Nodus

(lat.) a. m. bütyök, csomó. - N. vitalis, életcsomó (l. o.).

Noé

zsidó patriárka, Lamech fia, kit a zsidó legenda szerint, mivel nagyon jámbor volt, Isten a vizözön idejében megkimélt. Noé kezdte a szőllőt is művelni, s a vizözön után az emberi nem második törzsatyja lett; három fia volt: Sem, Jáfet és Kham, kik az ókori Palesztina lakosságának három fő törzsét alapították. E három törzs: a zsidó (Sem), a feniciai (Jáfet) és a kánaánita őslakosság (Kham). Noé tehát őseredeti palesztinai mondahős volt, s csak később lett a vizözön legendaszerü alakjává, mikor ez a monda Babiloniából átszármazott Palesztinába.

Noé

Henrik Ágost, német iró, szül. Münchenben 1835 jul. 16. Tanulmányait az erlangeni és müncheni egyetekeken végezte, mire a müncheni uevari könyvtárnál nyert alkalmazást. 1890 óta Abbaziában él. N. az útleirás mestere és különösen az Alpesek rajongó barátja és szépségüknek lelkes hirdetője. Fő művei: Bayr. Seebuch (1865); Österr. Seebuch (1867); Neue Studien aus den Alpen (1868); Der Frühling von Meran (1868); Brennerbuch (1869); Dalmatien u. seine Inselwelt (1870); Bilder aus Südtirol und von den Ufern des Gardasees (1871); In den Voralpen (1872); Robinson in den Hohen Tauern (1879); Deutsches Alpenbuch (1875-88); Sinnbildliches aus der Alpenwelt (890); Görz (1891); Bergfahrten und Raststätten (1892); Geleitbuch nach Süden (1893); Deutsches Waldbuch (1894). Ezeken kivül irt még több kötet elbeszélést, melyek legnagyobbrészt szintén az Alpesek világát rajzolják. Legújabb műve Edelweiss u. Lorbeer (München 1896).

Noéma

(gör.) a. m. gondolat; noézis, észrevevés; öntudatos ismeret, a régi görög bölcseletben az ismeret legmagasabb foka; noétika, ismerettan, l. Filozofia.

Noetus

a monarkiánusok (l. o.) egyike, Sziriában született és ott is működött. Szerinte Krisztus nem más, mint az atya-isten, aki látható alakba öltözött s mint ilyennek flu-isten a neve; az istenség fogalmát legjobban a flu-atya szóval vélte kifejezhetőnek. Tanítványai Rómában szektát alapítottak, melynek feje Sabellius (l. o.), ellenfele pedig Hippolytus (l. o.) volt: befolyásolták Zefirinus (200-217) és Callistus (217-222) püspököket is, sőt az utóbbi egy új közvetítő elméletet is állított föl (l. Praxeas), de utóbb mind a két versengő szektát (N. követőit és a monarkiánusokat) kiátkozta.

Noeud vital

l. Életcsomó.

Nogajka

l. Nagajka.

Nogájok

az orosz birodalom török-tatár népességének egyik fő törzse, a hajdan hatalmas kipcsak (l. o.) birodalom lakosságának maradványa, mely nyelvileg a kirgizekkel (l. o.) és a karakalpakokkal közel rokon; most Herzon és Jekaterinoszlav kormányzóságokban, leginkább Kaukáziában és a Kubán mentén laknak s ezért előbb kubáni tatároknak is hivattak. Egy részük a XIX. sz. elején a Krimtól É-ra fekvő sivatagra költözött, de a krimi háboru után elhagyta Oroszországot és később Törökországban elpusztult. A kaukázusi N. száma körülbelül 1/4 millió, mind mohammedánok a szunnita felekezetből; foglalkozásra legnagyobbrészt földmívesek. A N.-hoz hasonló törzs a kumükök-é (l. o.).

Nogáll

l. János, felszentelt püspök, teologus és tankönyviró, szül. Győrött 1820 jun. 24. Alsóbb iskoláit Győrött, a bölcseletet Nagyszombatban, a teologiát a pesti egyetemen végezte. Pappá szentelték 1843 jul. 15. 1845. a pesti központi papnevelő lelki igazgatója, 1849-52. egyszersmind egyetemi hitszónok és bölcsészetkari hittanár, 1853. a bécsi Augustineum lelki igazgatója és udvari káplán, 1857. nagyváradi kanonok és u. on a papnövelde rektora, 1858-ban egyházmegyei tanfelügyelő, 1863. címzetes apát, 1873. főesperes és a Lipót-rend lovagja, 1878, pápai prelátus, 1880. püspökké szenteltetett. Több ízben káptalani helynök, 1884. a középiskolai hittanárokat képesítő bizottság, 1888. a helyi zsinati vizsgáló bizottság elnöke, 1892. váradi nagyprépost. 1892. ünnepelték 50 éves irói jubileumát. Aranymiséjét 1893. mondotta. Ú alapította a Szent-Vince-intézetet, melyben immár 100-on felül nyer legtöbbnyire szegény árve leány és kisebb fiu-gyermek ellátást. Pappá szenteltetvén, Somogyi Károly meghivta őt a Religio és Nevelés szerkesztőségének belső tagjai közé. 1848-52. Krotky Józseffel szerkesztette Der katholische Christ cimü német hetilapot. Ez időben tevékeny részt vett a Szent-István-társulat szervezésében. Irodalmi művei: Szentek tudománya (most készül a második kiadása); Kalauz (Pest 1851); A keresztény vitézek paizsa (u. o. 1852); Észrevételek a lelkipásztorságról, Jaisz Egyed után szabad átdolgozással (Buda 1852); Magyar nagy Officium (u. o. 1853); Einige Gebete zur göttlichen Fürsehung (Pest 1851); Spiegel der Busse (u. o. 1852); Heilige Anglänge zu Erwägungen und Betrachtungen (u. o. 1859, újabb kiadás Graz 1879; szlovén nyelvre is lefordíttatott); Épületes könyvtár (Nagyvárad 1859, Pest 1863, 1865); Liliomszálak (2 füz., kéziratul); Napraforgók (kéziratul); Szent ereklyéink (Budapest 1864); Kegyelet kötelékei (Esztergom 1865); Boldogasszony koszoruja. Imádság és elmélkedés félékből (4. kiad., Eger 1880); Az Úr angyala (Nagyvárad 1882, most készül a 3. kiadása); Serafhangok szt. Terézia tiszteletére (Graz 1882, pazar kiállításu díszmunka, amellyel a szt. Teréz 300-ados jubileuma alkalmából 1882. Spanyolországban tartott nemzetközi versenyen a második díjat nyerte); A szent kereszt-út (Nagyvárad 1892); Lelki kincstár (Eger 1881); Vademecum sacerdotale (3. kiad. 1893); Magyarország történelme dióhéjban (3. kiad., Nagyvárad 1862); Emlények a magyar nyelvtanból (7. kiad., u. o. 1876); Emlények a földrajzból (4. kiad., Gyula 1876); Elemi képes káté (Nagyvárad 1876); Közép káté (Gyula 1876); Nagy káté (u. o. 1876); Az egyházi szertartások magyarázatja (külön lenyomat, 3. kiad.); Az egyháztörténelem rövid foglalatja (külön lenyomat, 2. kiad.); A keresztény hitrendszer (4. kiad., Nagyvárad 1876). V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.

2. N. Janka, írónő, l. Szabóné Nogáll.

Nogarola

Ferdinánd, l. felsőmagyarországi főkapitányság.


Kezdőlap

˙