Nemi betegségek

v. buja betegségek csoportjába ama bántalmakat sorozzuk, melyek többnyire felnőtteknél, még pedig legtöbb esetben közösülés útján ragadnak át az egyik egyénről a másikra. Ebből következik az is, hogy nemi közösülés nélkül, épp ugy mint más ragályos természetü betegségek, érintkezés útján is terjedhetnek át akár gyermekre akár felnőttre. Összesen három ilyen betegséget ismerünk: a kankót (l. Gonorrhea), a sánkert (l. o.) és a szifilist (l. o.), melyek azonban a szövődményes és a következményi bántalmaikkal együtt rendkívüli módon el vannak terjedve és éppen súlyos következményeiknél fogva helyes és korai gyógykezelésük nagy fontosságu.

Nemi közösülés

l. Erőszakos nemi közösülés.

Nemi ösztön

a nemzés ösztöne, a faj föntartása célbából. Némely állatoknál periodikus időközökben lép föl, másoknál nem bizonyos időhöz kötve. Az embernél a N. gerjedésének ideje pubertasnak neveztetik, leányoknál rendesen 14-15 éves korban fiuknál valamivel később.

Nemi szervek

v. nemző szervek (organa genitalia, organa sexualia, röviden genitalia). A faj fentartására rendelt szervek a nőben és férfiban. Közönségesen belső és külső N.-et különböztetnek meg. Amazok a csiraváladékot (terményeket), a női magvat: a petét (ovulum), a férfiban pedgi a him magvat: a mozgó ondószálacskákkal ellátott ondót (sperma) készítik és vezetik le, a nőben a méhbe, ahol az az ondóval való esetleges termékenyülés után a magzattá fejlődik, a férfiban pedig a húgycsőbe, hogy onnét a sperma a közösülési aktus alatt támadt kéjérzet közöben a nő hüvelyébe fecskendeztessék s azután tovább jusson s a petét termékenyítse. E szerint a nemi- v. ivarszerveket a) a csiratermékeket képző szervekre (petefészek, here; l. o.); b) a kivezető utakra és c) végül a kéjszervekre osztjuk.

[ÁBRA] 1. ábra. A petefészek átmetszete. Tő = terimbeles, Eö = eres öv; Pp = őspeték F = félig érett Graaf-féle tüsző petével; K = érett pete hámsejtekkel körülvéve s körötte tüszőnedvvel.

Csiratermő szervek: a nőben a petefészek, a férfiaban pedig a herék. A petefészekből az érett peték a nőben a havi tisztulás ideje alatt és után mennek el. A nőnek két petefészke (ovarium, testes muliebres) van. Ezek lapos, hosszukás-kerek képződmények, amelyeket a petefészek szalagja köt a méhhez; ezenkivül a széles méhszalag is odatűzi ahhoz. Hossza 2,5-5 cm., szélessége 1,5-3 cm., vastagsága 0,6-1,4 cm., súlya 5-8 g. Fekszik a medence oldalfala hátulsó részén, a keresztcsipőcsonti ízesülésnek megfelelőleg. A petefészket megkeményítve és metszeten vizsgálva, rajta két főrészt különböztetünk meg: egy kéreg- vagy terimbeles rész vagy övet (Tö), s egy másikat, amelyen az erek és idegek térnek beléje s amelyet eres övnek (Eö) nevezünk. Amabban kisebb u. n. ős vagy első peték (PP), azonkivül érés alá jutva, érett peték (H) vannak az u. n. Graaf-féle tüszőkben, amelyek megpukkannak, ha a peték egészen megértek s azután a petevezetőn a méhbe jutank s termékenyülés esetén ott tapadva, magzattá fejlődnek, ellenkező esetben kiüríttetnek (l. az 1. ábrát). A férfi csiraszervei a herék (l. o.). A here belső finomabb szerkezetét a 2. ábra tünteti fel.

[ÁBRA] 2. ábra. Here átmetszete a Himlomor-testen át. H = Highmor-test; cc = csavart ondócsövek, e = egyenes ondócsövek; v = vérerek a herelebenyek kötőszövetében (Mihálkovics-Thanhoffer után).

Kivezető utak. A nőben a petét a petefészekből a petevezető viszi a méhbe. Ezen szervvel kapcsolatosak a nő többi belső nemi szervei, nevezetesen a méh (l. o.) és a hüvely (l. o.). A petevezető (tuba uterina s. Falopiae; Fallop-cső, méhkürt) 9-16 cm. hosszu s 0,5 cm. vastag cső tágulatokkal a kezdetén és a végén. Méhvégén a méhnyilása, hasi végén pedig a hasi nyilása van. Ezen cafrangok vannak, amelyek ördögharapásnak (morsus diaboli) neveztettek azelőtt, sőt még most is ugy nevezik azt közönségesen (l. a 3. ábrát). A méh (l. o.) palackidomu, szűk nyilásu izmos szerv, amelyben a pete termékenyülés esetén magzattá fejlődik, azért magzattartónak is neveztetik. A hüvely (l. o.) közvetíti a külső nemzőszerv és a méh között az összeköttetést s bemenetelénél egy billentyü, a szűzhártya által van szűzeken elzárva, amely nemzéskor beszakad s elsorvad.

