Morges

(ejttsd: morzs), Morsee, az ugyanily nevü járás (105 km2, 14 552 lak.) székhelye Waadt svájci kantonban, a Genfi-tó partján, ahol a kis M. ömlik belé, vasút mellett, (1888) 4088 lak., bőrgyártással és szőllőtermeléssel; élénk hajózással; természetrajzi gyüjteménnyel; régi kaséllyal. Környékén a legérdekesebb pont a Vufflens-kastély, 2 km.-nyire van a M.- i hegyszoros jobboldalán.

Morghen

Rafael, olasz rézmetsző, szül. Firenzében 1758 jun. 19., megh. u. o. 1833 ápr. 8. Tanítványa volt atyjának, M. Fülöpnek, nagybátyjának M. János Illésnek, majd Volpatónak, a kiváló római rézmetszőnek. 1793. a rézmetszés tanára lett a firenzei művészeti akadémián. Többnyire a nagy olasz mesterek művei után készített metszeteket, igy: A bolsenai mise, A Madonna della Sedia és Krisztus szinváltozása után Rafaelől, a Madonna del Sacco után Andrea des Artótól, az Aurora után Guido Renitől, Dianan vadászata után Domenichinótól, Az évszakok tánca után Poussintól. Különösen hires és még ma is nagyon használható Lionardo da Vinci Utolsó vacsorája után készített nagy metszete. Kitünőek Dante, Perarca, Ariosto, Tasso és mások metszett képmásai. Metszetei nem annyira festői változatosságuk, mint inkább gondosságuk, csinosságuk által tünnek ki. 254 metszetének lajstromát adta tanítványa Pamerini (3. kiad. Firenze 1824).

Morgonda

(Mergeln, Mergindál), nagyközség Nagy-Küküllő vmegye szentágotai j.-ban, (1891) 1163 német és oláh lak.

Morgue

(franc., ejtsd: morg; az ó-francia morguer a. m. figyelmesen megvizsgálni, szóból), halottas ház Párisban, az Ile de la Cité K-i végén, ahol a folyókból kifogott, vagy az utcán talált ismeretlen hullákat három napig közszemlére kiteszik; akiket fölismernek, kiadják hozzátartozóiknak, a többieket államköltségen eltemetik. Innét M. általánosságban a. m. halottas ház (l. o.).

Mori

falu Rovereto tiroli kerületi kapitányságban, az Adige jobbpartján, vasút mellett, (1890) 727, mint község 4455 lak. A szomszédos San Marco falunál (826 lak.) láthatók egy régi (Kr. u. 883) hegyomlás maradványai, amelyeket Dante a Divina Commediájában (Inferno XII. 4-9.) irta le.

Moria

hegy Jeruzsálemben, hol az isten megjelent Dávidnak (Krón. I. 21., Sám. II. 24.), ki ezért elhatározta, hogy a jeruzsálemi templomot oda építi; meg is vette Aravna (Orna) jebuzeustól, kinek ott volt a szérüs kertje. Valószinü, hogy M. volt az a hely is, hol Ábrahámnak Izsákot föl kellett volna áldoznia (Móz. I. 22.), vagy ez csak célzás a hely szentségére, melyet később Dávid és Salamon hiressé tett; jelenleg a sziklatemplom (Kubbet es-Sachra) áll rajta.

Moriamur pro rege nostro Maria Theresia!

(lat.) a. m. haljunk meg királyunkért, Mária Teréziáért; az 1741-iki pozsonyi országgyülésen a tanácskozásra összegyült magyar nemesség állítólag e kiáltással ajánlotta föl védelmét a királynőnek. De a históriai kritika csak a Damus vitam et sanguinem a. m. életünket és vérünket adjuk, igéretet ismeri el hitelesnek, mig a M.-ról azt állítja, hogy toldalék. V. ö. Marczali H., Mária Terézia (Budapest 1891).

Móric

1. szent, l. Mauritius. - 2. M.(Csáky), boldog, l. Csák (21) és Magyarországi szentek és boldogok.

Móric

1. anhalt-dessaui herceg, porosz tábornagy, szül Dessauban 1712 okt. 31. mint Lipót, «az öreg Dessauer» fia, megh. 1760 szept. 11. Egész életét a porosz hadsereg kötelékében töltötte. Részt vett a lengyel örökösödési háboruban, az I. és II. sziléziai háboruban. 1752. várparancsnok lett Küstrinben. A 7 éves háboru kitörése után Szászországban termett, hol a szászokat Pirna melletti táborukban körülzárta. 1757. Kolinnál küzdött mint a balszárny vezére és félreértés folytán nem lépvén a kellő pillanatban akcióba, a csata elvesztését okozta. Aug. Berlint szabadította fel Hadik- és huszárjaitól. Rossbachnál és Leuthennél nagy része volt a diadal kiaknázásában, amiért Frigyes az utóbbi csatatéren tábornaggyá tette. Zorndorfnál is harcolt, szintugy Hochkirchnél, hol azonban megsebesült és az osztrákok fogságába esett. Felépülvén sebeiből, visszatér Dessauba, hol nemsokára meghalt.

