Nyalábvár

(Királyháza). Az Avas és a nagyszőllősi hegyek legvégső nyulványai közt, ott, ahol a Tisza kilép a Nagy-Alföldre, a Tisza balpartján emelkedő magányos dombon állott egykor Ny., más néven Királyháza. A vár alatt keletkezett német község Felszász, később Királyháza, 1272. V. István királytól azért nyert szabadalmakat, mert a király ott levő házában gyakrabban megszállván, terhére volt a lakóknak. IV. László korában már van emléke Ny.-nak, mint ekkor már a Kálnayak őse, az Ubulfiak birtokának, akiket azonban ennek birtokától az Anjoukhoz csatlakozott Tamásfiak fosztottak meg. Nagy Lajos király 1378. Drágnak adományozta és utódai, a Drágfiak birták azt sok családi villongás közt, mig 1405. a pörös atyafiaktól Zsigmond király elvette és Perényi Péternek adta. 101 éven folyt e miatt a pör a Drágfiak és Perényiek közt, mig 1506. véglegesen győztek az utóbbiak, megerősíttetvén a birtokban, ami megvetette a család hatalmának alapját Ugocsában. A Dózsa-féle parasztlázadás alkalmával az ugocsai és szatmári alsóbb nemesség egy része boszut akart állani a hatalmas Perényieken és Ny.-at, habár sikertelenül, hosszabb időn át ostromolták. Perényi Gábornak a mohácsi csatában eleste után özvegye, Frangepán Katalin kis fiával, Perényi Jánossal a várban maradt s azt békében birta. A béke ezen napjaiban itt fordítgatta magyarra Komjáthy Benedek, Perényi János nevelője, szt. Pál apostol leveleit, melyeket Krakóban 1533. nyomattak ki. János Zsigmond 1563. Ny.-at is Erdélyhez követelte, de az a Perényiek kezén maradt Istvánnak 1575. történt haláláig. Ekkor özvegye, Dobó Anna leánya, Zsófia részére akarta megtartani, a fiskus meg a koronának követelte. Végre újra a Perényi-család férfiágára szállott s annak kezén is maradt, amig a Wesselényi-féle összeesküvés idejében, 1671. I. Lipót király rendeletére leromboltatott.

Nyalakodás

az állatoknak, főleg teheneknek, sajátos viselkedése, midőn feltünő vágyat tanusítanak különböző emészthetetlen tárgyak s főleg olyanok iránt, melyek sok ásványi sót tartalmaznak és pedig annyira, hogy az állatok később a rendes jó minőségü takarmányt megvetik és inkább a kellemetlen szagu és ízü tárgyakat szedik fel. Ez a viselkedés némelykor mint valóságos betegség jelentkezik, melynek folyamán a mind rosszabbul táplálkozó betegek erősen lesoványodnak, sőt teljesen ki is merülhetnek, mig máskor a Ny. csak a csontlágyulásnak (l. o.) egyik tünete. Az előidéző ok legtöbbször a takarmány s közvetve a talaj sószegénysége, mig előrehaladott vemhesség, valamint bő tejelés mint hajlamosító körülmények szerepelnek. A kezelés a takarmányozás célszerü szabályozásában áll.

Nyálanyag

l. Gyomor, Mucin és Nyálka.

Nyalat

l. Linctus.

Nyálfolyás

(ptyalismus, salivatio), eredete kétféle lehet, vagy onnét származik, hogy a nyálat a nyálmirigyek nagyobb mennyiségben választják el s a beteg nem győzi a nyálat lenyelni, vagy pedig onnét, hogy a beteg nyelési mozgása korlátolt s száját nem képes jól zárva tartani, ekkor a nyál lassan kifolyik a nyitott szájrésből. Az előbbi ok támad a nyálmirigyek izgatott állapotában, igy a szájüreg nyálkahártyájának gyuladásánál, kifekélyesedésénél, amit legtöbbször kénesőrmérgezés okoz. Ny.-t izzadással együtt okoz a jaborandi nevü növény vagy annak hatóanyaga a pilokarpin, főleg bőr alá fecsekendése után. Az ilyen Ny. mintegy 20-30 perc után megszünik, mig a szájhurutból eredőt szájöblögető szerekkel kell kezelni s az okozó tényezőt szükség szerint elhárítani. A Ny. második alakja főleg a nyultvelői bénulásnál, továbbá a paralysis agatans végső szakában észlelhető, amidőn a nyelv s a többi nyelőizom működése hiányos s a beteg száját is nyitva tartja.

Nyalka

kisközség Győr vmegye pusztai j.-ban, 820 magyar lakossal. A monda szerint nevét onnan vette, hogy a pannonhalmi apátság, midőn a XIII. sz.-ban birtokait rendezte, a nyalka jobbágyokat ide telepítette, a ravaszokat Ravazdra és a véneket Vénekre.

Nyálka

(nyák), igy nevezzük azt a ragacsos, szintelen válladékot, mely a nyálkahártyákat bevonja. Ez a váladék alkalikus vegyhatásu, sűrün folyó nyulós anyag, mely mintegy 4-6% szilárd alkatrészt és ezek között nyálkaanyagot (mucint) tartalmaz; ez utóbbi miatt ragacsos, nyulós a Ny. Ilyen Ny. vonja be az egész tápcsövet, a szájtól kezdve a végbélnyilásig ez teszi sikamlóssá. Többnyire a nyálkahártyát bevonó hámsejtek nyálkás átalakulása folytán képződik. Hámsejtek t. i. sejtszaporodás útján folyvást képződnek. A képződő fiatal sejtekben sok a fehérje. Majd mindinkább nyálkaanyag lép fel bennök s végre az egész sejt ilyen nyálkaanyaggal telik meg. A nyálkaanyag vagy kiszorul a sejtből s igy adja a Ny. anyagát, vagy az egész sejt leválik s kerül a Ny.-ba. Ezenkivül azonban vannak a nyálkahártyában sok helyütt külön a Ny. képződésére szolgáló mirigykék is. Ilyen mirigykéket az orr- és száj-nyálkahártyában lehet találni. Ha a Ny. elválasztása bő, akkor a mirigykékből sejtek is bőven kerülnek a Ny.-ba; e sejteket itt nyálkatestecskéknek nevezik. Hurut alkalmával azért igen sok nyálkatestecskét lehet a Ny.-ban találni. A Ny.-hoz hasonló az ízülőfelületek és ínhüvelyek nedve (synovia) is. - Ny. a botanikában, l. Növénynyálka.

Nyálkagombák

(myxomycetes, mycetoroa, myxogasteres, nyálkaállatok), majd a hasas gombák közé foglalt, majd állatnak tartott, most végre külön csoportnak elismert telepes növények. Gombáktól a moholy (mycelium) és a fonadék (hypha) hiányára, meg arra nézve térnek el, hogy valóságos spórájuk van. Életnyilvánulásuk, a renyhe fölmászást leszámítva, egészen növényi. A hártyás spórából meztelen plaszmarajzó mászik ki. Vagy 420 félét irtak le, melyek közt a cserfa kérgén élő (Aethalium septicum Fr., Fuligo varians) több méternyi, sárga habos-nyálkás plaszmodiumát «cserevirág» néven ismerik és időjárás-mutatónak tartják. V. ö. Engler és Prantl, Pflanzenfamilien (I. köt., Lipcse 1891). L. Amoebaszerü mozgás.

Nyálkagyánta

l. Mézgyánta.

Nyálkagyüjtő

l. Nyálkamirigy.


Kezdőlap

˙