Novella

(ol. a. m. újdonság), általában a regénynél kisebb terjedelmü (prózai) elbeszélés, különösen pedig az az egyetlen bonyodalmat magában foglaló, kerek szerkezetü és viszonylag drámaibb előadásu elbeszélés, melyet hibásan alkotott magyar műszóval beszély-nek is neveznek.A N. név az olaszban eredetileg oly történetet jelentett, mely a mindennapi élet foyton új és új helyzeteiből és eseményeiből veszi tárgyát; e körülmény megkülönböztette e keletkező műfajt az epikától, mely a köztudatban élő mondai anyagból táplálkozik. A N. a regénnyel együtt az epikának prózai ágához tartozik s később fejlődött ki az eposznál; fellpése azt a mozzanatot jelzi, mikor a költői szellem a valószinüség felé fordult s a mindennapi élet jelenségeiben is fölfedezte a szépet és az eszmét. A valószinüség tükröződik a N.-nak már előadásában is, mely rendszerint próza, de korántsem kizárólag (például Gyöngyösi István Murányi Venusa a szó szoros értelmében verses N. volt). Az oly egybevetések, hogy a N. ugy viszonylik a regényhez, mint a költői elbeszélés az eposzhoz, egészen meddők és hibásak is. Lehet prózai és verses regény, s lehet prózai s verses elbeszélés, a prózait szokták inkább N.-nak nevezni, a versest költői elbeszélésnek, de az csak a névhasználat kérdése. Éppen oly henye dolog a n.-t az elbeszéléstől mindenáron megkülönböztetni. Annyi igaz, hogy a hosszabb s bonyolultabb szerkezetü, továbbá lélektani részletezésekbe mélyedő, egyáltalán a regényhez közeledő elbeszéléseket nem igen szoktuk N.-nak nevezni. A N.-tól, mint újszerü történettől, mindenesetre érdekességet kivánunk. A szerint, amint az érdekesség a helyzetben (a mesében), vagy a szereplők jellemében van, meg lehet különböztetni helyzet N.-kat és jellem N.-kat; sokszor azonban az iró az érdekességet az előadásban összpontosítja. A szorosabb értelemben vett N. cselekvényének gyors menetével emlékeztet a drámára és nemis ritka az eset, hogy kitünő drámaköltők egyszersmind kiváló novellisták is voltak (Shakspere). Megkülönböztetnek még történelmi és társadalmi, komoly, víg, humoros stb. N.-t. A N. előzője, mint prózai műfajé, a mese. Abból emelkedik ki először is a keleti irodalmakban, jelesül az ind irodalom meséiben, melyek már jórészt N.-k. A mai európai nemzetek irodalmában a francia fabliaux voltak a N. kezdetei. Művészetté a N.-t különösen az előadás elegánciája és kelleme, a hang és szinezés változatossága tekintetében az olasz próza atyja, Boccaccio (l. o.) emelte, ki a Decamerone nyagát ngyrészt a fabliauxból, keretes formáját pedig keletről kölcsönözte ugyan, de az elfogulatlan és kedves előadást maga teremtette és a N. világirodalmi fejlődésre állandó befolyással maradt. A N. azóta Európa minden irodalmában gazdagon felvirágzott. Nálunk a XVI. sz. verses és prózai elbeszélései vannak N.-félék, de ezek mind fordítások. Az első eredeti tárgyu N.-k Gyöngyösi Istvánéi s versesek. A prózai N. a XVIII. sz.-ban talált eredeti művelőkre. Legkitünőbb Kármán József volt. A XIX. sz. elején Kisfaludy Károly tette a N.-t az irodalmi termelés állandó ágává; fejlődésére Fáy András, Gaál, Kuthy, Kincses Pál és mások voltak nagyobb hatással, míg Jókai, Kemény Zsigmond, Eötvös József, Gyulai Pál a nyugati irodalmakéval egyenlő szinvonalra emelték N.-irodalmunkat. Újabb novellistáink közül kiválak: Tolnai Lajos, Mikszáth Kálmán, Beöthy Zsolt, Baksay Sándor, Vértesy Arnold, Herczeg Ferenc, Petelei István, Bársony István, Murai Károly Stb. V. ö. Beöthy, A szépprózai elbeszélés a magyar irodalomban, I., II., köt.

Novellák

(lat. novellae constitutiones v. leges) a. m. új törvényel. Justinian római császár által a Codex (repetitae praelectionis) kihirdetése után kibocsátott új törvények, melyek az addigi jogot részben módosították. Részint latin, nagyobb részben azonban görög nyelven irattal. A N.-nak száma már rövid idővel Justinian halála után 168-ra emelkedett. Azokból később a glosszatorok 9 összletből (collatio) álló gyüjteményt készítettek, de abba csak 97 novellát - kiválasztva a fontosabbakat - vettek fel. Innen a gyüjteménybe fel nem vett többi N.-at extravagantesnek nevezik. A közkézen forgó Corpus juris Civilisnek harmadik kötetét a N. alkotják. A modern jogi műnyelven nagyobb törvényes egyes részeit módosító törvényeket N.-nak nevezik. Igy nálunk a polgári törvénykezési rendtartást (1868. LIV t.-c.) módosító 1881. LIX. t.-cikket.

