v. munkás-páholyok, az ipari munkások társulási intézményeinek egy különleges faja, sajátságos szervezettel és feladatokkal. Főleg Angliában játszanak nagyobb szerepet. Az angol szakegyesületek (trade-unions) az ország egyes iparágaiban alkalmazott bérmunkások tartós egyesületei. Általános céljuk tagjaik helyzetén javítani, érdekeiket megóvni és előmozdítani.
A szakegyesületek tagjai alkotják a munkásosztály arisztokráciáját. Céljaik gazdaságiak, tagjaik munkafeltételeire vonatkozók és általánosak, társadalmi életviszonyaikra vonatkozók. A tagok csak akkor részesíttetnek anyagi támogatásban, ha a munkabeszüntetés a központi bizottság által helyeseltetett. A szakegyesületek a munkaközvetítéssel is foglalkoznak s a foglalkozásnélküli tagoknak segélypénzt nyujtanak; az iparág tultömöttsége esetén előmozdítják a kivándorlást; betegség, munkaképtelenség és halálozás esetében a tagokat, illetve azok családtagjait segélyezik; a tagok szellemi és erkölcsi szinvonalának emelésére törekesznek, fogyasztási szövetkezetek és házépítési egyesületek keletkezését előmozdítják. A kiadásokat a beiratási és tagsági díjakból és rendkivüli járulékokból fedezik. A kiadások tulnyomó része a foglalkozás nélküli tagok segélyezésére fordíttatik. Az angol trade-unionok pontos statisztikája nem létezik. Becslések szerint a tagok száma meghaladja a másfél milliót. Az angol trade-unionok a forradalmi szocializmus határozott ellenségei. Sokáig minden határozott politikai tevékenységtől tartózkodtak, sőt helyiségeikben a politizálás tiltva volt. Az utóbbi időben azonban élénk részt vesznek a politikai mozgalmakban s főleg a választásoknál érvényesítik befolyásukat a munkásosztály érdekében, támogatván a munkásjelölteket, s a többi jelöltektől is megkivánván, hogy a munkásvédelem fejlesztésére irányuló törekvéseket támogassák. 1889 óta a szakegyesületekben érvényesülni kezdenek a kollektivisztikus irányzatok, sőt az 1894. Norwichban tartott kongresszuson a tulnyomó többség oly határozati javaslatot fogadott el, mely a termelési és forgalmi eszközök államosítását követelte. A Cardiffban tartott 1895-iki kongresszuson a szocialisták ismét kisebbségben maradtak. Németországban a szakegyesületi mozgalom sokkal gyengébb mint Angliában. Nagyobb jelentőségök a Hirsch Miksa és Duncker Ferenc agitációja folytán angol mintára 1869 óta keletkezett egyesületeknek van, melyekben körülbelül 60 000 tag sorakozik. Az összes németországi szakegyesületeknek körülbelül fél millió tagja van. Franciaországban a szakegyesületi mozgalom csak 1884-ig vezethető visza, midőn a koalició-tilalmak eltöröltettek. 1891. 1127 francia szakegyesület létezett 200 000 taggal. Belgiumban a szakegyesületekben szervezett munkások száma 70 000-re becsülhető. Ausztriában, Svájcban, Olaszországban a szakegyesületek csak újabban kezdenek terjedni. Amerikában a szakegyesületekhez hasonló törekvésekkel birnak a munka lovagjainak egyesületei (Knightsof labour).
Hazánkban a szakegyesületi mozgalom csak újabb keletü s a létező kevés szakegyesületnek csak kevés tagja van. Legjobban vannak szervezve a betüszedők és nyomdászok. A szakegyesületek közül felemlítendők: a bádogos-munkások, légszesz- és vizvezeték-felszerelők szakegyesülete, a budapesti könyvkötő-, vonalzó-, böröndös és rokon szakmák szakegyesülete, a budapesti ércöntők és segédmunkásaik szakegyesülete, a budapesti esztergályos munkások szakegyesülete, a kolozsvári vas- és fém-munkások szakegyesülete, a budapesti mázolók, fényezők és aranyozók szakegyesülete stb.