A nőben a külső nemi szerveket a kis és nagy szeméremajkak, a kéjérző szerv: a csikló (l. o.) alkotja. A férfi belső nemi szervei a már említett herén és ondóvezetőn kivül az ondóhólyagocskák (vesiculae seminales), amelyek a hólyag hátulsó alsó falazatához vannak erősítve és az ondóvezetővel egybenyilva viszik hígabb váladékukat, amely az ondóval keveredik, a húgycsőbe. A parányi Cowper-féle mirigy (l. o.), mely szintén nedvet termel, és a monytövi mirigy (prostata), valamint a nemző szervek a külső nemi szervekhez tartoznak s egyúttal a húgycső a vizeletnek a hólyagból való levezetésére is való. A férfi nemzőszerve a mony (l. Himvessző), amely a hólyaggal egybefüggő húgycsövön (urethra) nyargaló két üreges szervből (pars cavernosa penis) és ezekkel egybefüggő kéjszervből: a makkból (glans penis) áll.

[ÁBRA] 3. ábra. A petefészek (9) a petevezetővel (3) és a méhfenék (1) két részletével. Rauber után. 1 = méh; 5 = ördögharapás; 10 = petefészek-szalag, mely a szervet a méhvel köti egybe; 11 = a széles méhszalag (denevérszárny, ala vespertilionis).

Nemi tehetetlenség

Ebben az állapotban épp ugy, mint a nemző képességnél (l. o.) meg kell különböztetnünk a párzási és a termékenyítési képesség hiányát (impotentia coëundi et generandi). A nők párzási tehetetlenségének oka lehet a nemi szervek fejletlensége, a hüvelynek elzáródása, tulságos érzékenysége; a termékenyülési képességnek hiányát okozhatja a petefészkek hiányzó működése, tehát a nemi érettség ideje előtt, s a havibaj végleges kimaradása után, továbbá mindama bajoknál, amelyek meggátolják, hogy a pete a még élő ondóval találkozzék. A férfiak termékenyítési képességének hiánya az ondótermeléssel s annak kiürítéséval függ össze. Ha régebben lefolyt gyuladások vagy más folyamatok következtében a spermatozoák nem távozhatnak el vagy nem is képződnek, ugy a férfi termékenyítési szempontból tehetetlen, ámbár párzási képessége egészen jó lehet. Ez utóbbi képesség hiánya helybeli fejletlenség, fejlődési rendellenesség, szerzett deformitásoktól eltekintve, főleg ideges természetü alapon nyugszik. E tekintetben meg kell különböztetnünk a veleszületett és a szerzett N.-i alakokat. Az előbbiek bizonyos neuraszténiás állapotoknál észlelhetők, az utóbbiak kimerítő betegségek (vesebajok, diabetesz, tabesz stb.) folytán állanak be, elég gyakran azonban szintén idegen természetüek, s megfelelő eljárás mellett könnyen gyógyulnak. E bajokat népszerü könyvek serege használja ki, de amig e művek szerzője s kiadója haszonra tesz szert, addig az olvasó közönség tetemes kárát vallja az ilyen olvasmányoknak. Aki tudja, hogy mennyire befolyásolhatja számos körülmény a nemi képességet, beláthatja, miszerint az ilyen művek fontoskodása, ijesztgetése sokat árthat, gyakran többet, mint bizonyos fiatalabb kori tévengések. A N. gyógyítása az alapul szolgáló betegség gyógyításával függ össze, helytelen s eredménytelen az ezen képesség fokozásának hirében álló orvosságokat venni, mig kerülő úton boztosabban érünk célt. A N. jelen törvényeink (1894. XXXI. t.-c. 54. § c) szerint, ha az a másik házasfél előtt a házasság megkötése idejében tudva nem volt, sem arra semmi körülményből az illető nem következtethetett, a házasság érvénytelenné nyilvánítását eredményezheti. A törvény eme kitétele: »a házssági tartozás teljesítése» bizonyára csak a facultas coëunde-ra vontakozik; a házasság bontási okai között a N. nem szerepel, tehát az érvényes házasság után való elválás ily alapon nem történhetik.

Nemleges

a. m. negativ (l. o.).

Nemmersdorf

Ferenc, l. Reizenstein.

Nem nemesek

l. Honoráciorok és Nemesi javak.

Nemo

(lat.) a. m. senki.

Nemo ante mortem beatus

(lat.) a. m. halála előtt senki sem boldog. E szavakat Herodot szerint (1, 32) Solon mondta Krözusnak, midőn ez előtte gazdagságával és szerencséjével dicsekedett.


Kezdőlap

˙