Mora

(gör.) a lakedemoni seregek főhadosztálya, később (Kr. e. IV. sz.) valószinüleg 600 emberből állt. Alosztálya a lochosz (l. o.) volt.

Móra

István, iró, szül. Kunfélegyházán 1864 okt. 24. Ott végezte a gimnázium első négy osztályát, aztán Kecskemétre került a piaristákhoz. Mikor a hatodik osztályt elvégezte, szülővárosának tanítóképzőjébe lépett s tanító lett, előbb Jász-Karajenőn, majd a csongrád vármegyei Mindszenten, utóbb Horgoson Szeged mellett. Az a vágya, hogy Szegedre válasszák meg tanítónk, nem teljesedett, noha a tanítógyüléseken - melyeknek mindig előadója volt - élénken szerepelt s első versei is Szegeden keltettek föltünést. Horgosról, ahol megházasodott, Zentára hivták meg tanítónak, a város egyik tanyai iskolájába. Az itt töltött hat esztendő mély nyomot hagyott poétai fejlődésében. Szegényül, de elégedetten itt irta java verseit, melyeket Pósa Lajosa ajánlatára a budapesti Singer és Wolfner cég adott ki e címmel: Földszintről. A kritika szokatlan melegséggel fogadta a verskötetet. 1895. Budapestre került tanítónak s most a főváros egyik elemi iskolájában működik.

Morabitok

l. Almoravidok.

Moraceae

l. Eperfafélék.

Moracidium

l. Májmétely.

Moracsa

Montenegro legnagyobb folyója; Podgoricánál fölveszi a Zetát, amelynek torkolatától kezdve kisebb hajók már járhatnak rajta; Zsablyak alatt beömlik a Szkutarii-tóba, amelyből Bojana néven szakad ki, hogy az Adriai-tengerbe torkoljon. Hossza a Szkutarii-tóig 80, ezt és a Bojanát beleszámítva 150 km. Halakban igen gazdag.

Moradabad

l. Muradabad.

Morágy

nagyközség Tolna vmegye völgységi j.-ban, (1891) 2061 német lak., vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.

Morál

(a latin mores-től) a. m. erkölcstan, de jelent még erkölcsöt általában, erkölcsi tanulságot. L. Erkölcs, Erkölcstan.

Morales

(ejtsd: -esz), 1. Kristóf, spanyol zeneköltő, szül. Sevillában. 1540 táján pápai énekes volt. Számos egyház zeneműve jelent meg 1564-ig (misék, több magnificat, lamentatio stb.) és újabb gyüjteményekben, minők: Eslava: Lira sacrohispana; Proske: Musica divina; Martini: Esemplare; Choron, Rochlitz.

2. M. Luis, spanyol festő, szül. Badajozban 1509 (?), megh. u. o. 1586. Többnyire Sevillában és Madridban élt. Festményeivel a nézőket nem annyira gyönyörködtetni akarta, mint inkább a mély vallásos érzést bennök fölkelteni; kortársai el is nevezték el Divino-nak. Művei: Krisztus keresztvitele, Madonna a madárral, Szt. Joakim megöleli szt. Annát (Badajoz plébánia-templom); Krisztus körülmetéltetése, Ecce homo, A fájdalmas anya (madridi muzeum); Krisztus, Boldogasszony a magányban (toledói muzeum); Krisztus az oszlopnál (Madrid, San Isidro el Real-templom).


Kezdőlap

˙