A munkásügy fontosságának emelkedésével szükségét érezték annak, hogy a munkásviszonyok alapos tanulmányok és folytonos statisztikai észleletek és felvételek tárgyává tétessenek. Ez csak ugy volt elérhető, ha e feladattal külön statisztikai hivatalok megbizatnak. Az első munkastatisztikai hivatal Massachusettsben 1869. állíttatott fel. Általában legnagyobb tevékenységet fejtenek ki az amerikai M., főleg az északamerikai Egyesült-Államok hivatala. Az utolsó években más államok is szerveztek ilyen hivatalokat, igy Anglia, Franciaország stb.
v. munkáskérdés, a negyedik rend alakulásával összefüggő társadalmi feladatok összege. L. Szocializmus.
Németországban és Ausztriában újabb időben számos nagyipari vállalat tulajdonosa a munkások által körükből választott bizalmi férfiakból álló bizottságot létesített, amelynek célja a vállalkozók a munkások kivánságairól értesíteni, a munkásoknak közreműködését a vállalkozó által fentartott jólléti intézmények igazgatásánál lehetővé tenni, a munkások között felmerülő súrlódásokat kiegyenlíteni, a vállalkozót a gyári rend megállapításánál tanácsával támogatni. Sok helyen ez az intézmény a munkaadó és munkások közötti egyetértés szilárdításához lényegesen hozzájárult, sőt munkabeszüntetéseknek is elejét vette. Az osztrák kormány újabban a M. kötelező felállítását tervezi.
a német császár kezdeményezésére 1890 márc. 15-30-ig Berlinben nemzetközi M. tartatott, melyen Orosz- és Törökország kivételével valamennyi európai állam képviselve volt. Magyarországot képviselték: Graenzenstein Béla és Schnierer Gyula miniszteri tanácsosok és Szterényi József királyi ipafelügyelő. A kongresszus főbb tárgyai voltak: a nők és gyermekek alkalmazása a bányaüzemekben; a nők és gyermekek napi munkaideje; a vasárnapi munkaszünet és a munkásvédelmi törvények végrehajtása. A kongresszus tanácskozásai külön kötetben jelentek meg.
A nagyipar és különösen a gyári ipar fejlődésével sok visszásság mutatkozott, mely a gyári munkások anyagi és erkölcsi hanyatlásában jutott kifejezésre. Ezek ellen első sorban Angliában tettek törvényes intézkedéseket. Az első törvény még 1802-ből való. Nagy küzdelmek eredményeként a negyvenes években a munkásvédő törvényhozás bizonyos megállapodáshoz jut és az ötvenes években a műhelyekre is kiterjesztik. Anglia példáját a letöbb állam követte. Nálunk a fontosabb munkásvédő intézkedéseket az 1884. XVII. t.-c. tartalmazza: ehhez járul az 1893. XXII. t.-e. A M. ellenőrzésére szervezték a gyári felügyelők intézményét (1. Gyári felügyelők). A munkásvédő törvényhozás történetét és jelenlegi állását v. ö. Földes, Társadalmi gazdaságtan (2. köt.).
1. Munkabér.
1. Munkaidő.
1. Szerzői jog.
János, kat. pap, egyházi iró, szül. Nagyfaluban (Árva) 1820 jul. 13., megh. Garam-Újfalun 1890 márc. 6. Gimnáziumi iskoláit Rózsahegyen és Egerben, a teologiát Nagyszombatban végezte. Pappá szentelték 1850 jul. 16. Káplán volt Balassa-Gyarmaton, 1855. plébános Kékkőn, majd alesperes, később plébános Bossán, végül Garam-Újfalun. 1888 máj. 12. esztergomi címzetes kanonok. Irodalmi munkássága nagyon kiterjedt. Önálló művei: Korunk fő tévedései a religió körül (Pest 1853); Mennyei nefelejts (Bécs 1854); Istennek földi országa (Pest 1855); Jézus Krisztus Isten fia (Balassa-Gyarmat 1858. ugyanez tótul is); A boldogságos szűsz Isten anyja Máriának élete (Pest 1865); A 89-iki elvek és a kereszténység (u. o. 1865); A szentségek szentsége (u. o. 1874); Az oltári áldozat (Budapest (1880-84, 5 füzet); Superintendens-e vagy püspök (u. o. 1886) stb. V. ö. Zelliger A., Egyh. irók csarn.