Novelláris cikkek

(lat. articuli novellares), Erdély törvénykönyvének (Erdély országnak három könyvekre osztatott Törvényes Könyve) harmadik részében foglalt s 1669. év után hozott törvények, jelesül: 1744-ből 9, 1747-ből 14, 1748-ból 1, 1751-ből 9, 1752-ből 4, 1753., 1754., 1755. és 1757. évekből egybefoglalt 5, 1791-ből 64, 1792-ből 4 törvénycikk; továbbá az 1838., 1847. és 1848. évi törvények. Az 1847. és 1848-ikiak magyar, a többiek latin nyelven szerkesztvék. Erdély törvénykönyve különben, dacára a címnek, nem 3, hanem 4 könvből áll. Az első könyv tartalmazza az u. n. approbatákat (Approbatae Constitutiones Regni Transylvaniae et Partium Hungariae eidem anneyarum 1653-ból); a második az u. n. kompilatákat (Compilatae Const. stb. 1669-ből); a harmadik a N.-et; a negyedik a szász nemzetnek municipalis statumait.

Novelli

Ettore, olasz költő és nyelvész, a római Angelica-könyvtár igazgatója, szül. Velletriben 1821 végén. Szülővárosában tanult, aztán Rómában klasszika filologiát és irodalomtörténetet hallgatott. Korán belevegyült a liberális mozgalmakba, de midőn a Repubblica romana a francia fegyverek előtt elbukott, s a pápaság visszaállíttatott, N. visszavonult a magán eletbe. Garibaldi mozgalainak hirére Nicoterával együtt Velletri lakosságát fölizgatta, hogy plebiszcitummal követelje Olaszországhoz csatoltatását; e miatt sokat üldözték 1870-ig, amikor megdőlvén a pápa uralma, képviselővé választották, majd a közoktatási minisztérium államtitkára lett, aztán pedig rábizták a hires Angelica-könyvtár újjá szervezését, melynek 1873 óta igazgatója. Számos könyvtárt és becses kéziratot mentett meg az elpusztulástól, midőn a feloszlatott zárdák és kolostorok gazdag gyüjteményeit összevásárolta. Mint költő kiváló nevet szerzett Hero és Leander remek fordításával, továbbá La Naiade e i Satiri c. epikus költemény-ciklusával (a trilogia részei: Egle, cormi és Mnasylus), melynek szimbolikus tartalma és ódai szárnyalása nagy hatást keltett. Kiváló eredetiség nyilatkozik egyéb műveiben is, amelyek: In morte di Raim. Cesaretti (Velletri 1866); L' istit. tecnico di Roma (Firenze 1872); Di P. Metastasio (Róma 1886); Epigrafi (u. o. 1878); La prov. di Velletri (u. o. 1871); Ricordi D' infanzia (u. o. 1891); Nell' annivers. della morte di T. Tasso (u. o. 1890); Degli autografi del Tasso, conservati nella R. Bibl. Angelica (u. o. 1895); Scrptiuncula latina (u. o. 1894).

Novellino

Il, l. cento novelle antiche.

Novellista

novellairó, elbeszélő.

November

(a latin novem a. m. kilnctől, mert a régi római naptárban a kilencedik hónap volt, magyarul Szt. András hava), jelenleg az év 11-ik hónapja 30 nappal. A Nap a nyilas jegyébe lép. A hőmérséklet átlagos változása, azaz a havi közepes hőmérséklettől való, hosszu időn át észlelt eltérések középértéke nagyobb mint októberben, de kisebb, mint decemberben, Közép-Európában körülbelül 19. Budapesten a N.-nek átlagos havi hőmérséklete 40 C.

Novemberi egyezmény

megjelölése az 1870 novemberben kelt államszerződéseknek, melyekkel a délnémetországi államok az észak-német szövetséghez csatlakoztak.

Novena

l. Nufenen-hágó.

Noverre

János György, francia koreografus, a ballet műfaj egyik megteremtője, szül. Párisban 1727 ápr. 29., megh. Páris mellett St.-Germainben 1810 nov. 19. Berlini magántáncosból lett 1749. a párisi víg opera, 1755 óta London, Lyon, Stuttgart, Bécs, Milano, végre 1776. a párisi nagy opera balletmestere; 1780. visszavonult. A pantomimikus táncegyvelegébe ő alkotott először drámai cselekményt; e részben meg is irta elméletét: Lettres sur les arts imitateurs en général et sur la dnse en particulier (1802); érdekes irata még: Observations sur une nouvelle salle d' opera (1781).


Kezdőlap

˙