Monopodium

monopodialis (növ.), l. Elágazás és Köztengely.

Monopoli

város és püspöki székhely Bari (ettől 43 km.-nyire) olasz tartományban, az Adriai-tenger partján, vasút mellett, (1881) 13 155 lak., vászon-, pamutszövéssel, bőrgyártással; a középkorból való körfalakkal; V. Károly császár korából való erősséggel.

Monopolium

l. Egyedáruság és Kereskedelmi egyedáruság.

Monopterosz

(gör.), körben álló oszlopokon nyugvó épület.

Monor

1. M., nagyközség Beszterce-Naszód vmegye besenyői j.-ban, (1891) 1279 oláh lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. M., nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye pesti felső j.-ban, (1891) 7027 magyar lakossal; a járási szolgabirói hivatal székhelye, járásbirásóggal és adóhivatallal, kir. közjegyzőséggel, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral és gőzmalommal.

Monora

(Donnersmarkt, Maneráz), kisközség Alsó-Fehér vármegye balázsfalvi j.-ban, (1891) 1063 német és oláh lakossal, vasúti megállóval.

Monostomum

Zed. (állat), a Monostomidae mételycsaládnak egyik neme egy szívókoronggal. Fajai főleg madarakban élősködnek. Leggyakoribb a M. flavum Mont., melynek lárvái a Planorbis corneus nevü csigában élősködnek, kifejlődött példányai a Margus-féle vizi madarakban élnek. Másik gyakori faja a M. mutabile Zed., mely kifejlett állapotban a gázlómadarak- és szalonka-félékben élősködik.

Monostor

1. M., nagyközség Baranya vmegye baranyvári j.-ban, (1891) 1584 német és szerb lak., vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. M., nagyközség Temes vmegye vingai j.-ban, (1891) 1965 oláh, német és szerb lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 3. Bát-M. (l. o.). - 4. Herincse-M., (l. o.). - 5. Kápolnok-M., (l. o.). - 6. Kolozs-M. (l. o.). - 7. Magyar-Gyrő-M., l. Gyerő-M. (1). - 8. Oláh-Gyerő-M., l. Gyerő-M. (2).- 9. Puszta-M., nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vmegye jászsági felső j.-ban, (1891) 1353 magyar lakossal, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. - 10. Sziget-M., nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye pilisi felső járásában, a Szt.-Endrei-szigeten, (1891) 1182 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Monostor

(a gör. monasthion szótól), oly épület vagy épületcsoport, amelyben szerzetesek, apácák szabályszerüen ájtatos és erényes életet folytatnak. Egyenértelmü a kolostor kifejezéssel (l. o.). Az épület alkotó részei a templom, a keresztfolyosó, refektorium, hálóterem, gyülésterem, társalgó, udvar és kert. A felsoroltak egyike-másika néhol hiányzik vagy aránytalanul nagy méretü. A női M.-oknál a templom kórusát rácsozatokkal rendszerint elkülönítik. Mintaszerü M.-épületek a párisi Saint-Germain-des-Prés apátság és a Valde-Grace M., utóbbiban nők laknak. A M., mint a kereszténység elterjedésével kifejlődött intézmény, különösen a középkor stilusait tükrözteti vissza épület-példányain. A csekély számu bizánci stilusban épült-példányain. A csekély számu bizánci stilban épült jelentéktelen M.-épületeket sok és nagyobb méretü román ízlésü M.-épület követi, de legnagyobb a gót stilü M.-ok száma. A XII. sz.-ig a szt. Benedek-rend kebeléből került ki a legtöbb építőművész, de már a gót építőstil korszakának beköszöntésekor a viszterciták vették át a vezérszerepet, tágas, világos épületeket emelve M.-ok céljaira, első sorban Franciaországban, de másutt is Európában, ahol az általuk bevezetett építő-irányt követték, igy különösen Németországban, Angliában, továbbá Olasz- és Spanyolországban is. Majd a dominikánusok és ferencrendiek következtek, akik a M.-építészetet csaknem teljesen kivetkőztették zárdaszerüen egyszerü jellegéből és világias fényűzésnek nyitottak utat a M.-építészet terén. Különösen a keresztfolyosókat - a M.-ban lakók sétahelyét, amely egyszersmind közvetítette az átjárást a lakosztályok és a templom között - látták el fényűzéses dísszel, amiben szintén Franciaország járt legelől. A művészet legmagasabb fokán Barcelona katedrálisa áll, amely ugyancsak M. kiegészítő része. A XIII. sz. végén keletkezett és másfél századnál tovább épült. A renaissance-stilben emelt legszebb M.-ok hazája Olaszországban, ahol a szerzetesrendek kiválóan művészies megoldásu M.-okat mondhattak otthonuknak. Igy első sorban kell kiemelni a paviai Certosát (l. o.). A renaissance későbbi mesteri közül Bramante, majd Michelangelo szerepel a M.-építészet terén. Előbbi a római S. Maria della Pace kolostor udvarának egyszerü, de arányaiban mesteri megoldásával, utóbbi a szinten tómai karthausi M.-mintaszerü megépítésével gyarapította az építészet terén kiérdemelt babérjait. A XVIII. sz. egyik hatalmas M.-építkezése a portugáliai Mafra (l. o.) várost teszi nevezetessé.

A hazánkban épít M.-ok közül csak igen kevés maradt fenn a mai napig. Nevezetesek az apátfalvi és Kerci (Fogaras) ősrégi M.-ok, amelyből azonban már alig látható egyéb romnál. Későbbi korból valók a Vörösklastrom (Szepes), a Gara-Szt.-Benedek és a Szt.-Márton helységekben épült M.-ok. Az újabb korban keletkezett M.-épületek közül a Csákvár melletti Majkban épült barokstilü M. érdemel felemlítést. Inkább históriai, mint építőművészeti szempontból érdekesek a budavári főegyházzal (Mátyás templommal) kapcsolatosan kaszárnyaszerü egyszerüségben emelt jezsuita zárdaépületek.

Monostor-Apáti

l. Apáti (10).


Kezdőlap

˙