Odysseus

(gör., a. m. haragos, lt. Ulixes, tévesen Ulysses is), az ó-görög hősmonda egyik nevezetes alakja, Ithakának (l. o.) fejedelme. Atyja Homerosnál Laertes, akésőbbi kor hagyománya szerint Sisyphos. Már kora ifjuságában kitünik hőstetteivel; nagyatyja Autlykos társaságában vadkanra vadászik, Messzenében ajándékba kapja Iphitostól atyja Eurytos hatalmas íjját, majd mersenyfutásban elnyeri feleségül a hitestársi hűség példányát Penelopét (l. o.). Ettől születik egy fia, Telemachos, aki még csecsemő akkor, midőn O. Agamemnon unszolására 12 hajónyi néppel a Trója ellen induló görög sereghez csatlakozik.

Az ostrom idejében egyaránt kitünik vitézsége, kitartó erélye és cselfogásai által. Achilles halála után Ajasszal, Telamon fiával versenyezve, elnyeri a megholt hős fegyverzetét, tekintélyre nézve a vezér szerepér emelkedik és igen nagy része van benne, hogy Trója végre mégis csak megdől. A többi göröggel hazatérőben lévén, sok hányatás és bolyongás éri, melyek O. vissza (haza) térésével egyetemben Homeros egyik eposzának, az Idisszeiának (l. Homeros) tartalmát teszik. A Homeros utáni monda tovább szőtte O. egyéniségét és utódainak sorsát. Szerinte O.-nak volt egy Kirkétől született fia, Telegonos, akit anyja elküldött, hogy keresse meg édesatyját. A vihar Ithakába űzi, hol O.-szal és Telemachosszal harcra kelvén, az előbbit megöli és Penelopét feleségül véve, az ősitáliai monda egyik törzsökös ősévé válik. Fia Italos, ő maga Tusculum és Praeneste mesésé alapítója. Viszont telemachost Kirke férjévé tette a monda, kitől Latinos nevü fia születik, sőt egy Roma nevü leányt is származtattak tőle, aki Aeneasnak felesége lett: megannyi kisérlet a latin ősmondának a görög hősmondába való kapcsolására. A képzőművészet, bár aránylag keveset foglalkozott O. mondakörével, mégis tipikus alakot fejlesztett, mely O.-nak nevét viseli. Különösen jellemző a Nikomachos festőművész által legelébb használt csúcsos hajóskalap (pilion), mely a fáradhatatlan tengerészre vall, továbbá az arcnak félig fájdalmas, félig gúnyos kifejezése. Kalandjainak egyik részleteiből fel dolgozta a képzőművészet a következőket: O. találkozása Nausikaával (Polygnotos festménye az athéni Akropoliszon); O. a kiklopoknál (domborműveken, szarkofágok és vázákon) és laestrygonoknál (három nagy falkép az Esquilinuson Rómában); O. hazaérkezése, de különösen a kérőkkel való győztes mérkőzése (a domborművek egész hosszu sorozata a gjölbasii, likiai heroonban). A modern művészetben hiresek Preller képei az Odysseához. V. ö. Overbeck, Die Bildwerke zum thebischen u. troischen Heldenkreis (Halle 1853); Schmidt, Ulixes Posthomericus (Berlin 1885); u. az, Ulixes Comicus (Lipcse 1888).

Oechsle-féle mustmérő

l. Mustmérő.

Oechsli

Vilmos, svájci történetiró, szül. Zürichben 1851 okt. 6. Ott végezte tanulmányait; jelenleg a zürichi műegyetem tanára. Főbb munkái: Vaterländische Schweizergeschichte (több kiad.); Quellenbuch zur Schweizergeschichte (1886, pótkötet 1893); Bausteine zur Schweizergeschichte (1890); Anfänge der Schweizer Eidgenossenschaft (1891); Schweizer Geschichte (1895).

Oecolampadius

János (Ökolampadius). Tulajdonképeni neve Hussgen (Haussgen a. m. házacska) volt, mig az általa később fölvett Hausschein (svácójci dialektusban: Husschyn a. m. házi világosság) csak visszafordítása a svájci reformációban, szül. Svábföldön Weinsbergen 1482., megh. Baselben 1531 nov. 23. Atyja jogi pályára szánta s ily irányban taníttatta Heidelbergában és Bolognában, de ő, erős hajlamának engedve, átlépett a teologia tanulására és pedig a heidelbergai egyetmen. Pap lett Weinsbergben, de ezen állásásról lamondott, hogy Reuchlintól Stuttgartban a görög s egy másik tudóstól a zsidó nyelvet tanulhassa. Baselbe neveztetvén ki papnak, Erasmusszal jött jó ismeretségbe, ki nagyra becsülvén klasszikus ismereteit, segítségül is vette őt az újszövetség általa rendezett kaidásában. 1516. Augsburgba ment át papnak s belépett egy kolostorba, de Luther iratai oly mély benyomást tettek reá, hogy elhagyta a kolostort s 1522-ben visszatérvén Baselbe, mint lelkész és teologiai tanár reformátori minőségben lépett föl. Vitázott a r. kat. teologusokkal Badenben 1526. és Berben 1528. Az úrvacsora felőli tanban mindinkább Zwingli nézetéhez közeledett s végre 1525. egy értekezésben irodalmilag is síkra szállott mellette, melyre a sváb papok Syngramma Svevicum c. iratban feleltek. 1529. Lutherrel vitázott a marburgi értekezleten. De Ritu Paschali és Epistola Canonicorum Indoctorum ad Eccium c. értekezése, illetőleg levele, a fentebb említett értekezés mellett a legkiválóbb irodalmi művei.

Oeconomia politica

l. Közgazdaságtan.

Oecumenicum concilium

(lat.) a. m. közzsinat, l. Zsinat.

Oedema

l. Vizkór. - O. laryngis v. glottidis, l. Gégevizenyő.

Oederan

város Zwickau szász kerületi kapitányságban, 7 km.-nyire Flöhától, vasút mellett, (1890) 5669 lak., gép-, vasbutor-, sörgyártással, szőnyeg-, juta-, flanellszövéssel, kalapkészítéssel és (1896 óta) drótgyárral.

Oedienemus

Temm. (állat), l. Lilefélék.

Oedipus

l. Oidipus.


Kezdőlap

˙