Muspellsheim

(a föld megsemmisítőjének lakása), a germán mitologiában a tűz és melegség világa, mely már a világ teremtése előt délfelé terül el. Fejedelme Surt, aki izzó kardot tart kezében s midőn a világ vége eljön, ezt elégeti.

Muspilli

(ó-skand. múspell), a germán mitologiában a föld megsemmisülése, midőn viz és tűz dühöngnek, az emberi nem eltünik s a föld a tengerbe sülyed.

Muspratt

(ejtsd: möszprett) Jakab Sheridan, angol kémikus, szül. dublinben 1821 márc. 8., megh. Liverpoolban 1871 febr. 4. 1843. Liebig laboratoriumában dolgozott. Ekkor jelent meg két dolgozata a szulfitekről és a balderiansavnak az indigóból való képződéséről, és ezen időtájban fedezte fel Hofmannal a tolnidint és a nitranilint. 1848. Liverpoolban a College of Chemistry vegyészi iskolát alapította, melynek egyik tanára lett. M. főkép a kémiai technologia terén fejtett ki kiváló és maradandó becsü munkálkodást. Kiadta a Dictionary of chemistry-t (Glasgow 1852, 2 köt.).

Mussafia

(ejtsd: mussza-) Adolf, neolatin filologus, szül. Spalatóban 1835 febr. 15., Bécsben orvostudományokat hallgatott s 1855. az ottani egyetemen az olasz nyelv tanára lett; 1860. megkapta a neolatin filologia tanszékét. Számos tanulmányt irt (leginkább a Wiener Akademie vállalatában) a neolatin nyelvekről; önállóan adta ki: Handschriftliche Studien (Bécs 1862-70); Altfranz. Gedichte aus venet. Handschriften (u. o. 1864); Monumenti antichi di dialetti italiani (u. o. 1864); De regimine rectoris (Fra Paolino könyve, u. o. 1868). Legújabb műve: altfranzösische Prosalegenden (Bécs I., 1896).

Musschenbroek

Péter van M., hollandi fizikus, szül. Lejdában 1692 márc. 14., megh. u. o 1761 szept. 19. Szülővárosában orvostudományt, fizikát és matematikát tanult, azután egy ideig Londonban tartózkodott, hol Newtonnal kötött ismeretséget. Hazájába térvén vissza, 1719. a duisburgi egyetemre mint a matematika és fizika tanárát hivták meg, mely városban 1723-ig maradt. Utóbbi évben az utrechti, 1739-ben pedig a lejdai egyetemre ment, hol azelőtti szaktárgyait adta elő. M. a Royal Societynek és a párisi akadémiának volt tagja. Fizikai művei: Experiments made on the indian megnetic sand (Phil. Trans. 1734); De viribus magneticis (u. o. 1725); Institutiones physicae (Lugd. Bat. 1748) és Elementa physices (u. o. 1729 és 1739). M. latinra fordította továbbá az Accademia del Cimento Saggi di naturali esperienze etc. címü munkálatait e címen: Tentamina experimentorum naturalium captorum in Accademia del Cimento (Lejda 1731); ehhez csatolva: Additamenta ad experimenta in ambra aliisque corporibus virtutis electricae. Végül még említjük Introductio ad philosophiam naturalem (u. o. 1762, 2 köt.) címü művét.

Musselburgh

(ejtsd: mösszelbörg), kikötőváros Midlothian skót grófságban, a Firth of Forth D-i partján, az Esk orkolatánál, 8 km.-nyire Edinburgtól, (1891) 8888, Inveresket beleszámítva 9328 lak., vitorlavászonszövéssel, kalap- és bőrgyártással; élénk kereskedéssel. Közelében van Pinkie, ahol 1547. a skótok VIII. Henriket legyőzték.

Musset

(ejtsd: müsszé), 1. Alfréd de, francia költő, szül. Párisban 1810 nov. 11., megh. u. o. 1857 máj. 2. Orvosi és jogtudománnyal, pénzügytannal és festészettel foglalkozott, mignem a francia irodalom romantikus áramlata a költészetre csábította. Hugo Viktor és Nodier bátorítására kiadta (1830) Contes d'Espagne et d'Italie c. kötetét, mely tartalmának merészsége és költői szépségei miatt feltünést és visszatetszést keltett egyszersmind; második kötetét (1831) kevesebb figyelemre méltatták, s neve csak akkor lett ismertté, midőn három kötetbe gyüjtve (1832-34) kiadta újabb műveit. Ezek közt volt: Un spectacle dans un fauteuil és a Namouna lirai eposz, mely szépségre és költői értékre Byron Don Juanjával versenyez. 1833. Rolla c. költői elbeszélésével aratott újabb sikert, s még ugyanazon évben elkisérte George Sandot olaszországi útjára, mint titkára; de a két büszke és szenvedélyes lélek nem férhetett soká össze, s e szerencsétlen szerelem keserü fájdalmának nyomai később mindvégig meglátszanak M. költészetén. A szakítás után M. kétszeres lelkesedéssel fordult a költészethez s 1835 óta lirája mintegy megtisztul az előbbi salaktól és a gyöngédség szelid régióiba emelkedik. Ekkor vallotta be, naiv, megkapó őszinteséggel ifjusági tévedéseit: La confession d'un enfant du siecle (1836); s most következő költeményeiben: Les nuits (1835-37); Lettre Lamartine (1836); Espoir en Dieu (1838) művészete elérte a tetőpontot. 1840-ben irta válaszul Becker Rheinlied-jére a hiressé lett dal: Nous l'avons eu, votre Rhin allemand. Mint szinműiró, kevés sikert ért el a történelmi szinművekben, de annál kiválóbb vígjátékokat és proverbeeket irt, ilyenek: On ne badine pas avec l'amour (1834); Il ne faut jurer de rien (magyarul: Ne fogadj föl soha semmit, ford. Paulay E., Budapest 1879); Un caprice (1837); stb. Néhány novellája, minők: Emmeline (1837); Fréderic et Bernerette (1838) és Le fils du Titen (1838) a francia irodalom legkiválóbb e nemü termékei közé sorolhatók; magyarul is: A két vetélyársnő (ford. Mignon, Budapest 1891). A franciA akadémia csak 1852. választotta meg tagjának, amikor M. már testben és lélekben ki volt merülve; összes műveinek kiadása (10 köt.) 1876. jelent meg; illusztrálva kiadta bátyja, M. Pál (új kiad., 11 köt., Páris 1883); szinműveit pedig (Théatre de A. de Musset, 4 köt. 1891) Lemaitre adta ki.

2. M. Pál, az előbbinek bátyja, szül. Párisban 1804 nov. 7., megh. u. o. 1880 máj. 17. Számos regényt irt, midőn pedig George Sand megirta Elle et Lui c művét, melyben saját és M. Alfréd viszonyát az utóbbira dehonesztáló módon rajzolta, M. öccse feljegyzései nyomán Lui et Elle c. művel felelt (1860), melyben e végzetes szerelmet kellő világításban tüntette föl; de az életrajz, mit öccséről irt: biographie de Alfred de M. (Páris 1877), nem felelt meg a várakozásoknak.

Mussomeli

(Mussumeli), város Caltanisetta (ettől 30 km.-nyire) sziciliai tartományban, (1891) 9770 lak., kénbányával, XIV. sz.-beli erősség romjaival.

Musszaua

1. Masszaua.

Musszelin

1. Csalán és Mousseline.


Kezdőlap

˙