2. M., hesseni tartománygróf, szül. 1572 máj. 25., megh. 1632 márc. 15. 20 éves korában került a trónra, melyről azonban a 30 éves háboru viharos napjaiban, 1627. önként lemondott. Derék, nemzeti gondolkozásu fejedelem volt, vallási tekintetben meg buzgó, sőt türelmetlen lutheránus. Sokoldalu képzettséggel dicsekedett és az általa 1599. Casselben alapított Collegium Mautitianumért élt-halt. A szinházat is kedvelte s maga is irt latin és német drámákat; amazokat a kollégium tanítványai, emezeket az állandóan Casselben működő angol szinészek játszották.

3. M., orániai herceg és nassaui gróf, I. Vilmos orániai hercegnek és nejének, Anna szász hercegnő fia, szül. Dillenburgban 1657 nov. 14., megh. 1625 ápr. 23. Tanulmányait Lejdában végezte. Atyjának 1585-ben történt meggyilkolása után Zeeland és Holland, 1590. pedig Utrecht, Overyssel és Gelgerland is helytartóvá és az egyesült Németalföld szárazföldi és tengeri hadának fővezérévé választották. 1600 jul. 2. Nieuport mellett fényes győzedelmet aratott, de legnevezetesebb volt Ostende védelme, mely vár a spanyol haderőt négy éven át foglalkoztatta. Miután M. kizárólagosan a hadüggyel foglalkozott, az ország politikai és egyéb ügyeinek vezetését Oldenbarneveld (l. o.) barátjára bizta. 1609. azonban éles ellentét támadt a harcias és monárkius érzelmü orániai párt és az Oldenbarneveld körül csoportosuló arisztokratikus és köztársasági érzelmü párt között, amennyiben Oldenbarneveld M. akarata ellenére 12 évre fegyverszünetet kötött Spanyolországgal. Az arminianusok és gomarisák vallásos viszálykodása (1618) kenyértörésre vitte a dolgot; M. győzött és Oldenbarneveld vérpadra került. 1621. újra kitört a spanyol háboru, mely azonban ezúttal kevesebb sikerrel folyt mint azelőtt. M. mint agglegény halt meg; öccse, Frigyes Henrik lett utóda.

4. M. szász herceg, utóbb választó-fejedelem, Kegyes Henrik legidősebb fia, szül. Freibergben 1521 márc. 21., megh. 1553 jul. 11. 1539 Torgauban a protestáns vallásra tért, mire 1541. Ágnest, Fülöp hesseni tartománygróf leányát vette nőül. Ugyanabban az évben halt meg atyja és igy az albertini ág birtokai ő reá szállottak. Már ezekben az években is értette, hogy kelljen a vallási érdekekből politikai hasznot meríteni. Protestáns létére sem lépett be a schmalkaldeni szövetségbe, (noha saját apósa volt a szövegség egyik feje). Hogy V: Károlyt a maga részére nyerje, egy ideig minden vállalatában támogatta, igy különösen az 1542. Magyarországba indított birodalmi vállalatban. Nem M.-on mult, hogy ez a nagy garral létrehozott expedició nevetséges véget ért. M. szász lovasaival nem egyszer kitett magáért és midőn Pes kapuin kivül rekedt 300 törököt levágott, a nap hőse volt. (Ez alkalommal egyébiránt életveszélyben forgott és csak hű csatlósa menttette meg a haláltól.) Magyarországból való visszatérése után M. 1543. a franciák ellen kisérte V. Károlyt, 1545. ellenben a schmalkaldeni szövetséget támogatta Henrik braunschweigi herceg elűzetésében. De azután újra és a legnagyobb titokban a császár pártjára állott, aki a schmalkaldeni háboru küszöbén (Granvella által) M.-cal a regensburgi találkozáson (1546 jun.) titkos szerződést kötött, melyben M. hűséget fogadott és évi 5000 forint, továbbá a szász választó-fejedelmi méltóság fejében fegyveres segítséget igért saját hitsorsosai ellenében. Erre aztán a császár a szász választó-fejedelmet birodalmi átokkal sujtotta és M.-ot bizta meg az átok végrehajtásával. Mig a császári hadsereg délfelől nyomul János Frigyes János nemsokára, Mühlbergnél, V. Károly fogságába esett, mire a győző János Frigyest a vittenbergai kapitulációban méltóságáról és országairól való lemondásra kényszerítette, melyeket Károly, igéretéhez képes, M.-ra ruházott (1547 jun. 4.); az ünnepélyes beiktatás (1548 febr. 24.) Augsburgban ment végbe. Majd ismét a protestánsokat használat fel s szerződést kötött a francia királlyal is. 1552 márc. déli Németországba és innen az ehrenbergi szoroson át, egyenesen Inssbruckba nyomult, hogy a császári koronát megszerezze. Károly az utolsó pillanatban értesült M. közelségéről és bár a köszvény nagyon bántotta, nyugágyon Villachba vitette magát. Ezt a meglepetést a megalázott fejedelem annyira szivére vette, hogy a német koronáról lemondani készült és a függő kérdések megoldását öccsére, Ferdinándra bizta. Igy jött létre a passaui vallásbéke (1552 augusztus elején), mely a vallásügyeknek rendezését egy hat hónap mulva egybehivandó birodalmi gyülésnek szabta feladatául. A fogva tartott János Frigyes és a hesseni tartománygróf (M. apósa) visszanyerték szabadságukat. Mindkét vívmány M. fellépésének a gyümölcse és M. abban a reményben élt, hogy a protestánsok ellen elkövetett bűneit ezzel jóvátette. Ezentul ismét hű alattvaló módjára viselkedett és a császár a törökök elleni háboruiban is segítette. De midőn Albrecht, Brandenburg-Kulmbach őrgrófja, M. egykori bajtársa, nem törődvén a paasaui szerződéssel, saját kezére folytatta a háborut, mi azt a gyanut ébresztette, hogy ő a császári boszunak eszköze: M. a frank püspökkel és ifj. Henrikkel, Braunschweig hercegével szövetkezvén, Sievershausen mellett megtámadta Albrechtet, kinek hadát véres csatában (1553 jul. 9.) ugyan megverte, csakhogy e csatában maga is halálosan megsebesült és két nappal később, még csak 32 éves korában, meghalt. M. rendkivüli politikai tehetség volt, az ravaszság és az állami eszély mestere, de jellemét homály borítja, melyet a protestantizmus utólagos győzelme körül szerzett érdemei sem birtak eloszlatni. Miután neki fia nem volt, Ágost öccse követte az uralkodásban. Özvegyét 1555. János Frigyes, egyetlen leányát, Annát, Orániai Vilmos vette nőül. (Anna elmebajban halt meg.)

