Molay

(etjsd: -lé) Jakab Bernát, a templomos rend utolsó nagymestere, szül. Gurgundban 1246 táján, megégették Párisban 1313 márc. 18. Már korán (1265) a templomosok közé állott, s 1298. egyhangulag a rend nagymesterévé választották. Midőn Ciprusban azon fáradozott, hogy új hadjáratot indítson a szaracénok ellen, V. Kelemen pápa Franciaországba idézte. Szép Fülöp, ki a rendet nagy hatalma miatt gyülölte, kezdetbe nagyon barátságosan fogadta M.-t, de 1307 okt. 13. az összes Franciaországban élő templomos lovagokkal együtt őt is elfogatta és állítólag a rend eretneksége miatt egy befolyásolt birósággal elitéltette, s több évi börtön és kegyetlen kínzások elszenvedése után máglyán megégettette.

Molbech

Keresztély, dán nyelv- és történettudós, szül. Soröben 1783 okt. 8., megh. Kopenhágában 1857 jun. 23. A kopenhágai kir. könyvtárnál kapott állást, 1806. pedig a dán tudományos akadémiától kiadott dán nyelvtörténeti szótár munkatársa lett. Miután 1829. az egyetemen irodalomtörténeti tanszéket kapott, 1830-42. a kir. szinház igazgatóságának tagja volt, majd 1846. államtanácsos lett. Számos művei közül kiemelendők: Foreläsninger over Historiens Philosophie (Kopenhága 1840-41.); Dansk Hand-Ordbug (u. o. 1813); Dansk Ordbog (u. o. 1854-1859); Dansk Dialect-Lexikon (u. o. 1833-41); Dansk Glossarium (u. o. 1853-66); stb. Kiadta továbbá: Nordisk Tidsskrift fot Historie Literatur og Konst (u. o. 1827-36), meg a Dansk historisk Forening c. folyóiratokat. - Fia: M. Keresztély Knud Frederik, szül. Kopenhágában 1821 jul. 20., megh. u. o. 1888 máj. 20. Kielben az északi nyelvek és irodalom tanára volt (1853-64), ezóta Kopenhágában működött, mint szinházi kritikus. Nevét költeményei (Dämring, Kopenhága 1856) és Dante Isteni szinjátékának fordítása (3. kiad. 1878) tették ismertté; Ambrosius címü szinművét Berlinben is előadták. Összes költeményeit (Samlede Digte) 1879. adták ki; Efterladte Digte címü kötetét Recke rendezte (1888) sajtó alá.

Moldauthein

(Moldautein, csehül Tjeln nad Vltavou), az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányság székhelye a Luzsnica és Moldva összefolyása közelében, (1890) 4019 lak., halászattal, sörgyártással, régi érseki kastéllyal.

Moldava

a Szereth jobboldali mellkvize Moldvában; Bukovinában a Kárpátok keleti lejtőjén ered és Roman városnál torkollik.

Moldavit

(ásv.), l. Butellakő.

Molde

város Trondhjem norvég tartomány Romsdal nevü járásában, a Moldefjord partján, amely a norvég fjordok közül halakban a leggazdagabb, (1891) 1663 lak. Környékének szépsége miatt igen élénk a turista-forgalom.

Moldenhawer

János, dán pedagogus, szül Kopenhágában 1829 jul. 14. Szülővárosában filologiát tanult, s 1858. az újonnan alapított állami vakok intézetének igazgatója lett Kopenhágában; 1862. többekkel egyesületet alakított a vakok munkásságának fokozására. Számos munkáit dán nyelven irta; legfontosabbak: Betragninger angaaende de Blinde (Kopenhága 1856); Om blinde, dövstumme og aandsvage Börns Undervisning og Stilling i Verden (1877) stb. 1867-84. Keller tanárral együtt folyóiratot adott ki a vakok és siketnémák számára, melyhez függelék gyanánt irta: Les établissements d'instruction d'enfants anormaux dans les pays scandinaves (1884).

