgabirói hivatal székhelye, járásbirósággal és adóhivatallal, posta- és táviró-hivatallal és postatakarékpénztárral. Kitünő gabonatermő s marhatenyésztő vidék központja. - 2. M., l. Duna-M.

Mócs

Zsigmond, hirlapiró, szül. Kis-Sztapáron (Bács) 1853., megh. Újvidéken 1892 okt. 8. Baján nevelődött s budapesti bölcsészethallgató korában kezdette a hirlapirást. Az 1877-iki orosz-török háborut mint harctéri tudósító élte végig s részt vett Zubovics Fedor szabadcsapatának nem egy merész portyázásában. 1880. ugyancsak mint tudósító jelen volt Dulcigno átadásánál. Sokat utazott az európai keleten, gyakran mint a magyar kormány kereskedelmi megbizottja. 1881. alapította Fiume címmel az első magyar tengeri kereskedelmi lapot, melynek élete fogytáig szerkesztője volt. Közben (1889-90) szerkesztette a Szegedi Hiradó c. napilapot is. Irt és olaszból fordított a lapok számára sok elbeszélést, melyeknek egy része önállóan is megjelent.

Mocsa

nagyközség Komárom vármegye gesztesi j.-ban, (1891) 3091 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Mocsár

állóviztől teljesen felázott terület, melyet néha sikér vizréteg borít s rendesen sűrü és buja növényzet lep el. Éles határt vonni a tó és M. közt alig lehet, a tavak szélei rendesen el vannak lepve M.-akkal s terjedelmük a tó vizállásával változik. Hasonlóképen a szabályozatlan folyók vize és M.-rá változtatja át. Leginkább a folyók deltavidékét lepi el a viz, mely sós, ha a tenger dagálya belejár és édes, ha csak a folyó árvizéből táplálkozik. Alföldünkön a folyók szabályozása előtt igen nagy területeket borítottak el a M.-ak, melyeket részben sikerült lecsapolni.

Mocsárfa

v. gubacsfa (növ.), a Quercus Robur L. népies neve a Felvidéken, de nem a mocsár (Sumpf) szóból keletkezett. A M. mocsárban nem nő.

Mocsárgáz

l. Metán.

Mocsárhúr

(növ.), l. Csillaghinár.

Mocsáriak

v. mocsárvirágok (növ.), l. Helobiae és Gólyahir.

Mocsári csiga

(Limnaeus Cuv.), a tüdős csigák rendjének Limnaeidae családjába tartozó csiganem. Fajainak háza áttetsző, rövid menetes, de utolsó menete nagy. Tapogatóik lapítottak, háromszögletesek és a szemek ezeknek alapján fekszenek. Lélekzőnyilásuk elül, jobbra a köpenyszegély alatt fekszik. A lágy és iszapos vizekben tartózkodnak, talpaik segélyével a viz fölszinén ügyesen úsznak és lebegnek s ilyenkor lélekzenek. Igen közönséges a nagy M. (L. stagnalis M. O. Fr.), mely 6,5 cm. hosszura nő, szine sárgásszürke v. sötét olajzöld és sárgás pontokkal tarkázott. Hazánk vizeiben ez, valamint rokonfajai is közönségesek.


Kezdőlap

˙