5. M., szász gróf, szokottabb nevén a szász marsal, francia tábornok; szül Goslarban 1696 okt. 28., megh. Chambordban 1750 nov. 30. Fia volt II. Ágost szász fejedelemnek és kedvesének, Königsmark Aurora grófnőnek (l. o.). Kora ifjuságától kezdve haláláig a hadászatnak élt. 1709. Szavójai Jenő alatt a franciák ellen harcolt; 1711. atyja örvényes fiának fogadta és a szász gróf címét és rangját ruházta reá; 1715. Pomerániában, 1716. Lengyelországban, 1717. pedig (Jenő oldalán) Belgrád falai alatt küzdött. 1720. Franciaországba költözött és ekkor XV. Lajos vezérőrnaggyá tette, de ez idő szerint szerelmi kalandjai és kicsapongásai hiresebbé ették, mintsem hadi tettei. 1726. Kurföld rendjei fejedelmükké választották, a lengyel országgyülés azonban ezt a választást megsemmisítette. A következő időben M. sokat utazott s azután újra a francia udvarban telepedett le. Itt irta Reveries militaires c. hires, eredeti s merész hadtudományi ötletekben bővelkedő munkáját is (Páris 1754, németül 1757). A lengyel örökösödési háboruban (1733-38) eleintén Berwick alatt vezényelt, de annyira kitüntette magát, hogy azután külön hadteste biztak reá. AZ osztrák örökösödési háboruban Csehországba nyomult és Prágát (1741 nov. 26.), a következő évben (ápr. 19.) pedig Egert kényszerítette megadásra. Azután Németalföldön mérte össze fegyvereit a hollandi, angol és a császári hadvezérekkel és ő döntötte el 1745 máj. a Fontenoy melletti csatát. 1746-ban Brüsszelt, Antwerpent és Namurt foglalta el; október 11-én Rocourtnál vívott ki nagy diadalt; Bergen-op-Zoom és Mastrichtnak rohammal történt bevételével pedig (1748) sikeresen fejezte be hadi pályájának fénykorát. Két évvel később elhalt és a strassburgi Tamás-templomban temettetett el. Sírja fölé remek emlékszobrot állítottak, amelyet Pigalle készített. Halála után jelentek meg levelezése és emlékiaratai (Lettres et mémoires, Páris 1794).

Móric- és Lázár-rend

szt., Olaszországi érdemrend, mely rangra az Annunziata-rend után következik. Alapította 1816 dec. 27. Vikor Emánuel szárd király. Károly Albert 1831 dec. 9. alapszabályait megváltoztatta, melyek még több ízben, utoljára 1857 febr. 11. változtak. A rendet eredetileg csak katolikus származásuak kaphatták, kik a nemességi próbát a vallásrendszer szerint letették. Jelvénye aranyszegélyü fehérzománcos, lóherés végü szt. Lázár-kereszt, rajta ferdén átfektetve a nyolcágu aranyszegélyü, zöldzománcos szt. Móric-kereszt, csúcsain arany golyócskákkal. A rend egyenruhája zöld posztóból készült, gallérja, bélése, hajtókái fehérek, gallérján, ujjain és a zsebnél arany himzés, a kabáton két sor arany gomb. Rövid nadrágja, harisnyája, cipője fehér, utóbbin arany csattok (cipő helyett esetleg sarkantyus csizma), sárga kesztyük, arany vállrojtok, arany tokos kard.


Kezdőlap

˙