Moldova

1. Ó-M., kisközség Krassó-Szörény vmegye moldovai járásában, a Duna mellett, (1891) 2013 szerb lak., gőzhajó- állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Környékén magnetitbányák vannak. - 2. Új-M. (Moldovabánya, Bosnyák), kisközség u. o., (1891) 3389 oláh és német lak.; a járási szolgabirói hivatal székhelye, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Van itt az osztrák-magyar államvasút-társaságnak nagy kénsavgyára s több vas- és rézércbányája.

Moldovai méhfű

(növ.)., l. Dracocephalum.

Moldován

1. Gergely, iró és pedagogus, szül. Szamosujvárt 1845 márc. 12., román szüléktől. Szülőföldjén kezdett tanulmányait Kolozsvárt a kir. jogakadémián 1871. fejezte be. Mint ügyvédjelölt egyúttal tiszt. alkapitánya volt Kolozsvárnak. 1876. Torda-Aranyos vmegye tanfelügyelője lett s tiz év alatt több mint 40 állami és községi iskolát állított fel, miért is 1879. kir. tanácsosi címet nyert. 1886 jun. 28. a kolozsvári egyetemen a román nyelv és irodalom nyilvános rendes tanára, 1890. tiszteletbeli bölcsészetdoktor s 1891. a bölcsészeti kar dékánja lett. Már 1867. kezdett román népdalokat magyarra fordítva közölni, különösen a Figyelőben, a Fővárosi Lapokban s az Atheneumban. 1871-76. a Magyar Polgár hasábjain kezdte meg a román viszonyokról szóló politikai cikkeit, melyek őt e kérdésben csakhamar elsőrendü tekintéllyé tették. Önállóan megjelent munkái: Román népdalok és balladák (1872); Részvét-Album (1872); Román közmondások (1882); Egy fürdőidény Borszéken (1883); Koszoru a román népköltészet virágaiból (1884); Román nyelvtan (1888); A románság (1896, kisebb tanulmányainak gyüjteménye 3 nagy köt-ben 120 íven). Politikai röpiratai: Válaszirat a bukaresti román ifjak memorandumára (1892); Politikai szédelgés (1893); Magyarok, románok (a nemzetiségi ügy kritikája, 1894); Nyilt levelek Uréchia A. Lászlóhoz (1894). A magyar viszonyoknak román nyelven való ismertetése végett 1892. alapította az Ungaria c. becses folyóiratot, melyet 1895 elején a román viszonyoknak magyar nyelven való ismertetése végett a Román-Magyar Szemle címü melléklappal egészített ki. A román népéletből merítette szinművének tárgyát is; igy 1878. nagy tetszéssel adták elő Kolozsvárt és az ország legtöbb szinpadán Szép Iliána s 1881. a Falu ládája c. népszinművét. A románok és magyarok közt való idegenkedés megszüntetésére s az igaz testvériség megteremtésére szenteli életének minden pillanatát s ennek az ügynek ma nincs lelkesebb apostola M.-nál.

2. M. István, pápai prelatus, lugosi görög katolikus nagyprépost, született Cikudban (Troda) 1813 aug. 1. Középiskolát Kolozsvárt, a teologiát Balásfalván végezte. Pappá szentelték 1838. Lelkész volt Aranyos-Gyéresen, Medgyesen, 1852. püspöki külhelynök Hátszegen, 1857 jan. 15. lugosi olvasó-kanonok, 1859. nagyprépost, 1860. püspöki helynök, 1871. pápai prelatus. 1884-ben aggkorára való tekintettel a püspöki helynökség alól felmentetett. Irodalmilag is foglalkozott, amennyiben a Transilvania c. lapban kiadta a Kemény József gr. Registra Archivorum és Diplomatariumában található, a románokat érdeklő eseményeket, azonkivül a szt. unió terjesztéséről leirt történeteit, valamint Hátszeg városnak és vidékének régiségeiről és történetének mozzanatairól tett jegyzeteit. Többi munkái: Egyh. beszédek (2 köt.); Brevis notitia eventuum memorabilium civilium et ecclesiasticorum Populi Romani (1859); Dobra Sándor I. lugosi püspök élete és tevékenysége; A lugosi püspökség és sok már, kéziratban őriztetnek az egyházmegyei könyvtárban.


Kezdőlap

˙